szerző:
Mizsur András

Szép csendben jócskán megemelte az állami cégek vezetőinek juttatását a kormány: míg például az egyszerű MÁV-dolgozók jelentős része idén nem számolhat érdemi jövedelemnövekedéssel, a menedzsment tagjai eddigi bérük akár két- és félszeresét is hazavihetik alapbérként. A vezetői bérekről szóló szabályozás egyszerre következetlen, képmutató és igazságtalan.

„A MÁV-csoport elnök-vezérigazgatójának javadalmazásáról kormányhatározat rendelkezik” – így védekezett a vasúttársaság, miután dolgozói kiakadtak azon, hogy a vállalat vezetőinek fizetését kettőről ötmillió forintra emelné a kormány. „És ezzel a vasút teljesítménye is a 2,5-szeresére fog emelkedni?” – tette fel a kérdést egyikük egy szakszervezeti Facebook-oldalon.

A kérdéses határozat az állami cégvezetők alapbérének rendezéséről még tavaly szeptemberben születetett. Az indoklás szerint „a vezetői juttatásokat és követelményeket a piaci vezetői bérekhez és követelményekhez” kell közelíteni, és a prémiumok jelentős részét is be szerették volna építeni az alapbérbe. A cél az volt, hogy az állami cégek akár nemzetközi tapasztalattal rendelkező külföldi menedzsereket is magukhoz tudjanak csábítani, ami az elképzelés szerint hozzájárulhat ahhoz, hogy a közszférában átláthatóbb és költséghatékonyabb legyen a vállalatirányítás.

Három kategória – de minek?

A szeptemberi határozatban az állami cégeket három nagy kategóriába sorolták. Az egyes kategóriába a pénzügyi szektor szereplői plusz a Magyar Posta Zrt. kerültek, a másodikba az energiaszolgáltató cégek és a kiemelt stratégiai jelentőségű vállalatok, a harmadikba pedig az „egyéb társaságok”. Ennek alapján az első kategóriás cégek vezetői tehetnek zsebre maximum havi bruttó ötmillió forintot, a másik két kategóriáéi egy-, illetve kétmillióval kevesebbet. December 29-én aztán egy huszárvágással az első kategóriába sorolták át a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-t, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-t, a Szerencsejáték Zrt.-t és a MÁV Magyar Államvasutak Zrt.-t.

©

Ezt a szeptemberi határozat alapján könnyedén megtehette a kormány, mert a szövegben volt egy olyan rész, amely szerint „különösen indokolt esetben a vezető állású munkavállaló számára díjazásként az egyes kategórián belül adható maximum értéknél magasabb havi alapbér is megállapítható, vagy az érintett gazdasági társaság az I. kategóriába sorolható”. Ennél a változtatásnál már arra sem pazaroltak időt, hogy megmagyarázzák, mi az a különös indok, ami igazolja az átsorolást. MÁV-os forrásaink szerint azonban szó sincs arról, hogy új embereket igazolnának a vezetésbe, pedig az elmúlt években a vasútársaság élén is sűrűn adták egymásnak a kilincset a csúcsmenedzserek. A béremelést sokkal inkább a jelenlegi vezetés lobbizta ki magának, vélik a vállalatnál, mert úgy tűnik, hogy a Dávid Ilona vezette menedzsmentnek „jó a fekvése a kormányzatnál”.

Természetesen az alapbéremelés mellett a premizálás lehetősége is megmaradt. Egész pontosan automatikusan jár minimum 20 százalék bónusz, ha az éves adózott eredmény pozitív. Az MVM ennek a kitételnek könnyedén megfelel, az elmúlt négy évben mindig pozitívan zárta az adott évet. A Szerencsejáték Zrt.-nél két év (2012 és 2011) is volt, amikor a mérleg szerint eredmény nullát mutatott, de az adózás utáni eredmény 10,9, illetve 7,4 milliárdos pluszban volt, és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő menedzsmentjének is járna a prémium, ha az utóbbi évek eredményeit nézzük. A MÁV vezetése viszont 2012-ben biztosan elesett volna a pluszpénztől, akkor 6,5 milliárdos mínuszban zárt a vállalat.

Az elmúlt években egyébként nem először szabták újra az állami cégvezérek fizetését. Anno még a Bajnai-kormány vezetett be bérplafont az állami vállalatoknál: 2010. január elsejétől a cégek vezető munkavállalói az MNB-elnök fizetésének legfeljebb egynegyedét kaphatták, ami Simor András akkori nyolcmilliós fizetésével számolva kétmillió forintra jött ki. A bérplafont nem sokkal hatalomra kerülése után gyakorlatilag el is törölte a második Orbán-kormány azzal, hogy az állami cégeket kivették a hatálya alól, és onnantól már csak a költségvetési szervekre vonatkozott, ahol korábban sem voltak jellemzőek a kétmillió feletti fizetések.

Szemléletváltást, de ne így

Domokos László, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke sem volt rest megmagyarázni a csinos béremelés szükségességét. Szerinte „szemléletváltást kell megvalósítani az állami és önkormányzati cégek menedzselésében”, és a köztulajdonban lévő, közszolgáltatásokat nyújtó cégeket is a legfelkészültebb vezetőknek kell irányítaniuk, hiszen nemritkán százmilliárdos közvagyonokat kezelnek. De Domokos szerint nemcsak a béreket, hanem az elvárásokat is közelíteni kell az üzleti szférában bevált gyakorlatokhoz, és a „vezetők munkáját folyamatosan értékelni kell a szabályosság, eredményesség, gazdaságosság szempontjából”.

Domokos László
©

„Eddig sem volt akadálya annak, ha egy állami cég valakit nagyon meg akart szerezni” – mondta Angyal Ádám, a Corvinus Egyetem Vezetés és Szervezés Tanszékének tanára, aki maga is dolgozott állami cégeknél, többek között volt a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatója, illetve az Ikarus Járműgyártó Rt. igazgatóságának elnöke. Angyal szerint nem feltétlenül a fizetések miatt idegenkednek az állami szférától a legjobb szakemberek, nagy visszatartó erő az is, hogy a politika beleszólhat a munkájukba.

Domokos nyereségességi elvárással kapcsolatos érvelését is furcsának tartotta, hiszen a Nemzeti Közműszolgáltató Vállalatról ki is mondták, nem feladata, hogy nyereséges legyen. De volt olyan időszak, amikor a Szerencsejáték Zrt. sem volt nyereséges, ami azért egy ilyen klasszikus pénzgyár esetében elég abszurd, mondta Angyal.

A Corvinus tanára szerint az állami és a versenyszférában működő cégek megkülönböztetése alapvetően téves, „a szocializmusból itt maradt csökevény”. Önmagában az is hibás elképzelés, hogy a menedzsment fizetését a piacra hivatkozva „elengedi” a kormány, miközben a nem vezető beosztású dolgozók (például mozdonyvezetők) bére messze elmarad a piaci fizetésektől, és a menedzsment helyett sok esetben a kormány hoz rendeleti úton a cég szempontjából életbevágó döntéseket – elég csak az államtól bért kapó dolgozók létszámának bejelentett drasztikus csökkentésére gondolni.

Nem volt elegáns húzás

„Számunkra is rejtély, hogy ezzel mi volt a kormány szándéka” – reagált a MÁV-menedzsment fizetésemelésének hírére Meleg János, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke, aki szerint nem elegáns, hogy ez akkor történt, amikor javában zajlanak a 2016-os bértárgyalások a MÁV-vezetők és a dolgozók között. Ráadásul a jelenlegi állás szerint közel 37 ezer vasutas reálkeresete fog csökkenni az idén – a vállalat által javasolt 0,5 százalékos bérfejlesztés ugyanis azokra a munkakörökre korlátozódik, ahol létszámhiány van. „Az 1000-2000 forintos emelés viszont arra nem lesz elég, hogy itt tartsunk embereket”, magyarázta Meleg, hiszen egy magánvasút-társaságnál kétszer annyit kereshet egy mozdonyvezető.

A Vasutasok Szakszervezetének elnöke ugyanakkor azt mondja, a mostani helyzethez hasonlóan az is álságos volt, amikor a Bajnai-kormány még 2010 elején kétmillió forintban maximálta az állami cégek vezetőinek fizetését. Szerinte ugyanis a piaci viszonyoknak kell meghatározniuk a béreket, „ha egy jó informatikus 800 ezerbe kerül, akkor a MÁV nem ajánlhat 400 ezret, mert akkor legfeljebb csak a gyengébb szakemberek jönnek ide dolgozni”. Viszont az is érthető, ha sokaknak kinyílik a bicska a zsebében, amikor arról hallanak, hogy egy rosszul működő és pazarló cégnél (mint amilyen a MÁV) milliókat keresnek a vezetők.


Cikk megosztása
Címkék