szerző:
hvg.hu

Hosszú és személyes hangvételű cikkben vall Braun Róbert marketingszakember, Pető Iván, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc egykori tanácsadója, 2012 és 2014 között az MSZP tagja és felesége, Rozgonyi Krisztina médiajogász, a Nemzeti Hírközlési Hatóság korábbi vezetője, miért emigráltak Bécsbe, és milyen érzések és kérdések kavarognak ma bennük.

Braun Róbert a Visegrad Revue angol nyelvű lapban közölt írását azzal kezdi, hogy sem nagyanyja, sem kislánya nem tud tökéletesen helyesen írni magyarul, előbbi azért nem, mert Romániából érkezett 1963-ban Magyarországra, utóbbi pedig azért nem, mert már egy ideje németül tanul egy bécsi iskolában. Braunék vallomása annak leírása is, hogy mi történt ezzel a négy generációval Magyarországon.

Homes and Homelands, azaz Otthonok és szülőföldek című írásuk központi gondolata, hogy az otthon az a hely, ahol az ember a családjával békében él, a szülőföld pedig ahová a múltja, történelmi felfogása, emlékei kötik. „Az otthonodat emberek népesítik be, a szülőfölded pedig emlékek, történetek, narratívák, érzelmek.” Az identitásunkat a szülőföldünk tölti meg információval, az otthonunk pedig aktiválja ezeket.

Braun Róbert: Egy fotó 2012-ből
©

Miért nem eshet egybe a két hely Braunék számára? Braun sorra veszi a szocializmus utolsó éveitől kezdve azokat az ügyeket, melyek révén egyre közelebb került a politikához. Összegzése kiábrándult: „bár a nagy történelmi forgatagban csináltunk pár jó és fontos dolgot, összességében nyomorultul kudarcot vallottam”. Az egykor általa segített Fidesz az illiberális forradalom vezetője lett, az SZDSZ „régóta odavan”, az Indexet egy „oligarchának adták el”, a Független Hírügynökség, amelynek egyik tulajdonosa volt, „feldobta a talpát” a független hírek iránti érdeklődés és igény hiánya miatt. Rozgonyi Krisztina is a médiafüggetlenségről beszél hosszan. „Magyarországon kudarcot vallottunk abban, hogy másoknak is fontos, alapvető értékek legyenek az általunk is annak vallottak.” 25 évvel a rendszerváltás után nem maradt sok reménye Magyarországon egy nyugatos, igazságos, liberális demokrácia kiépítésének.

Bécsben nem volt kiépített kapcsolatrendszerük. „Olyanok voltunk, mint a menekültek. Igaz, megvannak a tudományos fokozataink, voltak igényeink és ígéreteink, nyelvtudásunk.” Ennek ellenére álmatlan, verejtékes éjszakák, kérdések és kételyek kísérték a váltást, a nehéz időszakon a család segítette át őket. „Itt Bécsben olyan életet élünk, amilyet élni akarunk.” A család immár a jövőre akar fókuszálni, nem a múlton akar rágódni.

„Azért mentünk el, mert már nem volt öröm otthon élni.” „Nem akartunk frusztrálódni az 'úgysem-fog-működni' vagy 'úgysem-tudod-megcsinálni' gondolatkörökben." Braun úgy látja, a Fidesz-kormány a partvonalra szorította, zaklatta. „Hátra akartuk hagyni a kelet-európai stresszt, a mások hibáztatásának kultúráját. Be akartuk bizonyítani, hogy a magunk erejéből érünk el valamit, nem a kapcsolatainknak köszönhetően.”

Braunnak a saját zsidósága is kérdéseket vetett fel. „Mit tanultak a magyarok a családom és sok más ember legyilkolásából? Hogy tudok megbirkózni a fasizmussal, antiszemitizmussal, magyar múltat átíró revizionizmussal? A magyar társadalom kulturális és intellektuális eligénytelenedésével? És mi van Ausztriával, amely maga is kivette a részét az antiszemitizmusból a múltban és a jelenben is?"

„Az utazásunk most csupa öröm tele félelmekkel, adrenalinnal, nevetéssel, sikolyokkal. Új horizont nyílt meg, amelyre otthon nem volt mód. A gyerekeinkkel együtt a jövőre koncentrálunk.”

Érdekesnek találta cikkünket? Értékelje!
Köszönjük!
Cikk megosztása
Címkék