szerző:
Gergely Zsófia
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Kiirthatatlan anyapártiság jellemzi a hatóságokat a világ minden részén? Elég, ha a nő kitalál egy bántalmazásos sztorit, és máris kizárhatja az apát a gyerekek életéből? De mi van, ha valóban családon belüli erőszakról van szó, ami elől egy idegen országban még nehezebb menekülni? Egy eldurvult, ausztráliai kiköltözéssel és gyerekrablási váddal megspékelt esetet járt körbe a hvg.hu. A sztorinak egy általános tanulsága mindenképpen van: nem árt, ha külföldi kivándorlás előtt – még ha az a legnagyobb családi harmóniában is zajlik – előre szerződést kötünk, hogy mi legyen a gyerekekkel válás esetén.

„Amit a gyerek anyja mond, az szentírás, és ettől kezdve én leszek mindenhol az asszonyverő állat. Ha sajnálatot tud kelteni, nyert ügye van, ebben nincs különbség, ez így megy Magyarországon és Ausztráliában is” – sommás, elkeseredett összefoglaló egy másfél éves jogi kötélhúzásról az Ausztráliában élő magyar édesapától, H. Tamástól. Egy gyerekes család szétesése legtöbbször traumatikus, de az ő történetük tanmese lehetne arról, milyen következményekkel jár, ha a napjainkban tömegessé vált kivándorlás után tör ki a családi perpatvar – aminek a rendezését tovább nehezíti a bíróságok bizonytalankodása a nemzetközi jogi szabályok alkalmazásában.

„Én szerettem volna elsősorban letelepedni Ausztráliában, de ha a párom nem akart volna jönni, maradunk. Végleges döntés volt, nemcsak a magyarországi lakást, de az ingóságainkat, még a gyerekruhák egy részét is eladtuk, és nekiindultunk 2011 szeptemberében a kétéves kislányunkkal” – mondta az apa. Második gyermekük, egy kisfiú már Sydney-ben született meg, nem sokkal kiérkezésük után. Először egy rokonnál laktak, majd lakást béreltek, elkezdtek berendezkedni. Az anya otthon volt a kisebbikkel, a mérnök végzettségű apa saját cég elindításán dolgozott.

Az apa váltig állítja, hogy hosszú távra terveztek, szerinte ezt bizonyítja, hogy 2012 márciusában közösen kérvényeztek és kaptak munkavállalást is lehetővé tevő, többéves vízumot és egészségbiztosítási kártyát. Csakhogy a pár kapcsolata közben megromlott. A férfi ezért akkori élettársát hibáztatja. Azt állítja, a nő sem magával, sem a gyerekekkel nem törődött, így szerinte többek közt azon veszekedtek, miért nem eteti őket megfelelően. Az eldurvuló csatározásnak az lett a vége, hogy az asszony távoltartási parancsot kért ellene a helyi rendőrségen. „A legszebb, hogy még a kinti rokonom mesélt neki arról: az ausztrál nők gyakran kitalált bántalmazásra hivatkozva kérnek távoltartásit a férjükkel szemben. Ezt ugyanis az itteni törvények alapján gyakorlatilag automatikusan kiállítják, majd csak ezután vizsgálják a jogosságát” – magyarázta H. Tamás. Viszont a gyors intézkedést követően pár napon belül az ausztrál bíróságnak érdemben tárgyalni is kell az ügyet, hogy a másik fél is bizonyíthassa igazát. A magyar édesanya egy nagyobb veszekedésük után fordult az ausztrál rendőrséghez azzal, hogy a férfi megverte, összerugdosta és „ellenőrzi”. A távoltartást nála is azonnal elrendelték, bár az apa állítja, még orvosszakértőt sem rendeltek ki, mert nem voltak bántalmazásra utaló sérülései. A három nappal későbbi tárgyaláson az asszony nem jelent meg.

(képünk illusztráció)
©

„Tudtam, az egész távoltartás csak azért van, hogy hazaszökjön a gyerekekkel, de semmit sem tehettem. Az ottani szabályok alapján azonnal lecsuknak, ha csak a közelébe megyek. Közben persze mindent megpróbáltam, elmentem a magyar konzulátusra, a rendőrségre, a bíróságra, ügyvédet is fogadtam. Hiába, túl kevés volt az idő intézkedni, így gyakorlatilag végignéztem, hogy elviszi a gyerekeimet. 2012 április végén felszállt a repülő. Jellemző az anyjukra, hogy a saját ruháit, ékszereit, laptopját elvitte, de a mellszívót, vagy a kisfiunk légzésfigyelőjét már nem sikerült neki a csomagba préselnie” – jegyezte meg.

Megkerestük a gyerekek édesanyját, aki határozottan kitart amellett, hogy H. Tamás durván bántalmazta, ezért kellett elmenekülnie. Szerinte az sem igaz, hogy végleg kinn akartak volna letelepedni, 6 hónapos vízummal, a terhességének 27. hetében utaztak Ausztráliába. „Kint kezdte a bántalmazásomat, már a terhességem alatt, és miután megszületett a kisfiunk, folytatta. Fizikailag és lelkileg is bántalmazott. Listát készített, hogy mihez nincs jogom: számítógép, tévé, pénz, babakocsi, tusoló, végül már enni sem, pedig a pár hónapos babát szoptattam. Egy szóváltást követően a kislányunk szeme láttára többször földhöz vágott, darabokra tört a cipőtartó állvány, amire ráestem” – mondta K. Krisztina.

Szerinte éppen, hogy a volt élettársa mondta, takarodjon el a lakásból, és amikor nem volt hajlandó otthagyni a gyerekeket, az összes ruháját kidobálta, majd az útleveleket is megpróbálta elvenni. Ezután ment a rendőrségre, ahol kiállították a távoltartási határozatot. „Néhány napig egy motelben voltunk elszállásolva, közben egy gyermekvédelmi egyesület megvette hármónknak a repülőjegyeket, így tudtunk hazajönni” – mondta.

"Csak az apjuk?"

Az apa többek közt azt sérelmezi, hogy szerinte – az ausztrál rendőrség, a bíróság, sőt egy helyi nővédelmi szervezet mellett – a magyar konzul is az asszony oldalára állt. Amikor ugyanis a gyerekek elvitelének megakadályozásához a külképviselettől kért segítséget, a konzulátus egyik munkatársa – a férfi állítása szerint – szó szerint azzal utasította vissza: „megtehette, mert ő az anyjuk!" „Ezek szerint nekem semmi jogom sincs, mivel csak az apjuk vagyok?” – tette fel a kérdést H. Tamás, aki szerint szabályosan kioktatták, szó szerint arra hivatkozva, hogy „magyar állampolgárnak Magyarországon a helye”.

Rákérdeztünk a Külügyminisztériumnál, valóban elhangzottak-e ezek a mondatok a magyar külképviseleti munkatársak részéről, de Kaleta Gábor, a tárca sajtófőnöke arra hivatkozva utasította vissza a nyilatkozatot a magyar konzuli szolgálat nevében, hogy az ügyben jelenleg folyó gyermekelhelyezési per miatt a tárca „nem rendelkezik joghatósággal ebben az ügyben”. Felhívtuk a minisztérium figyelmét arra, hogy a később indult polgár pertől független külügyi eljárást firtattuk, de csak azzal a pluszmondattal sikerült többet kicsikarnunk a sajtófőnökből, hogy „ismeretei szerint a nagykövetség a vonatkozó jogszabályok betartásával járt el”.

Az apa Magyarországon is harcba kezdett a gyerekekért, itt élő édesanyja segítségével. Megindult a gyermekelhelyezési per, majd a kiskorú veszélyeztetése miatt a rendőrséghez fordult, és még mindig tart az eljárás a gyámhivatalnál is a gyerekek védelembe vétele iránt. Közben a hágai egyezmény alapján Ausztráliában „gyermek jogellenes Magyarországra hozatala” miatt is eljárást kezdeményezett.

„Mindenhol előállt a jól bevált, bántalmazásos mesével és azonnal megnyíltak előtte a kapuk. A bíróság heti egyetlen órát engedélyezett, amikor mobiltelefonon kapcsolatot létesíthetek a gyermekeimmel, akik még beszélni is alig tudnak" – mondta a hvg.hu-nak H. Tamás, aki szerint az egész rendszer rossz és elfogult az édesanyák irányába. Erre példaként azt hozta fel: másfél év után rendelték csak ki pszichológust annak vizsgálatára, hogy a gyermekek, akik mostanra életük nagyobb részét anyjukkal töltötték, vajon melyik szülőhöz kötődnek jobban. „A bíróság ezzel gyakorlatilag kiszolgálja az anyát” – jegyezte meg.

„Az ausztrál, egyébként a hazaszökése miatt le sem zárult ügy papírjaival bemegy itt is a rendőrségre, feljelent, és attól kezdve itt is mindenki elhiszi, hogy ütöm-verem, és kezdődik minden elölröl” – indokolta az apa kérdésünkre, miért nem tér haza, és viszi végig a családi jogi ügyet úgy, hogy közben a gyerekeket is tudná látogatni. „Másrészt végre kialakult az itteni életem, nem rúghatok fel megint mindent” – tette hozzá H. Tamás.

A jogerős ítélet szerint maradhatnak

K. Krisztina szerint viszont szó sincs arról, hogy a magyar hatóságok anyapártiak lennének, amit jól mutat, hogy a gyerekek jogellenes külföldre vitele miatt az édesapa által Magyarországon indított perben első fokon a férfinak adtak igazat. Az elsőfokú ítélet ugyanis elrendelte, hogy a két kisgyereket vissza kell vinnie a szokásos tartózkodási helyükre, Sydney-be, vagy át kell adnia őket – az útlevelükkel együtt –az apjuknak, illetve a képviselőjének.

A hasonló ügyekben ugyanis a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló hágai egyezmény alapján azt vizsgálják, mi volt a gyerekek szokásos tartózkodási helye, mert utána az itt hatályos jog alapján kell eldőlnie annak, kinél helyezzék el őket. Az asszony fellebbezett a döntés ellen, a Fővárosi Törvényszék pedig másodfokon kimondta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az egyezmény rendelkezéseit. Úgy találták ugyanis, hogy a család nem illeszkedett be annyira Ausztráliában – nem volt végleges vízumuk, nem beszélték a nyelvet, nem jártak ottani közösségekbe –, hogy hazatérésük idején már ez lett volna a szokásos tartózkodási helyük, így pedig a gyerekek elhozása nem jogellenes. A jelenlegi jogerős döntés alapján nem kell visszavinni őket Ausztráliába az apához, de ez ellen az édesapa a Kúriához fordult, az ügy jelenleg itt tart. 

Telefont lecsapkodó gyerekvédők

A nemzetközi jogértelmezési kérdésekkel mixelt gyerekelhelyezési huzavonában az egyik legkomolyabb állítás az apa részéről az, hogy szerinte volt élettársa szexuális játékokat tanít a kislányuknak. Mint fogalmazott, nála „ez csapta ki a biztosítékot”, valójában az volt az utolsó nagy veszekedésük kiváltó oka, hogy „rajtakapta őket a fürdőszobában”. Ezt úgy próbálta bizonyítani Ausztráliából, hogy a nevében láthatásokat gyakorló édesanyja, a gyerekek nagymamája az egyik alkalommal elvitte a kislányt egy gyermekpszichológus szakértőhöz.

Sidney - "Kint kezdte a bántalmazásomat"
©

Az édesanya szerint viszont a volt párja valójában nem a gyerekekért harcol, hanem bosszúból indít újabb és újabb eljárásokat ellene. „Kitalálták, hogy alkoholfüggő vagyok, elhanyagolom a gyerekeket, meg bántom őket. Később folytatták a vádaskodást a kislány szexuális molesztálásával” – mondta K. Krisztina, aki szerint elfogadhatatlan, hogy a nagymama a tudta nélkül pszichológussal vizsgáltatta meg a kislányát. „Inkább ezzel zavarták össze a gyereket” – jelentette ki az édesanya, akinek állítása szerint az apa „megrendelésére” készült szakvéleménnyel szemben a gyermekjóléti szolgálat pszichológusa úgy találta, hogy a gyereket nem érte semmilyen szexuális trauma.

Mivel a szélsőségesen eldurvult esetben a két kisgyerek sorsa az alapvető kérdés, szerettük volna mindkét oldaltól független forrásból is megtudni, pontosan milyen eljárások vannak folyamatban, és ezek hol tartanak. Azonban megkeresésünkre a nyíregyházi rendőrség nevében a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője, Fülöp Gergely annyit közölt: a „személyiségi jogok védelme miatt konkrét személyekről semmiféle információt nem áll módomban kiadni, ideértve az is, hogy folyik-e ilyen eljárás”.

Az ügyben először vizsgálatot folytató Hajdúnánási Járási Hivatal gyámhivatalát is kerestük, részletesen elmondva, mi minden merült fel a gyerekekkel kapcsolatban. Annyi még kiderült, hogy az esettel foglalkozó munkatársat azóta elküldték, de amikor tovább érdeklődtünk, a járási gyámhivatal vezetője lecsapta a telefont. Mivel a családdal kapcsolatban a nyíregyházi gyámhivatal is vizsgálódott, őket is megkerestük, a hivatalos válasz szerint „folyamatban lévő hatósági ügyben nem kívánnak nyilatkozni”, és az ezt közlő vezető nevét sem jeleníthetjük meg.

Papírozzuk le előre a gyerekek sorsát

„Egyre többen választják a külföldi letelepedést, az ehhez kapcsolódó adminisztratív lépésekkel a többség már tisztában van, azonban azt még mindig kevesen gondolják át, mi lesz, ha már külföldön élnek” – mondta a hvg.hu-nak Illés Blanka családi jogra szakosodott ügyvéd. „Ugyanis az Európai Unió és számos más állam szabályai szerint a kiköltözéssel az új ország joghatósága alá kerülnek a felek, de az ottani szabályokkal nincsenek tisztában. Hogy egy példát hozzak, Dubaj törvényei szerint a gyermeket első sorban az apánál, másodsorban az apa édesanyjánál kell elhelyezni – nem hiszem, hogy sok, ott szerencsét próbáló magyar belegondolt ennek valós következményeibe” – magyarázta.

„Az is problémát jelent, hogy ha kiköltözünk egy másik országba, akkor kiskorú gyermekünkkel csak mindkét szülő egyetértése esetén költözhetünk vissza Magyarországra. Aki ezt megszegi, és mégis hazajön, az akár hat héten belül ismét külföldön találja magát a hágai gyermekelviteli egyezmény alapján. Nagyon kivételes az az eset, amikor nem rendelik el a gyermek visszavitelét, ráadásul sok helyen ilyenkor büntetőeljárás indul a 'gyerekrablás' miatt” – mondta az ügyvéd, akinek praxisában is elszaporodtak az országhatárokat átlépő családi perlekedések.

Ezért szerinte külföldi letelepedés előtt nagyon fontos lenne szerződést készíteni, amiben a felek fenntartják a magyar állam joghatóságát és rögzítik, hogy a magyar jogszabályokat tekintik magukra nézve kötelezőnek. Mint mondta, „ez legalább azt garantálja, hogy pénztárcánkhoz mért és általunk ismert nyelvi és jogi környezetben oldhatjuk meg a bíróságig menő vitáinkat”.