Egy sor kérdésben nem osztja a várfelújításért felelős bizottság kilépő tagjainak a hvg.hu-n is elmondott véleményét az ugyancsak Hauszmann-bizottsági tag Rostás Péter. A művészettörténész, múzeumi főigazgató-helyettes szerint a múlt hibáit javítaná ki a felújítás, és világszintű fejlesztések várhatóak, de azt elismeri, hogy a távlati terveket nem látni tisztán.

Bár sok mindenben egyetért a Nemzeti Hauszmann Bizottságból kilépő három taggal Rostás Péter művészettörténész, a Budavári Palota rekonstrukciójának egyik kiötlője, egy sor kérdésben vitatkozna velük, pár dolog pedig szerinte pontosításra szorul.

A budai Vár megújulásának lépéseit véleményező Nemzeti Hauszmann Bizottság három tagja mondott le március 18-án, mivel szerintük L. Simon László miniszterelnökségi államtitkár méltatlanul bánt velük, kész helyzet elé állította őket, nem válaszolt a megkeresésükre. Erről ebben a cikkben írtunk, ahol azt is felrótták a volt bizottsági tagok, hogy olyan fontos lépésekről is a sajtóból értesültek, mint a minisztériumok Várba költöztetése. A kilépők félnek, hogy a Vár egy megalomán terv részeként egyre inkább a politika, és egyre kevésbé a társadalom terévé válik, aminek része a múzeumok Palotából való kiköltöztetése is.

Rostás úgy véli, nem szabad a politikai csatározások hevületében mindent egy mozdulattal lesöpörni, a politikai játéktérbe helyezni. Bár ilyen igény eddig, úgy tűnt, épp a hatalom felől jelentkezett, erre panaszkodtak tulajdonképpen a kilépők is, Rostás megpróbálja megvilágítani a Nemzeti Hauszmann Terv 2015 és 2018-as első ütemének eredményeit szakmai szempontból.

Rostás Péter
©

Ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel

A szakember szerint egy, a jelenlegi 30 fősnél kisebb létszámú, koncentráltan működő Hauszmann Bizottság tán szerencsésebb lenne, de éppen ezt felismerve alakultak munkabizottságok jó háromnegyed éve a nagy testületen belül.

Eddig lényegében három döntés született a bizottságban:

-          újjáépül a Stöckl-lépcső

-          megépül a Lovarda

-          visszaépítik a Főőrség épületét

És egy újabb döntés még előkészületben van, ez a Szent István-terem rekonstrukciójáról és ezzel összefüggésben a déli összekötő szárny déli homlokzatának rekonstrukciójáról, valamint a déli, 1960-as években épített „középkori” kertek és a közlekedési rendszer felújításáról szól.

Rostás szerint az eddigi döntéseknek megfelelő szakmai megalapozottsága és indoka van, ezeket egyáltalán nem a politika kezdeményezte, hanem a régész és művészettörténész szakma.

Nemzeti Hauszmann-terv

Nemzeti Hauszmann-terv

Posted by L. Simon László on Sunday, 15 November 2015

Így érvel a művészettörténész

Ami a déli oldal felújítását illeti, Rostás szerint ez azért indokolt, mert a Várnak ez a fele ma nem tudja felvenni a Várkert Bazár megnyitásával, illetve a Savoyai-terasztól ide vezető gyilokjárón feljövő tömegeket. A középkori kertrekonstrukciók, az István-torony csonkja, vagy a Buzogány-torony gyalázatos állapotban vannak és turisztikai szempontból kevéssé kihasználtak. Vissza kellene tehát építeni a déli homlokzatot, amelyet a Vár 1960-as évekbeli felújítása során értelmetlenül megváltoztattak, és indokolt lenne a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főbejárata mögötti-fölötti épületrész, az ún. nyaktag átgondolása – mondja a hvg.hu-nak Rostás. (A videón jól láthatóak az érintett területek – a szerk.)

A kép baloldalán a Lovarda épülete
©

A történeti múzeum déli homlokzata és az előtte lévő terasz, illetve udvar végre nem egy zsákutca lenne a közlekedési rendszerben, hanem közösségi térré válhatna – mondja a szakember, aki szerint a felújítás a még elhagyatott, a körbejárás útvonalából kieső tereket bevonná a zárt kertek világába.

Ha a nyugati zárt udvarból a történeti múzeumon keresztül az Oroszlános udvar alatt bejárható lesz a középkori palota nyugati udvara, és oldalról lehet mindazokat a középkori falakat megnézni, amelyeket ma csak a burkolatban látunk jelezve, akkor Rostás szerint olyan látványossággal bővülne a Budavári Palota, amilyen a középkori Louvre, a brüsszeli Coudenberg-palota, vagy a krakkói középkori városközpont föld alatti maradványainak élményszerű, tömegeket vonzó bemutatása.

Ezért jó ötlet a Lovarda, a Stöckl-lépcső

A művészettörténész megvédi a Lovarda-építést is, amelyet azzal támadtak, hogy semmi történeti, eredeti nem lesz benne. Rostás szerint az 1970-es években a felújításkor a szervek félbehagyták a ma már pusztításnak tűnő munkálatokat: nem került már sor a Palota úti Ybl–Hauszmann-féle támfal és a lovardához vezető balusztrádos felvezető rámpa elbontására. Már ekkor születtek tervek a félbemaradt terület neobarokk szellemű átformálására, de ebből itt csak egy, ma is látható virágmedence valósult meg. A jelenlegi helyzet szerinte tehát beavatkozást igényel.

Ide költözne az NGM, és még egy emelet ráépülne a tervek szerint a Szentháromság téren
©

A Lovarda és a lépcső megépítését az indokolja, hogy az érintetlen, meglévő támfal és az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) lényegében ép északi homlokzata, valamint egy ma máshol elhelyezett Csikós-szobor a palota épületegyüttesének ezzel a két lerombolt tagjával nyernék vissza építészeti szerepüket. A Stöckl-lépcső a felső palotaudvarra való gyalogos feljutást tenné lehetővé, és a 2000-es években bornírt módon visszahelyezett Bonfini-szobor is visszanyerné megfelelő pozícióját a lépcső felső belépője mellett. Magyarul a múzeumi vezető szerint az egész terület jobban működne, építészetileg értelmezhetővé válna.

Miért kell a Szent István-terem?

Rostás szerint a Szent István-terem rekonstrukcióját már időszerűnek tartja a szakma, ezt az elpusztult termet reprezentatív célokra használná az állam a felújítás után. Lényegében egy kiállítási objektum lesz, amely visszaadja azt az esztétikai élményt, amit a századforduló magyar iparművészetének egyik csúcsdarabja nyújtott. A terem amúgy ugyanúgy légkondicionált lesz, mint ahogyan az eredeti is lényegében az volt. A rekonstrukcióval együtt tehát korszerűsítik a történeti múzeum gépészeti rendszerét, és a Szent István-terem fölötti szinten még egy légkondicionált kiállítóteret is létrehoznak, ma ugyanis a múzeumban egyetlen ilyen kiállítótér sincs.

A Stöckl-lépcső és a Főőrségi épület
©

Ezek készülnek el tehát 2018-ig, és ezen munkálatok szükségességét elég rendes szakmai konszenzus támasztja alá a szakember szerint.

A többi néma csend

De mi van a többi tervvel? A minisztériumok felköltözését, amelynek hirtelen jött ötletét a kilépők is bírálták, Rostás szerint csak kiérlelt koncepcióval szabad végrehajtani, amely számításba veszi a közlekedéstechnikai, városszerkezeti és műemléki problémákat. A kiugrott bizottsági tagok kritikája arról szólt, hogy ezzel megnövekszik a járműforgalom, a Vár elveszti polgári jellegét.

Az sem egyértelmű, hogy a hauszmanni tervek teljes újjáépítésére készül-e a kormány, kérdéses például, hogy a Palota ikonikus kupoláját visszaépítenék-e az eredeti hauszmannira, vagy meghagynák és felújítanák a mostanit (amely amúgy elkészülte után sokaknak nem tetszett, meg is kapta a szopott gombóc gúnynevet).

Attól függ, mit akar a kormány

Arról is lehetett hallani, hogy a kormány az egész Palotát kiüríti, és Palotamúzeumot csinál. Elhangzott L. Simon László szájából, hogy több turistát érdekelne egy ilyen Versailles-szerű attrakció, mint a mostani közgyűjtemények. Rostás szerint a történeti múzeum amúgy is maradna, a Palotamúzeum kialakítására rengeteg pénz és idő kell, ráadásul addig a Magyar Nemzeti Galériának is meg kéne épüljön az új épülete a Liget Projekt keretében – ez még nagyon nem aktuális.

Mi lehet az OSZK-val? Az új épületről még semmit nem lehet tudni, úgyhogy ez sem holnap fog lezajlani. Többen azt hangoztatják, hogy a várbéli múzeumépületek elavultak – Rostás szerint ez azonban szinte minden nagyobb, patinás fővárosi múzeumról elmondható. Ezeket fel kéne újítani a modern igényeknek megfelelően.