1988 óta él Magyarországon az itteni német, amerikai és brit üzletembereket is elérő, hét-hétezer példányban megjelenő Budapester Zeitung és a The Budapest Times főszerkesztője. A 44 éves, magyarul anyanyelvi szinten beszélő, Magyarországot immár a hazájának tartó exkeletnémet Jan Mainka éveken át kritikus hangvételű cikkeket írt (egyebek között a Hírszerzőre is). A két évvel ezelőtti kormányváltás óta azonban több írásában is határozottan kiállt az Orbán-kormány mellett, bírálva az azt nyugaton "lejárató" magyar és német értelmiségieket.


hvg.hu: A Der Spiegel szerint ön – szélsőjobbos társaságban – "Magyarország ronda barátai" közé tartozik, aki "a merev jobboldali kurzus támogatója a német nyelvterületen". Miért érzi szükségét annak, hogy közel két éve megvédje a médiatörvényt és az Orbán-rendszer más rendelkezéseit Németországban?

Jan Mainka: Ezt a minősítést mindenki megkapja, aki nem vesz részt a differenciálatlan "Orbán-bashingben", amire én viszont nem vagyok hajlandó, és ezért nyomást gyakorolnak rám a német balosok. A Spiegel-cikk megpróbált a nácik közé rakni, és ezzel elhallgattatni. Tipikus balos módszer aláaknázni a hitelességemet. Én bírálom a kormányt, de csak ott, ahol valóban kell. Nem a magyar médiatörvényt védem, hogyan is tehetném? Nem vagyok médiajogász, nem is ismerem a megfelelő jogi helyzetet más országokban. De határozattan visszautasítom azt a vádat, hogy a médiatörvény megszüntette volna Magyarországon a sajtószabadságot. Én sokféle magyar politikai lapot olvasok, és olvasmányaim alapján a legjobb akarattal sem tudom azt állítani, hogy Magyarországon megszűnt volna a sajtószabadság.

Jan Mainka. Az összeomlással mindenki rosszul járna

Túry Gergely

hvg.hu: Mi változott önben, hogy újságíróként felvállalja ezt a védőszerepet Nyugaton?

J. M.: Nem Orbán személyét védem, hanem a valóságot. Az ellen hadakozom, hogy egyfajta virtuális Magyarországot építsenek fel, ahol fasiszták uralkodnak, a Jobbik kormányon van, ahol nincs sajtószabadság, ahol állandóan cigánygyilkosságok vannak napirenden – mert sokszor így próbálják beállítani az országot Nyugaton. Én nem egy ilyen Magyarországon élek, hanem egy normálisban, ahol van sajtószabadság, meg ahol, persze, sok a gazdasági és politikai probléma, amikről beszélni kell és lehet. Az Orbán-kormány nehéz helyzetben van, nehéz helyzetben is vette át az országot, sok jót és kevésbé jót tesz. Ezeket is szóvá teszem: a Budapester Zeitung tele van a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát bíráló cikkekkel vagy már bírálatra való témákkal. Van sajnos bőven benne.

hvg.hu: Miket bírál például a gazdaságpolitikában?

J. M.: Hogy nem következetes, hiányoznak a megfelelő konzultációk Magyarország legfontosabb partnereivel. Bár ezen a téren lassú javulást érzékelek.

hvg.hu: A német lapokból miért spórolja ki ezeket a kormánykritikákat?

J. M.: Nem kérdezik. Ha kérdeznék, elmondanám. Én médiaszakértő vagyok, úgyhogy többnyire erről kérdeznek, nem a gazdaságról.

hvg.hu: Miért a radikális jobboldalinak tartott Junge Freiheitban publikál?

J. M.: A Junge Freiheit nemzeti-konzervatív lap, olyan, mint itt a Magyar Nemzet, és valóban félévente jelenik meg benne Magyarországról szóló cikkem. Decemberben például a budapesti karácsonyi vásárról írtam. Én mindenkinek írnék és adnék interjút, aki a valódi Magyarországra kíváncsi. Az FAZ-ban is jelent meg egy velem készített interjú. De sajnos olyan újságok, mint a Süddeutsche Zeitung vagy a Spiegel nem keresnek, nyilvánvalóan azért, mert nem tartozom a differenciálatlan Orbán-gyűlölők közé, így már nem vagyok érdekes. A Berliner Zeitung is csak Konrád Györgyöt és társait kérdezi, ez felel meg a politikai vonaluknak. Így működik a médiavilág Németországban.

hvg.hu: Nyilván elkönyvelték önt elfogultnak.

J. M.: Nem hiszem, hogy én vagyok elfogult. Sokkal inkább az a német sajtó, amelyik például az Opera előtti ellenzéki tüntetést óriásinak állította be, miközben a Békemenetet, a legnagyobb tüntetést a rendszerváltás óta szinte elhallgatta.

hvg.hu: Önnek nyilván igaza van abban, hogy a nyugati lapok komoly hibaszázalékkal dolgoznak, tényleg sok a pontatlanság a Magyarországról szóló cikkekben. De ez hitelteleníti a kritikájukat, hogy tehát Orbán két éve aláássa a parlamentáris demokráciát és a piacgazdaságot?

J. M.: Nem, a kritikának komoly alapja is van. Ha egy kormány több száz törvényt fogad el, szükségszerűen hibázik. Ezekről beszélni is kell.

Túry Gergely

hvg.hu: Hát erről beszél az EU is, a Velencei Bizottság is, a nyugati sajtó is.

J. M.: Az a baj, hogy annyi lapáttal rátesznek még, hogy valóban elhiteltelenítik a kritikát. Ha pozitívan, konstruktívan állnának hozzá, ha tehát elfogadnák, hogy itt ez a demokratikus kormány, és itt vagy ott hibázott, és ezt szóvá tennék, azzal nem lenne gondom. De túl sok mindent csak kitalálnak. Például azt, hogy megszűnt a sajtószabadság, amit mások mellett a Népszabadság adott be nekik.

hvg.hu: Miért a Népszabadság?

J. M.: Az a lap közölte ezt az üres címlapján.

hvg.hu: Jó, ez így nyilván leegyszerűsítés. De még csak problematikusnak sem látja az új magyar médiatörvényt?

J. M.: Mindenesetre az unió a nagy vihar után csak öt apró kérdésben talált kifogást. Ez igazolja a nagy vihart? Nem, az egy politikai vihar volt.

hvg.hu: 2010 végén Bolgár György műsorában azt mondta, akkor még nem tudta elolvasni a törvényt. Megnézte azóta?

J. M.: Persze, és a saját gyakorlatomra nézve semmilyen problémát nem látok benne. Nem vagyok médiajogász, én a gyakorlati oldalát nézem, és azt látom, hogy egy nagyon sokszínű, a szélsőbaltól a szélsőjobbig érő médiavilág van Magyarországon. Sok barátom van mindkét oldalon, de egyiküktől sem hallottam, hogy félnének. Én sem félek. Mitől is?

hvg.hu: Újságíróként nem aggasztja az a lehetőség, hogy a szinte kontrollálhatatlan médiahatóság komoly szankciókkal, pénzbüntetéssel élhet, ha akarna élni ezzel a lehetőséggel? Vagy hogy az egypárti testület tagjai kilenc évre be vannak betonozva?

J. M.: A törvény csak az audiovizuális médiumokra vonatkozik, a nyomtatott sajtóban politikai kérdésekbe nem szólhat bele. Koltay Andrást személyesen is ismerem, sem tőle, sem a többiektől nem félek. Miért kell mindent gonoszságnak beállítani, amit a kormány csinál, miért nem lehet feltételezni, hogy ez így működőképes?

hvg.hu: Talán mert jogállam nem épülhet arra, hogy jóhiszeműen bízunk a hatalomban. Arra épülhet, hogy kőkeményen kontrollálni kell a hatalmat, fékekkel és ellensúlyokkal.

J. M.: Jogorvoslatért közigazgatási bírósághoz lehet fordulni, ha felül akarjuk bíráltatni a médiahatóság valamelyik döntését. Magyarországon egyébként az újságírók sokkal szabadabban dolgozhatnak, mint Németországban, ahol sok tabu és valódi, nemcsak képzelt fenyegetés akadályozza a munkájukat. A multikulti társadalmat vagy például az eurót a válságig meg sem lehetett kérdőjelezni a mainstream balos médiában: bevezettük, kész, vita lezárva.

Túry Gergely

hvg.hu: Jól értem, hogy csöppet sem félti a magyar demokráciát? Sem az alkotmánybíróság jogköreinek csorbítása, sem a választási törvény nem ad okot aggodalomra?

J. M.: Nem. A magyar demokráciáért alapvetően sokkal kevésbé aggódom, mint a németért. De persze, Magyarországon is van számos dolog, ami bizonyos fokig okot ad aggodalomra. Ezekről a dolgokról nyíltan beszélni kell, meg kell vitatni. És vagy hitelesen el kell oszlatni ezeket az aggályokat, vagy a vonatkozó törvényeket úgy kell megváltoztatni, hogy Magyarország egyetlen polgára, az ország egyetlen külföldi partnere se érezze azt, hogy bármitől félnie kellene.

hvg.hu: Van egy kulcsmondata az egyik Junge Freiheit-cikkének: az, hogy a Nyugatnak valójában az fáj, hogy "a Fidesz egy kompromisszumok nélküli konzervatív párt, amelyik kétharmaddal kormányozhat". Tényleg ez lenne a gond? És mitől konzervatív a Fidesz?

J. M.: Azért fogalmaztam így, mert azt a puha konzervativizmust, amit a német CDU képvisel, nem is tekintem annak. A Fidesz viszont kőkemény az olyan értékek képviseletében, mint a család, a kereszténység és főleg a nemzet. Bátran vállalják, hogy a nemzeti érdek az első, míg Németországban mindenki csak másoknak akar tetszeni, a franciáknak, az európaiaknak.

hvg.hu: Mennyire nemzeti érdek az unió és az IMF ellen vívott "gazdasági szabadságharc"? Nem pont mihamarabbi megállapodásra kéne törekednie egy "nemzeti" kormánynak?

J. M.: A kormány megpróbál mielőbbi megállapodást elérni, külföldön viszont, úgy látom, inkább térdre akarják kényszeríteni Magyarországot. Valójában ez állhat a halogatási taktika mögött. A balosoknak az lenne a legnagyobb katasztrófa, ha Magyarország gazdaságilag sikeres lenne. Reméljük, nem következik be semmilyen drámai gazdasági fordulat. Ha mesterségesen gyártanának egy második Görögországot, a végén mindenki vesztene, az EU, a külföldi befektetők, a balos és liberális érzelmű magyarok, a szociálisan elesettek, nem utolsósorban a romák. És persze a média, hiszen a gazdasági válság elmélyülése a reklámbevételeiktől, így létalapjuktól fosztaná meg őket.