A filmet készítő egyetemisták nyilatkozatát a cikk végén változtatás nélkül közöljük.

A portréfilm a már lecsúszott 38 éves Áron Baracskáról történő szabadulása és rövid Kunigunda utcai kitérője után egy budai dombon lévő két romos fal között indul. Ekkor épp ide költözött be jogcím nélkül hajléktalan társaival Áron. A filmben ezután kronológiai sorrendben haladva Áron első gyerekkori emlékétől, a szülők válásán, a fiatalkori különórák okozta leterheltségen és sorsfordító döntéseken át újra megérkezünk a budai dombon a két romos fal közé, de ekkor már pontosan tudjuk, hogy az élet néha milyen kevesen tud múlni. Akár csak egy ponton.

Az egyik egyetemista rendező a hvg.hu-nak elmondta, hogy érezhetően jobb pillanataiban kapták el Áront, amit a filmben megszólaló nővére is megerősít, ugyanis Áron a börtön után mindig jobb állapotba került. „Az lenne a jó, ha ő is rájönne, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a körülményeinknek és nem csak a börtönben időről időre, ahol a legrosszabb állapotban van. Ott mindig jobban lesz, mert ott az alapritmus és alapszükséglet megvan” – meséli a filmben A. Áron Gergely nővére.

Bár jelentőségük és minőségük is teljesen más, akár a Szépleányok című 1987-es dokumentumfilm esetében, most is egy utólagos tragédia helyezi a figyelem középpontjába a dokufilmet.

Mint arról beszámoltunk, pénteken kora délután halálra gázolt egy asszonyt a 4-es, 6-os villamos a Margit híd budai hídfőjénél. Kiderült, hogy az idős nőt a 41 éves A. Áron Gergely rúgta a villamos alá. A férfit az utasok visszatartották, a rendőrség őrizetbe vette. Emberölés miatt nyomoznak az ügyben. Utóbb derült ki, hogy A. Áron Gergely elit budai családból származó, szép reményű, jogász végzettségű fiatalemberként indult, és innen jutott el fokozatosan a Margit körúti tragédiáig.

A film a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi karán a Szociofilm óra keretein belül készült. Az egyetemisták ezzel a hajléktalanságról készült filmmel szerették volna kiváltani a megajánlható év végi ötöst, és tanáruk ehhez A. Áront ajánlotta alanynak. A fiatalok a 34 perces minifilmet hat napon keresztül forgatták elég szerény felszereléssel.

A filmkészítők nyilatkozata

„Péntek délután egy 74 éves nő vesztette életét a Margit-híd budai hídfőjénél. Meggyilkolták. A hírek arról szólnak, hogy egy jogász végzettségű, drogos, alkoholista, paranoid, pszichopata hajléktalan a villamos elé rúgta.

Igazából ennek a tragédiának van még egy áldozata. A. Áron Gergely. Egy ismeretlen számára csak egy név, csak egy céltábla, az elkövető, a gyilkos. Azonban aki kicsit is ismeri, az tudja, hogy ő már évekkel ezelőtt áldozattá vált. Egy negatív életútspirál martalékává

Az Ő sztorijában az a rémisztő, hogy bárkivel megtörténhet. Pár csalódás, rossz döntések. 'Nem kell sok, hogy valaki utcázni kezdjen...' – ahogy ő maga is mondta. Sajnos a felelőtlen csavargó élet Áront a rabjává tette. Évek alatt egy ígéretes, ambiciózus fiatalemberből egy emberi roncs lett. Ezek a tények nem enyhítik tettének súlyosságát, csak elgondolkodtatnak. Áron nem a bírósági ítélet után fogja megkezdeni a büntetését, régóta fizeti tettének következményét.”