Ki vette, ki alomból kapta, kinek tartozás fejében hozták a kutyát, valaki pedig hajléktalan létére is menedékként szolgált. Miért vesz magához kutyát, aki hajléktalanként magát is nehezen látja el? Sokan azért, hogy érezhessék, ők is tudnak valakiről gondoskodni, de van, akinek jól jön koldulásnál is. Abcúg a hvg.hu-n.

József és Zsuzsa 23 éve élettársak, már közel húsz éve élnek az utcán. A Szabolcsból származó József 17 évet élt a Határ úti kiserdőben. Csepelen volt ipari tanuló, majd sokáig segédmunkásként dolgozott, de tíz éve leszázalékolták. Azóta némi rokkantsági nyugdíjat kap, ezt kéregetéssel egészítik ki. A hajléktalantelepen földbe süllyesztett bódéja volt. A lakot felülről alaposan leszigetelte hungarocellel és kamionponyvával. A bódételepet 2012-ben felszámolta – az ombudsman szerint jogellenes módon – a ferencvárosi önkormányzat. Józsefnek nem csak a viskója, de harmincezer forintért akkor vásárolt köbméternyi fája is odalett a felszámolással.

Marcang
©

Azóta az Aszódi úti hajléktalanszállón, illetve a közelében fekvő Téglás utcai szálláson élnek. Innen járnak ki a Határ úti metrómegállóba kéregetni, kiskutyájukkal, Marcanggal. Az utóbbi időben már csak Zsuzsa jár ki, mert félti Józsefet, akinek egészségügyi problémái vannak, többek között hetente 2-3-szor is elájul.

Marcangot, a kétéves barátságos és agilis kis fekete keveréket egy tartozás fejében kapták valakitől, előtte “egymástól lopkodták el a csövesek”. Családtagnak tekintik, amikor csak tehetik, viszik magukkal egy hungarocellel bélelt táskában. Azt elismerik, hogy kolduláskor több adományhoz segíti őket, de inkább érzelmi okokból tartanak kutyát. Volt nekik más kutyájuk is, de az egyiket megmérgezték, a másikat el kellett ajándékozniuk, mert túl hangosan ugatott a kennelben.

A kiskutyán látszik, hogy foglalkoznak vele, ügyesen pacsizik mind a két mellső lábával, lelkesen szalad az eldobott labda után, és népszerű a szálló többi lakója körében is. “Be van oltva, és chip is van benne” – mondja József, aki szerint az etetése is megoldott: gyakran kapnak kutyatápot adományként. A szállásra persze nem vihetik be, de az Aszódi úton vannak kimondottan erre a célra szolgáló kutyakennelek, ahol ott tudják hagyni. “Itt előzetesbe kerül, azután meg amnesztiát kap” – viccelt József.

Alma és Móni
©

Móni két hónaposan találta Almát, a malinois keveréket. A kiskutya nagyon össze volt verve, az állatorvos sem jósolt neki sok időt, mesélte a 35 éves nő. “De itt van.” A kutya most 17 éves, Móni mindig ragaszkodott hozzá. Azután is, hogy utcára került két éve. “Családi okok, meg hülye is voltam” – Móni csak ennyit mond erről. Most a Váci úti hajléktalanszállón él, Alma pedig az egyik ottani kennel lakója, illetve napközben a kertben van. Nagyon barátságos. “Nagyra nőtt cica” – mondja róla Móni. Persze 17 évesen már vannak gondok vele. “Alig lát és alkalmi süket, meg csípődiszpláziás.”

Móni betanított varrónő volna, de nem szereti ezt a munkát, azt mondja a nagymamája erőltette rá. Most számítógép-kezelő és -karbantartó tanfolyamra jár, a város másik végére. Egy barátnője szokta elvinni autóval. Alapvetően baráti segítséggel tartja fenn magát, a szállón is segítik néhányan – mondja. Koldulni nem jár, legfeljebb sörösdobozokat, üvegeket gyűjt, hogy legyen plusz pénze, amit nagy valószínűséggel a kutyára költ. “Ha kell, öt forintosával teszek félre, hogy meglegyen mindene.” Amúgy gyakran azt adja neki, amit magának főz. “A tarhonyát nem szereti, a rizst is csak válogatja.” Az epilepsziában szenvedő Móni szoros viszonyát jól jelzi Almával, hogy a kutya megérzi, ha rohama készülődik. “Olyankor egy padhoz vonszol, vagy nem enged felállni.”

Imre és Hógolyó
©

Imre Hógolyóval osztja meg sorsát az ártéri csalitosban a Duna partján. A kis hajléktalantelepen több más kutya és macska is él, de azok a szomszédokhoz tartoznak. A jó ötvenes férfi alkalmi munkákból él, azt mondja, rendes munkát nem kap. “Ahogy megtudják, hogy hajléktalan vagyok, már mondják is, hogy viszlát.” Két közeli vállalkozásnál szokott besegíteni, napi ötezer forintért.

Imre azt mondja, tíz éve hajléktalan, öt éve él ezen a telepen. Felesége fiatalon meghalt, halála után vidéken élt egy darabig, “ahol majdnem éhen haltam”. Három gyereke van, egyikük Angliában dolgozik, a másik itthon, és néha meglátogatja. A harmadik fia súlyos rendellenességgel született, állandó kórházi ellátásra szorul. Az volt a baj szerinte, hogy hat hónaposan indították meg a szülést, és közben túlaltatták a feleségét. Indítottak műhibapert, ami évek óta húzódik. Hógolyó előtt volt egy rotweilere is, ami idős korában elhunyt. A kiskutya ellátásában a Rex alapítvány segíti, rendszeresen oltják és chip is van benne.

Hógolyó itt született a három-négy kalyibából, magánterületen álló, de megtűrt hajléktalantelepen. Egy lakhatási program keretében innen elköltöző pár kutyájának a kölyke. Imre szerint nagyon jól jelez, ha idegen érkezik. “Itt a kutya családtag.”

Ági, Cézár és Zoli
©

Imrééktől nem messze lakik Zoli. Neki Cézár az első kutyája. Azt mondja, negyvenezer forintért vette a nápolyi masztiff-pitbull keveréket még tavasszal. Az első pillantásra ijesztőnek tűnő kutya valójában nagyon barátságos és lelkes. Csak túl nagy, ami problémákat okozhat, ha barátságból felugrál valakire.

Zoli azt mondja, neki csak lakása nincs, de munkája van: villanyszerelő-karbantartó egy teniszpályánál, de hamarosan vált, és egy napelemeket telepítő céghez megy. Azt mondja, van okostelefonja és mobilnetje, az interneten hirdeti magát, így keres munkát.

Ajánlatok a Abcúgról

Dúskál a pénzben a mulatós polgármester faluja

A joghurtot a boldog emberek eszik

1997 óta él az utcán. Négy éve bekerültek egy lakhatási programba az élettársával, hat hónapig fizették nekik a szállót, de amikor lejárt a program, nem kaptak több segítséget – állítja. Áprilisig a közeli hajléktalanszállón lakott, de a kutya elhelyezése miatt összekaptak az élettársával, kiabált vele, és ezért egy évre kitiltották onnan.

Albérletbe nem megy. Azt mondja, drága, és a kutya miatt sem egyszerű megfelelőt találni. Az fel sem merül benne, hogy elajándékozza. “Ön a gyerekét odaadná?” – kérdez vissza, amikor ezt firtatjuk. Egy sátor van a fák közé felállítva, oda járnak aludni élettársával, Ágival. Benne nagy dunyha, az alatt nem fáznak – mondja.

Cézár, vagy ahogy Ágival becézik, Cézi, általában egy földbe vert karóhoz van kikötve, és külön sátra van. Eredetileg Ági szerette volna. “Nagyon aranyos volt kicsinek, egy táskában hoztuk el.” Zoli azt mondja, azért kellett, “hogy hű legyen”, és nem bánja, hogy ilyen nagyra nőtt. “Mert van tekintélye, de valójában barátságos.” “Nem tépne szét senkit, a gyerekek lovagolnak rajta.”

Laci és Rose
©

“Ha nincs kutya mellettem, olyan, mintha nem is lennék.” Laci Rose-zal él együtt. A pitbull szukán profi hám, és feltűnően kiegyensúlyozott, pedig mentett kutya. Laci komolyan sportkutyázik, alkalmanként órákon át futtatja biciklivel Rose-t, de meg is ad neki, amit csak tud. “Farkastápot veszek neki, azt keverem házi koszttal.” (Vannak olyan prémium kutyatápok, amiket a farkasok táplálkozásának alapján állítanak össze, mivel az érvelés szerint a kutyának is erre van eredendően szüksége.) Ezen kívül vitaminokat és zöldkagylót is ad neki az izületi problémákat megelőzendő.

Laci is a kutya miatt él az utcán, pontosabban a kis Duna-parti hajléktalantelepen. “Hívtak a szállóra, tudják, hogy rendes srác vagyok, tudják, hogy rendet tartok, de nem akarom Rose-t kennelben hagyni.” Ezért nem keres albérletet sem. “Oda nem engedik a kutyát, ahova meg lehetne, ott meg százezer az alap.” Laci örül, ha építkezési őrként megkeres ennyit, így is a kutyára költi a fizetése harmadát, de nem bánja. Húsz év alatt volt hat kutyája, de mindre ugyanolyan szívesen emlékszik vissza. “Kiskorom óta szeretem az állatokat. Bennük az ember nem csalódik.”

Lacinak volt már kiben csalódni. Azt mondja, egyik nővére forgatta ki az örökségéből, amikor gyámkodott felette, miután a szülei korán meghaltak. Így lett hajléktalan. Nem csoda, hogy szinte a kutyája a mindene, de elítéli a szeretetükkel kutyájukat elkényeztető gazdákat. Ő a felelős, bensőséges hozzáállásban hisz. “Amikor a lélegzetvételéből, a nézéséből tudod, milyen a hangulata.”

Rose-t egy ismerőse hozta neki, aki tudta róla, hogy nagy kutyabarát. Kölyök volt, rosszul bántak vele, verték. Laci sokat foglalkozik vele, és nagyon összeszoktak. Egyik barátja viccelt vele, hogy elcsábítja tőle a kutyát, de hiába vitte el pórázon, Rose kibújt a hámból, és visszaszaladt hozzá. “Nekem ő a másik felem.”

József és Blackjack
©

József a Hűvösvölgyből jár be Budára a labrador keverék Blackjackkel, és egy ismerősével. Egy elhagyott épületben alszanak a villamos-végállomásnál, onnan járnak be nap mint nap a Lövőház utcába. Néha pedig a párját látogatja meg, aki tavaly, egy őket ért támadás óta kórházban van. A kutyát egy fához kikötve találta, négy éve, amikor még sátorban élt párjával azon a környéken. “Ekkora volt, mint ez az újság” – mutatja a Fedél Nélkült, amit árul.

Nehezen, de kijönnek abból a bevételből, amit az újságárulásból szerez. Eredetileg csőszerelő és vidéken élt, de elvált, és a volt feleségénél maradt a lakás. Ő pedig Pestre jött csövezni. Azt mondja, egy nagy fia van, aki nem is tudja, hogy ő hogyan él. Amikor még együtt élt volt feleségével, akkor is volt kutyája, egy németjuhász, ami most 14 éves lehet.

Blackjacknek általában konzervtápot vásárol, de sokszor kap is adományként. Nem tudja, mekkora költség a kutya fenntartása. “Ha számolnám, megbolondulnék.” És, hogy annak ellenére, hogy magát is nehezen látja el, miért fogadta be? “Hagyjam a sorsára?” – kérdez vissza. Őt sem az motiválja, hogy a kutyával inkább megszánják. “A kutya társ. Nem használom ki. Ő nem koldus, és én sem vagyok az.”

Nagyon tudnak hozzájuk ragaszkodni – mondja a hajléktalanok és a kutyák viszonyáról Gregus Noémi, a Váci úti hajléktalanszálló szakmai vezetője. Szerinte társként tekintenek rá, és jó érzéssel tölti el őket, hogy önzetlenül szereti őket valaki, hogy ők is fontosak valaki életében, gondoskodhatnak valakiről. Sokan vannak úgy vele, hogy ha maguknak nincs is pénzük ételre, a kutyának akkor is előteremtik valahogy.

Budapesten három hajléktalanszállón van lehetőség kutyásként szállást kérni. Az Aszódi úti, a Váci úti, illetve a Könyves Kálmán körúti szállókon vannak kutyakennelek. Az előbbi kettőben öt-öt, a harmadikban egy kutya elhelyezésére van lehetőség. A helyzet a jövőben várhatóan javul. Persze, mint a fenti példák mutatják, sokan nem mennek szállóra.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!