szerző:
Albert Ákos

Hiába vezették be két évvel ezelőtt a kapcsolati erőszak tényállását a büntetőtörvénykönyvbe, a bíróságok lassan dolgoznak, a bűnesetek többsége pedig valószínűleg el sem jut hozzájuk. Ugyan külön fejezet foglalkozik a hozzátartozójukat bántalmazók felelősségre vonásával, de az áldozatoknak ettől nem lesz jobb, nekik inkább több férőhelyre lenne szükség a krízisközpontokban. Az Abcúg cikke a hvg.hu-n.

Balogh József fülöpházi polgármester pénzbüntetéssel megúszta, hogy megverte élettársát, de a bíróság súlyosbító körülményként vette számba azt, hogy Magyarországon egyre gyakoribb a családon belüli erőszak.

Bár Balogh a vád szerint a vele egy háztartásban élő élettársát bántotta, ellene akkor még nem indíthattak eljárást kapcsolati erőszak bűntette miatt, ez a tényállás ugyanis csak jó fél évvel később, hosszú vita után, és részben Balogh József ügye miatt került be a büntetőtörvénykönyvbe.

Azóta már közel kétszáz eset került bíróság elé, de ez vajon soknak vagy kevésnek számít? Utánajártunk, javult-e az elmúlt években azoknak a nőknek és férfiaknak a helyzete, akiket a saját hozzátartozójuk tart rettegésben, és mit tesz a kormány, amely eleinte nem is akarta törvénybe írni a családon belüli erőszakot.

Fideszes beszólás kellett hozzá

Megalázás és nélkülözés esetében két év, testi sértés és becsületsértés esetében három év, súlyos testi sértés vagy kényszerítés esetén öt év szabadságvesztést is kaphat az, aki mindezeket családtagja, élettársa vagy hozzátartózója ellen követi el. Így fogalmaz a Btk. 212/A paragrafusa, amely 2013 őszén került a törvénybe.

“A kapcsolati erőszak ma Magyarországon minden ötödik nőt érinti” – mondta Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szocális és fejlesztési igazgatója. A szervezet több olyan krízisközpontot is működtet, amelyek az áldozatokon segítenek, az elmúlt években pedig háromezer iskolás gyereknek tartottak preventív képzéseket. Azt tapasztalták, hogy a gyerekek tíz százaléka érintett, nem feltétlen fizikai bántalmazásban, hanem érzelmi terhelésben, vagy egyszerűen csak nap mint látja, hogy az anyja és az apja veszekszik egymással. “Volt olyan, ahol azonnal intézkedni kellett” – mondta Rácsok.

További cikkek az Abcúg.hu-n

A drogmegelőzést feleslegesnek tartják az általánosban

Úgy próbáljuk segíteni a romákat, hogy azt sem tudjuk, kik azok

A kapcsolati erőszaknak nevezett tényállás bevezetését mindezek ellenére hosszú vita előzte meg. Az egész egy népi kezdeményezéssel indult, amelyet az Élet-Érték Alapítvány vezetője nyújtott be. Ezt 103 ezren támogatták, ami duplája az előírtnak, így a parlamentnek foglalkoznia kellett a kérdéssel. Az illetékes bizottság fideszes és KDNP-s tagjai azonban nem támogatták a kezdeményezést, és később más kormánypárti politikusok, köztük Rogán Antal akkori frakcióvezető is azt mondták, szükségtelen, hogy külön bekerüljön a családon belüli erőszak a Btk.-ba, mert annak elemeit a törvény külön-külön is bünteti.

2012 szeptemberében azonban, a családon belüli erőszakról folyó parlamenti vitán egy fideszes képviselő, Varga István azt mondta a nőkkel kapcsolatban, hogy „ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát”. Ez akkor nagy felháborodást keltett, a nagyobb lapok mind Vargával foglalkoztak. A képviselőnek magyarázkodnia kellett, és pár napra rá Rogán Antal bejelentette, hogy korábbi álláspontjukkal szemben mégis támogatják a családon belüli erőszak büntetőtörvénykönyvbe vételét. Viszont átkeresztelik kapcsolaton belüli erőszakra, hogy a család szó ne kapjon negatív töltetet.

Balogh ügye a legrosszabbkor jött a pártnak, pár hónappal Varga botrányt okozó kijelentése után. Rogánnak újra el kellett határolódnia, Balogh pedig pár hét elteltével kilépett a pártból, bár képviselő mandátumát a ciklus végéig megőrizte. A kapcsolati erőszak végül 2013 őszén került be hivatalosan a Btk.-ba, így az emiatti felelősségre vonások csak ezután indulhattak el. Azelőtt a családtagjaikat bántalmazókat jellemzően ugyanaz miatt állították bíróság elé, mint Baloghot: súlyos testi sértés miatt. Súlyos testi sértést azonban nem csak hozzátartozó ellen lehet elkövetni, így az erről a bűncselekményről meglévő adatok nem adtak teljes képet arról, mennyire elterjedt Magyarországon a családtagok bántalmzása, és hogy mennyire képesek a hatóságok jogerős ítéletekkel megbüntetni a tettesekek. Megkérdeztük két, a kapcsolati erőszakkal napi szinten foglalkozó szervezet szakértőjét, szerintük mire elég az új jogszabály, aztán megnéztük a legfrissebb bűnügyi statisztikákat is.

Éveken át húzódhatnak a perek

“Nagyon fontos, jó az irány, még ha önmagában nem is megoldás” – mondta az új Btk.-tényállásról Rácsok Balázs. Szerinte a kapcsolati erőszak sok jellemzőjét, például a fizikai bántalmazást vagy a megfélemlítést már korábban is büntette a Btk., az új tényállás csak kiemelte és ráirányította a figyelmet a családon belüli erőszakra. “Ennek ugyanakkor társadalmi szinten is át kell ütnie egy ingerküszöböt, ne az legyen az általános, hogy a szomszéd tud róla, de nem tesz ellene semmit” – tette hozzá.

Rácsok szerint az ő munkájukat megkönnyítette a Btk. kiegészítése, mert tudnak rá hivatkozni, de amíg a bántalmazottak nem érzik biztonságban magukat, és nem mernek feljelentést tenni, “addig számukra szinte mindegy mi van a jogszabályban”.

©

Az áldozatok számára a bírósági per az egyik legmegterhelőbb folyamat, találkozniuk kell a bántalmazóval, és újból el kell mesélniük, hogy mit éltek át. Rácsok szerint az utóbbi pár évben jó irányba változtak a bíróságok. Egyre többször tárgyalnak kapcsolati erőszakkal foglalkozó ügyeket női bírók. Az áldozatnak lehetősége van később érkezni, és előbb elmenni a tárgyalásokról, így elkerülheti az őt korábban bántalmazó családtaggal való találkozást, és Rácsok szerint már olyan sem fordul elő, hogy a tárgyalásra való meghívóban feltüntetik az áldozat címét.

Ezzel szemben viszont a perek még elhúzódhatnak, akár több éven keresztül is, az áldozatnak pedig a különböző eljárási szakaszokban újra és újra el kell mesélnie adott esetben akár azt is, hogyan erőszakolták meg. Rácsok szerint az utóbbi például kiküszöbölhető lenne azzal, ha vallomást csak egyszer kellene tennie az áldozatnak, és azt videón rögzítve játszanák le újra és újra, amikor szükségessé válik.

Vajon tényleg kidobná az ablakon egy apa a gyermekét?

“Ennek a jogszabálynak már a bevezetéskor is voltak hiányosságai” – mondta az Abcúgnak Wirth Judit, a NANE jogásza. Nem szerepel benne elég pontosan, hogy ki számíthat a kapcsolaton belüli erőszak áldozatának. Például azokra, akik “együtt járnak”, nem vonatkozik, pedig Wirth szerint ez indokolt lenne, olyannyira, hogy a halállal végződő esetek között is nagyon gyakori, hogy csak a járásnak akart véget vetni az egyik fél.

Az érzelmi-mentális erőszak vagy a gazdasági elnyomás szerepel ugyan a törvényben, de Wirth szerint eléggé elnagyoltan, a jogi eljárásokkal való visszaélés azonban például nem. Ez azt jelenti, amikor a bántalmazó sorozatban indítja a jogi eljárásokat az áldozat ellen. Ezek nagy része a közös gyermek sorsát érinti, ilyenek például a kapcsolattartási jogról szóló eljárások (például, hogy hányszor láthatja a gyermekét).

“A törvény még mindig nem fogja meg az egész jelenséget” – mondta Wirth Judit. Hozzátette, hogy mivel ez egy teljesen új jogintézmény, ezért a különböző hatóságokat és az ügyeket tárgyaló bíróságok alkalmazottait fel kellett volna készíteni a használatára. Enélkül ugyanis nem feltétlenül tudják megkülönböztetni a valódi áldozatot az elkövetőtől.

“Egy jogszabály szükséges, de nem elégséges feltétele egy ilyen káros jelenség kezelésének” – mondta Wirth. Ő is kiemelte a bíróságok szerepét, fontos például, hogy felismerjék, ha valaki csak hiteget azzal, hogy megváltozik, és többé már nem fogja bántani a partnerét, vagy hogy mikor számít igazán veszélyesnek egy bántalmazó. “Vajon ki fogja dobni a kapcsolattartási joggal rendelkező apa a gyermekét az ablakon, ha ezzel fenyegetőzik?” – példálózott, hozzátéve, hogy a jogalkalmazóknak ezt fel kellene tudni mérniük. De egyáltalán hány eset jut el a bíróságig?

Két év alatt csak nyolcvan bántalmazót ítéltek el

A Belügyminisztérium bűnügyi statisztikái szerint a 2013-as bevezetése óta 486 kapcsolati erőszakkal kapcsolatos bűnügyet regisztráltak. Ez nem feltétlen jelenti, hogy ennyi esetben bántotta valaki a párját, anyját, apját, gyermekét, csak hogy ennyi eset került a rendőrség elé. A legtöbb bűncselekmény Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében történt, ezt követi Budapest és Bács-Kiskun megye. Ezeknek az ügyeknek azonban csak a kis része jutott el bírósági szakaszig.

Egészen pontosan 195, de ebből 40-et peren kívül rendeztek, azaz megegyeztek egymással a felek. A maradék 155 bírósági ügy közül 2014-ben és 2015-ben mindössze 44 esetben született jogerős elmarasztaló ítélet (tíz esetben pedig még nem jogerős az ítélet). Az elítéltek legtöbb esetben börtönbüntetést kaptak, de volt 14 próbára bocsatás, és két ügyben nem szabtak ki semmilyen büntetést. A legjellemzőbb büntetés a két év szabadságvesztés volt, de volt olyan is, aki több mint négy évet kapott, hatan pedig mindössze fél évet. Az elítéltek túlnyomó többsége – nyolcvanból 76 – férfi, és mindössze négy nő.

“Magyarországon közel félmillió nő él vagy élt már erőszakos kapcsolatban” – mondta Wirth. Nevetségesnek nevezte, hogy bírósági szakaszig csak ennyire kevés ügy jutott el, holott szerinte teljesen nyilvánvaló, hogy ennél sokkal több bántalmazás történik. Wirth szerint ráadásul komoly gond van az áldozatok segítésére szolgáló intézményrendszer férőhelyeivel is.

Hová mehet, akit bánt a párja?

A kapcsolati erőszak áldozatait segítő intézményrendszer 2005-ben kezdett létrejönni. Először kísérleti program jelleggel 10 krízisközpont alakult. Ezek jellemzően a Családok Átmeneti Otthonai mellett működnek, a különbség az, hogy a krízisközpontokba kifejezetten a kapcsolaton belüli erőszak áldozatait várják, akik egyedüllállóként is bejelentkezhetnek, nem szükséges hozzá gyermek, míg az átmeneti otthonba igen. Ezek 4-6 férőhelyesek, és kétszer harminc napot lehet bent tölteni.

A krízisközpontok mellett működnek félutas házak, amelyek az áldozatok újrakezdését segítik, támogatott lakhatás formájában. Egy-egy félutas házat maximum öt éven keresztül használhat egy bérlő. Ezek mellett működik még egy krízisvonal, ahol az áldozatok bármikor tanácsot vagy segítséget kérhetnek, illetve létezik egy titkos menedékház is. Utóbbi 29 férőhelyes, a súlyosabb eseteket kezelik ott. Hat hónapon keresztül tartózkodhatnak bent, ezalatt terápiás kezelést is kaphatnak. A menedékház nagy előnye, hogy a hollétét titkosan kezelik, így a bántalmazók nem találhatnak rá.

2011-ben és 2012-ben további négy krízisközpont nyílt, így összesen 14 működik az országban, és 10 félutasház. A titkos menedékház férőhelyeit épp most tervezik negyvenre bővíteni. Ezeket az intézményeket döntő többségben civil szervezetek működtetik, kormányzati támogatásból. 2011-ig eseti jelleggel, évente megszavazott támogatásból finanszírozták őket, azóta azonban már jogszabály van arról, hogy a költségvetés állja az intézmények működését.

A kormányzat az utóbbi években nagyjából ugyanannyit költött erre a területre, idén azonban emeltek a támogatáson, a krízisközpontok esetében ötven százalékkal, a titkos menedékház pedig duplaannyi pénzt fog kapni, mint tavaly (de ez még így se lesz annyi, mint amennyi pénzt tavalyelőtt kapott).

Nehéz bekerülni, és könnyű kihullani az ellátórendszerből

Wirth Judit azt mondta, hogy az Európa Tanács ajánlása szerint egy Magyarország méretű országnak ezer darab férőhelyet kellene biztosítania krízisközpontokban, Magyarországon azonban csak száz körül van a férőhelyek száma. Ha az áldozatok bejutnak egy-egy krízisközpontba, akkor is csak két hónapot tölthetnek ott, aztán tovább kell állniuk, pedig ennyi idő alatt, még a jogi eljárások is jó, ha elkezdődnek.

Wirth szerint a félutas házak és a titkos mendékház nem bír felszívni ennyi embert, családok átmeneti otthonába pedig csak gyermekkel együtt veszik fel az áldozatokat, egyedülállóak oda nem mehetnek. Ha mégis bekerülnek egy utóbbi intézménybe, akkor pedig nem biztos, hogy ott rendelkezésre áll olyan szakember, akinek van már tapasztalata a kapcsolati erőszak kezelésében. Wirth szerint így nem csoda, hogy egyesek idővel inkább visszatérnek a bántalmazó kapcsolatba. “Ez egy lukas háló” – mondta.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatása szerint 2014-ben az ellátórendszert összesen 1118 fő vette igénybe. Hozzátették, hogy a leterheltség változó volt, de a titkos menedékházban mindig akadt annyi üres férőhely, amennyit szükség esetén használni lehetett.

A családok átmeneti otthonainak a száma az utóbbi három évben 146-ról 161-re nőtt. Ezek az otthonok ugyanakkor telt házzal működnek, és a több hónapos bekerülési várólista sem ritka (ide ráadásul elsősorban nem a kapcsolati erőszak áldozatait, hanem a lakhatási gondban lévő családokat várják, de a két csoport között jelentős az átfedés).

Az Emmi szerint 2016-ban két új krízisközpont és egy félutas ház is nyílik. Emellett országos képzést indítanak a gyermekvédelmi rendszer dolgozóinak (ők azok, akik először kerülnek kapcsolatba a bántalmazott gyerekekkel, anyákkal, apákkal). A cél, hogy minél előbb felismerjék, ha valaki bajban van. Egy teljesen új intézményt is létrehoznának, az úgynevezett kríziskezelő ambulanciát. Ez egyfajta tanácsadást jelentene azoknak a családoknak vagy pároknak, ahol “a problémák nem megfelelő kezelése az erőszak kialakulása felé vezet”.

 

Akik úgy érzik, hogy a párjuk, rokonuk terrorizálja vagy veri őket, segítséget kérhetnek a rendőrségtől, a családsegítő szolgálattól, az orvostól vagy egy olyan személytől, akiben megbíznak, és akiről tudják, hogy nem árulják el a bántalmazónak.

Ha azonnal menekülni kell, akkor az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat nyújthat segítséget, amely a 06 80 20 55 20-as telefonszámon érhető el. Érdemes értesíteni a gyermekjóléti szolgálatot, amely minden településen működik. Az önkormányzat pontos címet és telefonszámot tud adni hozzájuk.

Cikk megosztása
Címkék