szerző:
Dercsényi Dávid

Miután az Európai Unió több országában továbbra is él a sorkatonai szolgálat, megpróbáltuk végigvenni, miként lenne értelme önkénteseket bevonni a honvédelembe. Magyarországon hiányzik a jó háttér az önkéntes rendszerhez, kockázatai viszont annál inkább vannak.

Fellángolt a vita, miután Kövér László nem bírta magában tartani, hogy szerinte hiba volt megszüntetni a kötelező sorkatonai szolgálatot. Orbán Viktor ugyan látszólag rövidre zárta a vitát azzal, hogy  nincs és nem is lesz napirenden a kötelező sorkatonai szolgálat, hétfőn Kósa Lajos az RTL Klub Híradónak mégis elismerte, hogy foglalkoznak a gondolattal: a hadköteles korú fiatalok katonai kiképzést kaphatnának, és ha szükség lenne rájuk, bevethetnék őket.

Utoljára 2004 májusában volt sorozás, az utolsó sorkatona pedig 2005-ben szerelt le, a döntést a Medgyessy Péter vezette MSZP–SZDSZ-kormány hozta, de azt a Fidesz is támogatta. Azóta álhíroldalakon már többször is felbukkant, hogy valamilyen formában visszahoznák a sorkatonai kötelezettséget, ténylegesen azonban csak kétszer merült ez fel: 2011-ben az Alaptörvény elfogadása után, amely alapján „rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettség előírható” (de a kérdés, hogy a besorozottak miképp tudnának ellátni bármilyen katonai – nem polgári védelmi – feladatot, nyitva maradt). Majd tavaly az ukrán válság idején, amikor az orosz agressziótól félve a posztszovjet térségben több országban is előkerült a téma.

©
Mindenesetre az elgondolkoztató, hogy a környező országokban messze nincs akkora elutasítottsága a sorkatonai szolgálatnak, mint nálunk, ráadásul az az Európai Unió több tagországában (Ausztria, Ciprus, Észtország, Finnország, Görögország), továbbá Svájcban, Törökországban, Oroszországban, Moldovában vagy Izraelben változatlanul létezik. Az ukrán válság kibontakozásának idején Csehországban a sorkatonai szolgálatot támogatók aránya elérte a lakosságon belül a 63 százalékot, Lengyelországban pedig csak kicsivel maradt 50 százalék alatt. Litvániában döntöttek is a kötelező sorkatonaság átmeneti, öt évre szóló visszaállításáról, hogy ennek révén sikerüljön megalapozni az önkéntes haderőt. Nálunk úgy szűnt meg a kötelező katonaság, hogy az önkéntes haderő felállítása elmaradt, és a profi hadsereg toborzói sem lettek igazán sikeresek. A hivatásos és önkéntes állományból is egyaránt körülbelül 5-6 ezer fő hiányzik.

A világ a profi hadsereg felé halad

Szenes Zoltán katonai szakértő, volt vezérkari főnök, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára szerint az eddigi kormányzati nyilatkozatok alapján nehéz megítélni, hogyan szeretnék megváltoztatni az önkéntes tartalékos rendszert. Simicskó István honvédelmi miniszter közbeszédbe (újfent) bedobott egy hónapos, önkéntes alapú kiképzési javaslata nem új, hiszen a katonai előképzettséggel nem rendelkezők ma is 25 napos kiképzésen vesznek részt. Ez idő alatt kell a jövendő katonának az alapvető katonai feladatokat elsajátítani, alakiasan mozogni, lőni, kézigránátot dobni, harci feladatokat megoldani. Ez csak minimum feltétel, a tartalékos katona beosztásba helyezéséhez még sok felkészítésen keresztül kell keresztül menni, ami sok pénzt emészt fel. Szenes szerint ma már annyira összetett a katonai szolgálat, és annyira speciális ismereteket kívánnak a technikai eszközök, hogy azt sorállományú hadsereggel nem lehet jól működtetni. "Ehhez profik kellenek" – mondja.

©
A világ amúgy is a profi hadseregek felé halad, hiszen a közelmúltban visszaállított békeidőszaki sorkatonai szolgálat sehol sem érte el a kívánt eredményt. Litvániában, ahol 2015 márciusában tértek vissza a hadköteles rendszerhez, még úgy is komoly nehézségekbe ütközik a toborzás, hogy évente csak 3000 főt vonultatnak be. Az országban felgyorsult a kivándorlás, rengetegen emigrálnak a szolgálat elől – 55 ezer ember hagyta el az országot tavaly, többségében fiatal férfi. Az ukránoknál gyakorlatilag háború van (a rendkívüli állapotot nem hirdették ki, de ez más kérdés), ám ott is csak részleges sorozást (mozgósítást) léptetett a kormány érvénybe, amelynek szintén kérdéses a hatékonysága. Kárpátaljáról például csak a kvóta 25 százalékát tudták feltölteni. Még Oroszországban is napirenden volt az önkéntes haderő bevezetésének kérdése az elmúlt években, de végül csak a szerződéses állomány arányának növelése mellett döntöttek.

Pénzhiány

Az önkéntes haderőt akkor lehetne erősíteni, ha a hadsereg bevetését szabályozó különleges jogrendi helyzetek között rendet vágnak, és biztosítják a szükséges erőforrásokat. Az önkéntes tartalékos rendszer nagyobb léptékű fejlesztéséhez kellenének új kiképzési bázisok, modern technika és felszerelés. A kapacitásbővítések és fejlesztések nyomait a 2016-os költségvetésben nem lehet felfedezni, miközben az állandó, reguláris hadsereg is pénzhiánnyal küszködik.

Az önkéntes tartalékos rendszer egyik fontos kérdése a toborzás. Ma, Magyarországon a fiatalok mintegy 40 százaléka alkalmas csak katonai szolgálatra (Szenes: „kriplik vagyunk”), és ezzel még nem is vagyunk olyan rosszak: az USA-ban ugyanez az arány csak 15 százalék. Egy gyorsan felállítandó, hamar összehozott haderőnél kulcskérdés, hogy ki lehetne-e rövid idő alatt válogatni az egészségügyi, pszichológiai és fizikai követelményeknek megfelelő jelentkezőket. Nem beszélve a társadalomra veszélyes elemekről, akik alig várják, hogy az állam megadja nekik a katonai jogosítványokat, amellyel azután visszaélhetnek.

©
Haderő bevetése belföldön

Örök téma, hogy melyik éri meg jobban, a profi vagy a sorköteles hadsereg. A profi haderő Szenes szerint drágább, de ha fegyveres konfliktus van, a sorkötelesek kevésbé hatékonyak, azaz emberéletben több kár esik, ezért a profi haderőt éri meg választani. A sorozottak külföldön eleve nem bevethetők, márpedig ma a Magyar Honvédség legsikeresebb ágazata a békefenntartás, a különböző NATO-műveletekben való részvétel, ami ellehetetlenülne, ha visszaállnánk sorkatonai szolgálatra.

De változnak az idők, mert a terrorellenes harc vagy egyéb szükségállapotok idején szükség lehet haderő bevetésére belföldön is. Szenes szerint a felhasználás eseteit ki kellene találni és modellezni, amihez meg kell teremteni a jogi és alkalmazási hátteret is. Franciaország például követhető lenne e területen, hiszen kidolgozták, hogyan lehet használni a rendkívüli állapot szabályait, intézkedéseit békeidőszakban, tömeges terrortámadás idején (ami a magyar jogrendben gyakorlatilag háborús veszélynek felel meg). Nem volt szükség a rossz emlékű kijárási tilalom bevezetésére, az emberek mégis otthon maradtak a párizsi terrortámadásokat követően.

Szenes szerint nem újabb és újabb különleges jogrendi kategóriákat kellene bevezetni, hanem átgondolni a rendkívüli állapot vagy a szükségállapot jogrendjét, amikor az irányítás a köztársasági elnökhöz és/vagy a Honvédelmi Tanácshoz kerülne. Amíg Finnországban évente egyszer gyakorolják az országvédelem – rendkívüli állapotokra is szóló – teljes rendszerét, nálunk 25 év alatt még egyszer sem volt példa arra, hogy összehívják a Honvédelmi Tanácsot megvitatni, hogyan kellene működni minősített helyzetekben. Arról nem is beszélve, hogy minden új különleges jogrend bevezetése súlyos bizalmi deficittel jár, rengetegen a kivételes hatalomgyakorlás egyoldalú bevezetésének első jelét látják benne.

Azaz elvileg szükség lenne a fegyveres erő kivételes jogrendben való alkalmazásának szabályozására: ha meglenne hozzá a megfelelő politikai és jogi háttér, kidolgoznának egy átgondolt, jól kiérlelt, és bizalmi alapon álló koncepciót, amely egyszerre számol a változó idők kihívásaival, és biztosítja a szükséges erőforrásokat.

Rákosmenti Fidesz: "Anno a katonai szolgálat férfivá avatta az ifjút"

A Rákosmenti Fidesz (Kövér László házelnökhöz hasonlóan) 2008-ban megmutatta, a reálpolitikai húzások ellenére a végeken hova is teszik le a garast. Készített egy interjút Havril András vezérezredessel, a HM vezérkari főnökével, aki rázúdította szívfájdalmát az olvasókra a megszűnt sorkatonasággal kapcsolatban. „Megszakad a szíve a selejtezés láttán”, mondta a vezérezredes, akinek többek között arról kellett véleményt mondania, hogy a katonai szolgálat megszűnése után, ami „anno férfivá avatta az ifjút”, mi pótolja ezt. Havril szerint a sorkatonai szolgálatot lejáratták: „A lejáratás hatott, a társadalom ferde szemmel nézett ránk”. A vezérezredes szerint az MHSZ-re is szükség lenne, és műszaki emberként „minden kivonásra ítélt eszközért, legyen az autó, rádió, radar, sátor, löveg vagy tank”, fáj a szíve.

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék