A legkülönfélébb kitalált karakterek saját kezűleg elkészített jelmezeibe bújik Rédei Anna, "művésznevén": Enji Night. A legnépszerűbb magyar cosplayesnek 330 ezer követője van a Facebookon, hobbijának köszönhetően 4 kontinens 13 országába jutott el. Amikor találkoztunk, épp a levágott haját vitte a Magyar Gyermekrák Alapítványhoz, hogy felajánlja azoknak, akiknek nem a cosplay, hanem a rák elleni kezelés mellékhatásai miatt kell paróka.

hvg.hu: Az Óbudai Egyetemen tudják, hogy te vagy Enji Night?

Enji Night: Hogyne, volt olyan vizsga, amelyen 80 százalékban nem a tananyagról, hanem az aktuális mexikói convention élményeimről (a cosplayesek ilyen szemléken szoktak találkozni – a szerk.) kérdezett a vizsgáztató. Persze sokáig néhány szaktársam kivételével senki nem tudott róla, hogy szabadidőmben mivel is foglalatoskodom. Negyedik évfolyamon aztán írtak rólam az egyik hírportálon. A tanárok bezsongtak, pedig azt hittem, furcsállani fogják, és még az iskolai újság is készített velem egy interjút a cosplayről.
Alice - Kattintson a további képekért!
©
hvg.hu: Honnan jön a neved?

E. N.: Tizenhárom évesen elkezdtem balettozni, a csoportban én voltam a második Anna, ezért inkább Ancsinak becéztek. Akkortájt éltem nagy animés-mangás korszakomat is. A különböző animefórumokon mindenkinek volt egy nickneve, ezért én is kitaláltam magamnak egyet. Az Ancsiból jött az Encsi, abból pedig az Enji. A Night utónevet az egyik akkori kedvenc mangából emeltem ki.

hvg.hu:  Hogyan kezdődött nálad ez a cosplayes szenvedély?
A cosplay

A cosplay a costume play kifejezésből keletkezett mozaikszó, a cosplayesek egy kedvelt fikciós karakter bőrébe, de leginkább ruhájába, jelmezébe bújnak be. A jelenség a 30-as évek Amerikájáig nyúlik vissza, ott öltöztek be először egy sci-fi találkozón a rajongók, amit egy japán antropológus jegyzett le, és mutatott be Japánban, ahol a cosplay gyors terjedésnek indult, majd a 90-as évektől egyre népszerűbb lett világszerte. Ma már több millióan hódolnak ennek a hobbinak.

E. N.: A cosplay sok hobbimat kapcsolja össze: szeretem a videojátékokat, a japán animációs filmeket, a divatot, szeretek látványos sminkekkel bíbelődni, jelmezeket készíteni. Ruhákat már hétévesen varrtam a macskámnak. Tizenöt évesen látogattam ki az első budapesti animeconomra, ahol már akkor is rengeteg jelmezes embert láttam fel-alá masírozni. Két évvel később én is kipróbáltam magam: indultam a helyi cosplayversenyen, és nagy meglepetésemre el is vittem egy zsűri kedvence díjat. Ennek örömére, illetve a sok pozitív visszajelzés hatására további jelmezeket készítettem. Az egész csak egy tinédzserkori szórakozásnak indult, soha nem gondoltam volna, hogy ekkora szenvedéllyé növi ki magát. Alapvetően zárkózott gyerek voltam, kerültem a szereplést, de a cosplay hatására egyre nyitottabb lettem, sok mindenben megváltozott a gondolkodásom, és érettebbé váltam.

hvg.hu: Hogyan lettél híres?

E. N.: Készítettem egy Supergirl-jelmezt 2011 nyarán, tulajdonképpen az hozta meg az áttörést. A cosplayről készült képeket elkezdték különböző internetes portálokon megosztani. Akkortájt készítettem egy saját cosplayes Facebook-oldalt is, ahol mindenki követhette az épp aktuálisan készülő jelmezeket, új képeket stb. Furcsa volt látni, hogy miután megjelent a Supergirl-jelmezem, egyik napról a másikra több ezer követőm lett. A következő jelmezem, a Firefox böngésző antropomorf interpretációja szintén tömegeket vonzott be az oldalamra. Mindez hamar öngeneráló folyamattá vált: cosplayes és geek berkekben egyre több ember látta a kreálmányaimat, és egyre többen osztották meg. A népszerűvé válásnak ez volt a logikája, de lehet, hogy csak jó helyen voltam, jó emberekkel körülvéve.

Firefox - Kattintson a további képekért!
©

hvg.hu.: Ha jól tudom, rengeteg külföldi rendezvényre is hívnak.

E. N.: Igen, azok közé a szerencsés emberek közé tartozom, akinek megadatott a lehetőség, hogy meghívják külföldre  Az szinte már minden animecon, comic con és gaming rendezvényen bevett szokás, hogy hívnak egy-két cosplayes vendéget. Ez annyit takar, hogy jelmezben kell megjelenni, fotózkodni az emberekkel, dedikálni, prezentációt tartani, és cosplayversenyt zsűrizni. Természetesen az anyagiakat a rendezvény állja. 2013-ban hívtak először, azóta 4 kontinens 13 országában voltam 20 rendezvényen. Amikor elkezdtem a cosplayezést, még nagyon underground dolog volt, legmerészebb álmaimban se hittem volna, hogy a cosplay által ennyi helyre juthatok majd el, de ma már a közösségi média segítségével egyre több ember ismeri meg a cosplayt és egy-egy cosplayes munkásságát. Vannak olyan cosplay-sztárok, akiknek 2-3 millió lájkolójuk van a Facebookon, olyan népszerűek, mint egy sorozatszínész vagy egy író.

hvg.hu: Akkor a cosplaysztárok népszerűsége vetekszik a hollywoodi sztárokéval?

E. N.: Nem, a cosplay azért még messze nem annyira ismert dolog. Ha belegondolunk, mik is a hollywoodi sztárok ismertetőjegyei? Filmekben és tévében szerepelnek. Ez a cosplayesekre nem igen jellemző, hiszen maga a cosplay jelenleg nem szakma, hanem hobbi. A média is csak az utóbbi 1-2 évben kezdett el pozitívan felfigyelni erre a tevékenységre, ezáltal egyre jobban bekerül a mainstreambe. A geek berkekben azért van 1-2 cosplayes, akiket már tényleg úgy kezelnek, mintha hollywoodi sztárok lennének. Volt rá példa, hogy egy amerikai comic conon egy cosplayes lányhoz többen álltak sorban dedikálásért, mint egy neves sorozatszínészhez.

Chin Lu
©

hvg.hu: A szüleid mit szóltak, amikor ezzel kezdtél foglalkozni?

E. N.: Nem bánták, apukám még segített is az első jelmezem alapanyagainak a vásárlásban. Annyit mondtak, „hát, ez egy drága hobbi”, és hogy meg kell dolgoznom a jelmezre valóért. Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy a szüleim ennyire pozitívan kezelték az új hobbimat. Sok szülő nem érti, elítéli, pedig nincs ebben semmi szégyellnivaló.

hvg.hu: Hol tart a magyar cosplay? Mennyivel más, mint külföldön?

E. N.: 2005 óta vannak olyan rendezvények, ahol a cosplay is jelen van, és 2007 óta van magyar cosplayes közösségi oldal. Régebben maximum 10-15-en indultak egy cosplayversenyen, idén viszont összesen körülbelül 150-en a csoportos, illetve egyéni kategóriákban. Emellett még sok száz fiú és lány van, aki versenyen kívül beöltözik egy-egy rendezvény alkalmával. Azt vettem észre, hogy Magyarországon többségében lányok cosplayeznek, és inkább "varrósabb" jelmezeket készítenek. Indonéziában sokkal több fiú cosplayessel találkoztam: szinte minden második versenyző valamilyen robot volt, a jelmezek polifoamból és fibrostirból készültek.

hvg.hu: Magyar politikusnak nem öltöznél be? Selmeczi Gabriella nem vonz?

E. N.: Nem gondolkodtam rajta. Létező személyt maximum akkor cosplayeznék, ha külső jegyekben nagyon hasonlítanánk egymásra.

hvg.hu: Milyenek a visszajelzések idehaza? Felismernek az utcán?

Enji Night

Az orosz-magyar házasságból született (de tatár és német ősöket is felmutató) Rédei Anna Magyarországon látta meg a napvilágot 1991-ben. Jelenleg az Óbudai Egyetemen készül diplomázni formatervezés szakon, a színpadi ruházat a választott területe. 17 évesen fogott bele a cosplayezésbe, ami mára karrierré nőtte ki magát. Hét év alatt több mint 60 jelmezt készített.

E. N.: Kapok hideget-meleget, de nagy többségében utóbbit. Egyszer egyetemre menet megállított egy férfi az utcán, hogy „Te vagy az a lány az internetről?”. De jöttek már hozzám buszon is fiatalabb lányok, hogy szeretik a munkásságomat. A legmegdöbbentőbb Mexikóban volt, ahova már kétszer is meghívtak: ötpercenként jöttek oda hozzám az utcán, hogy fotózkodjunk, adjak autogramot. Nem értettem miért, de aztán jött a Facebook statisztikai funkciója, és kiderült, hogy az oldalam lájkolóinak a nagy része mexikói. Máig nem értem, miért.

hvg.hu: Hol tartod az eddig elkészült jelmezeket?

E. N.:  A régebbieket, amiket már nem veszek fel, kiselejteztem, eldobozoltam. 95 százalékban még mindig megvannak. Nincs szíven kidobni őket, hiába nem vagyok rájuk már büszke minőségileg. A többi pedig a nekik kijelölt szekrényben pihen, várva az alkalmat, hogy felvegyem őket. Lassan már a jelmezek kiszorítanak a szobámból.

hvg.hu: Mik a terveid?

E. N.: Mindenképpen ezen a jelmezes vonalon szeretnék maradni. Talán színházba vagy filmekhez csinálnék jelmezeket a legszívesebben, vagy akár előadóművészeknek fellépő ruhákat. Egyszer már megkeresett egy nevesebb zenekar, hogy készítsek nekik színpadi öltözékeket, úgyhogy ez is egy út, ráadásul ez a diplomamunkám témája is. Persze az sem kizárt, hogy megpróbálom a cosplayt professzionális szintre emelni: külföldön volt már rá példa, hogy egy-két cosplayes brandet csinált a nevéből, saját kollekciót készített kiegészítőkből, ruhákból.

Supergirl
©

hvg.hu: Hogy vágjon bele, ha valaki cosplayes szeretne lenni?

E. N.:  Mindenképpen egy egyszerűbb karaktert válasszon, és fokozatosan haladjon a technikásabbak felé. Ezáltal több sikerélményben lesz része, sokkal hatékonyabban sajátíthatja majd el a különböző technikákat. Ma már rengeteg leírás van az interneten, hogyan lehet elkészíteni egy darabot vagy kipróbálni egy technikát. Sokat lehet így is tanulni, és idővel magától kitalálja az ember, hogy mihez mi kell és hogyan.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!