Véget ér a "bandaháborúsdi"? Az LMP identitáskereső kongresszust tart

Hiába van története egyik legsikeresebb periódusán túl az LMP, a párt mégis amolyan válságkongresszust kénytelen tartani, zárt ajtók mögött, vélhetően éles vitáktól kísérve. Schiffer András lemondása számos belső problémára felhívta a figyelmet, még ha nem is pont azokra, amiket a legtöbben sejtenek az események mögött.

„Az az erő, ami a jelenlegi politikai viszonyok romlottságát bírálva lép ki a színtérre, nem teheti meg, hogy ne legyen más… Velünk szemben kőkemény elvárásokat támasztanak majd: ha mégsem leszünk mások, akkor bele fogunk pusztulni, és ha így lesz, nem is kár értünk. Ha nem tudjuk korrigálni a rendszert, akkor köszönjük szépen, nem kérünk a politikai karrierből. (...) Ha csak elvi meghátrálás árán lehet porondon maradni 2010 után, akkor inkább kiszállunk” - mondta még 2009 februárjában Schiffer András, az LMP nemrég távozott frakcióvezetője a Magyar Narancsnak adott interjújában.

Mi jelenti azt a bizonyos elvi meghátrálást, meddig lehet elmenni az együttműködésben a többi ellenzéki erővel, és egyáltalán, mikor kell erről dönteni: már most, vagy elég lesz a 2014-es választások előtt? Várhatóan ezek lesznek az LMP szombat-vasárnapi kongresszusának fő vitapontjai, azon túl persze, hogy megválasztják Schiffer András utódját, döntenek a távozó Kaufer Világ listás helyéről, és esetleg pártelnököt választ az eddig bázisdemokratikus alapokon működő formáció – az Index szerint lehet, hogy mindjárt kettőt is.

Pólus, képzés

„Nem tudom elfogadni, hogy az ökopolitikai alternatívát felmutató LMP ne legyen önálló pólusképző erő a technokrata és a populista pártok között” – mondta a Magyar Hírlapban idén január 16-án megjelent interjújában Schiffer András, amelyet azelőtt nem sokkal hagyott jóvá, hogy lemondott frakcióvezetői posztjáról. Az LMP Baranya megyei választmánya még pártszavazást is kezdeményezett az ügyben, hogy mondassék ki jó előre: „a kialakult politikai közeg, a jelenleg regnáló politikai elit leváltása a célunk tehát, így ebben nem lehetnek szövetségeseink a rendszer részét képező politikai erők (mint pl. a Magyar Szocialista Párt, a Demokratikus Kolalíció, vagy ezekből esetlegesen kialakuló további szervezetek)”. Valamint azt, hogy „az Orbán-kormány leváltásának tehát nem lehet elfogadható eszköze és módja egy olyan szövetség, amely a hatalomba visszasegítené a jelenlegi kormány kétharmados győzelmét előidéző úgynevezett baloldali erőket, vagy azok közvetlen szövetségeseit. Választási, politikai szövetségre (legyen az országos, vagy helyi választás) csak és kifejezetten olyan civil és politikai szerveződésekkel lépünk, amelyek e feltételt önmagukra is érvényesnek tartják.”

Az új elllenálllás mellett új stratégiára is szüksége van az LMP-nek Fotó: Járdány Bence

Bár a „pártszavazás” még a kezdeményezők szerint is inkább egyfajta vitafórum arról, merre tovább, azért jelzi, hogy zavar uralkodik az LMP-ben. Schiffer András lemondása volt ennek a legerősebb tünete, igaz, azt több LMP-s képviselő is hangsúlyozta a hvg.hu-nak korábban, hogy nem stratégiai-ideológiai kérdések miatt alakultak ki feszültségek, hanem személyes okok húzódnak a háttérben, és többeknek Schiffer András vezetői stílusával és módszereiből lett elege.

Hogyan győzzük le Orbán Viktort?

Scheiring Gábor is figyelemfelkeltésnek nevezte lemondását frakcióbeli tisztségéről, ő azt írta párttársainak, a "választmány tagsága konzervatív és baloldali tömbre szakadt", márpedig "ez az elharapózó bandaháborúsdi az LMP végét fogja jelenteni". Belső ügyekről Schifffer András nagyon ritkán beszélt, a frakcióvezetésről való lemondását viszont épp azzal indokolta – mint megírtuk január 14-én –, hogy a parlamenti képviselőcsoportban nincsen meg az LMP önálló politizálásának kellő támogatottsága, és az utóbbi napok párton belüli kiszivárogtatásai bizalmi válságot okoztak a frakcióban. Ezen felül Schiffer - a választmány előtt elmondott szavai szerint - elejét szerette volna venni, hogy az utóbbi hetekben személyét érő támadások ártsanak pártjának. Ennek alapja pedig az volt, hogy az elmúlt hetekben az LMP vezető testületeiben vita bontakozott ki arról, hogy a párt önállóan vagy egy szélesebb ellenzéki összefogás keretében lépjen-e fel a Fidesz hatalmi törekvéseivel szemben.

A politikus tavaly év végén a Kossuth Rádióban szintén arról beszélt, hogy az LMP nem fog választási együttműködésre lépni egyik parlamenti párttal sem, önálló pólusképző erőként kívánják megmérettetni magukat. "Kizárt, hogy az LMP valaha is együttműködjön Gyurcsány Ferenccel" - mondta az MTI-nek adott interjújában tavaly májusban, annak kapcsán, hogy a volt miniszterelnök az áprilisi zuglói önkormányzati választás után összefogásra szólította fel az MSZP-t és az LMP-t. A frakcióvezető szerint a jelenlegi magyar politikai helyzet "a Fidesz kétharmadával és annak összes kellemetlen mellékhatásával együtt" azért is állhatott elő, mert a Fidesszel szemben álló oldal politikai célkitűzései az utóbbi tizenöt évben kimerültek Orbán Viktor legyőzésében.

A párt külső támogatói mindenesetre értetlenül fogadták a történteket: az LMP ugyanis rövid története egyik legsikeresebb korszakát élte az elmúlt hetekben, december 23-i akciójuk, amikor a parlamenti parkoló bejáratához láncolták magukat, nemzetközi figyelmet is szerzett, és a közvéleménykutatások is az eddigi legjobb (9 százalékos) eredményt mérték nekik a biztos pártválasztók körében. Kérdés, innen merre tovább.