Dobszay János
Dobszay János
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Orbán Viktor neve és aláírása váltja fel Horn Gyuláét a vatikáni megállapodáson. Bár az egyezmény lényege nem változik, az újrakötés szimbolikusan is fontos a Fidesz-kormánynak.

Nem szokványos pápalátogatásra készül Ferenc pápa 2016 novemberében. A katolikus egyház „földi helytartója” múlt pénteken mondott igent Áder János köztársasági elnöknek, aki – a magyar katolikus püspökök meghívásához csatlakozva – az állami felkérést tolmácsolta. A tervezett pápai program, értesüléseink szerint, nem merül majd ki olyan eseményekben, mint a szombathelyi nagymise (Szombathely úgy jött képbe, hogy akkor lesz 1700 éve annak, hogy Szent Márton püspök az egykori Savariában világra jött). A papként Argentína szegényei között edződött pápának „kedveskednének” a magyar katolikusok azzal, hogy elvinnék őt egy afféle kalandtúrára a társadalom peremén élő cigányok közé.

Áder János köztársasági elnök Ferenc pápánál. Felülvizsgálat
©

Hogy az új pápa hivatalba lépése óta bekövetkezett vatikáni szemléletváltás milyen tempóban formálja át – s egyáltalán átformálja-e – a legnagyobb magyarországi felekezet mindennapjait, 2016-ig esetleg kiderül. Ami tény: a püspöki kar korábban számos, valóban súlyos erkölcsi vonatkozású, „kellemetlen” társadalmi kérdésben nem adott ki például körlevelet, nem mondott határozott véleményt. Szociális ügyekben az utolsó nagyobb lélegzetű megnyilatkozása az Igazságosabb és testvériesebb világot! című, 70 oldalas körlevél volt, ami 1996-ban, a szocialista–szabaddemokrata Horn-kormány ideje alatt vázolt fel lesújtó helyzetképet a szociális viszonyokról, a gazdaság állapotáról, a politikai és a társadalmi élet jelenségeiről, valamint a kultúra és az oktatás ügyeiről. Majd 2008-ban Gyurcsány Ferenc alatt a környezeti problémákról jelent meg hasonló állásfoglalás Felelősségünk a teremtett világért címmel.

A magyar társadalomban az évek során az a benyomás keletkezhetett, hogy a határozott egyházi álláspont, iránymutatás olyankor születik meg, amikor az a pártviszonyokhoz kapcsolódik. „Jobboldali Jézus” jelent meg a hívek és a társadalom szeme előtt. Ezt a képet az utóbbi időben árnyalta néhány, a templomok falain kívül megtartott „civil” program – például a 2007-es budapesti városmissziós vagy a múlt vasárnapi Katolikus Társadalmi Napok rendezvény-sorozat a Múzeumkertben –, illetve főpapi megnyilatkozás. Erdő Péter bíborosnak az új egyházi törvénnyel, illetve az iskolai hitoktatás bevezetésével kapcsolatos kifogásai már a külvilágnak is jelezték, hogy a jobboldali kormányok idején sem magától értetődően harmonikus az állam és a legnagyobb egyház viszonya. A trón és oltár szövetségének bélyege ellen többször maga a „konstrukció” látszólagos kedvezményezettje szállt harcba. A polgári és a templomi esküvők egyenrangúsítását például kifejezetten a Fidesz–KDNP politikusai erőltették, és a bíboros volt az, aki ellenezte – derült ki a vatikáni–magyar vegyes bizottságban folytatott megbeszélésekről a Népszabadság által minap kiszivárogtatott jegyzőkönyvből. 

Az Orbán-kormánnyal szembeni, legtöbbször „kritikus szolidaritást” tükröző egyházi bírálatok mögött azonban gyakran a gazdasági pozíciók féltésének gyanúja is felsejlik. Az egyszázalékos felajánlásokon például nemcsak azok a felekezetek veszítettek, amelyeket a parlament kizárt az egyházi státusból, hanem az állam által együttműködőnek minősített bevett egyházak is. Utóbbiak azért is sérelmezték ezt, mert 1997 óta komoly munkájuk feküdt abban, hogy megismertessék magukat és a felajánlás lehetőségét az adózókkal. (Tavaly 187 egyház részesült több mint 4,9 milliárd forint felajánlásban, idén 31 egyház osztozhat 4,3 milliárd forinton.) A katolikusok egymagukban 350 millió forintot buktak azon, hogy alacsonyabb és egykulcsos lett az adó, kiterjedtebbé vált a családi adókedvezmények rendszere; de 10-12 százalék körüli volt a második és harmadik helyezettek, a reformátusok és az evangélikusok vesztesége is.

Eljárt az idő az egyházi iskolák másfél évtizede kialakított finanszírozási modellje felett is, amit egykor úgy alakított ki – a koalíciós társ, az SZDSZ ellenkezésével is dacolva – az MSZP-vezetésű Horn-kabinet, hogy a felekezeti iskolák támogatása az önkormányzati fenntartásúakéval azonos mértékű legyen. A kétezernél több települési iskola idei államosításával azonban megszűnt az a viszonyítási alap, amely korábban objektív mérőszám lehetett az egyházi kiegészítő támogatás megállapításakor. Mára az Orbán-kormány is szembekerült azzal a problémával, hogy ha tartja magát a vatikáni megállapodásban lefektetett elvekhez, akkor az egyházak növekvő iskolafenntartói szerepvállalása miatt (több mint 200 ezer gyerek tanul felekezeti közoktatási intézményben) jelentősen emelkednek a költségvetés terhei.

A vatikáni megállapodás – amelynek „áldásaiból” a felekezetek közötti egyenlő bánásmód jegyében valamennyi intézményfenntartó vallási közösség részesült – az utóbbi 15 évben mindig garancia volt az egyházaknak arra, hogy szerzett jogaik szinte az alkotmánnyal egyenértékű védelmet élvezhetnek a mindenkori kormányokkal szemben. A Szentszékkel kötött egyezmény ugyanis – nemzetközi szerződésről lévén szó – csak a felek közös beleegyezésével módosítható. Az effajta törekvéseknek azonban a Vatikán a Medgyessy-, a Gyurcsány-, sőt egészen mostanáig az Orbán-kormány idején is ellenállt, érzékelve, hogy az újratárgyalás során többet veszíthet, mint nyerhet. A mára jelentősen megváltozott körülmények az egyházi oldalt, az egyre több kellemetlen kritika pedig az Orbán-kormányt is megegyezési kényszerbe hozta. A HVG értesülései szerint elsietett volt azonban Semjén Zsolt KDNP-elnök bejelentése, aki hétfő reggel már kész tényként közölte a köztévé reggeli műsorában a sikeres megállapodást.

A kormány által múlt héten elfogadott, de a Vatikán által még alá nem írt megállapodás módosításának szövege egyelőre titkos. Annyit azért már tudni lehet, hogy alapjaiban nem változtat az 1997-ben kialakított kereteken, a finanszírozást illetően azonban egyértelműbbé válik. Ezt – minden eshetőségre, azaz kormányváltásra is felkészülve – az Orbán-kormány is fontosnak tartotta. A vatikáni megállapodást pedig a többi egyházzal külön-külön aláírandó egyezmények is követik, majd az új „játékszabályokat” a választásokig törvényben rögzítik.

A módosuló szerződés értelmében az állam az összes személyijövedelemadó-bevétel egy százalékát átengedi a felekezeteknek, akkor is, ha a felajánlóktól beérkező összeg ennél kevesebb. (Az adózók eddig jellemzően az átirányítási lehetőségek egyharmadát használták ki.) A megállapodás ismét hangsúlyosan kimondja majd, hogy az egyházi iskolák – a közfeladatok átvállalásával arányos – támogatásban részesülnek. E célból egyébként már az e hét keddi parlamenti ülésen 7 milliárd forint pótlólagos támogatást szavazott meg a törvényhozás az egyházi és a nemzetiségi iskoláknak. A Varga Mihály gazdasági miniszter által jegyzett egyik előterjesztés pedig 100 millió forint korábban nem tervezett forrást biztosított az iskolai etika- és hitoktatásra, ahol az is új könnyítés, hogy az állam a korábbi 12 fős kötelező elvi csoportlétszám helyett már 8 fő esetén is finanszírozza az oktatást.

Miközben a bevett egyházak által működtetett intézmények állami támogatásának garanciális szabályai bővülnek, ezzel ellentétes folyamat zajlik a „futottak még” kategóriában. Az egyházi státusukat veszített gyülekezeteknek szeptember végégig tízezer aláírást kell összegyűjteniük ahhoz, hogy jogaikat visszaszerezzék. Az Iványi Gábor vezette Evangéliumi Testvérközösség például interneten letölthető tagsági nyilatkozatok aláírására buzdított. Ám még ha összejött is a kellő számú szignót tartalmazó tagjegyzék (Iványiék hétfőre ígérték az eredményt), akkor sincs garancia arra, hogy a parlament vissza is fogadja Iványiékat és a hasonló helyzetben lévő vallási csoportokat.

A lobbizás nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert a nyilvános megszólalás lehetőségei az „exegyházak” esetében különösen korlátozottak. Ellentétben a bevett egyházakkal, amelyek a legutóbbi helyi rádiós pályázatokon taroltak: a 44 helyi és 6 körzeti frekvencia 48 százalékát vallási tematikájú adók vitték el.