szerző:
Reiner Roland

Az Európai Unió nem fogja pótolni mindazt, amit a magyar ellenzéknek itthon kéne elvégeznie. Vélemény.

Ha az igennel szavazás vs. bojkott vita csak arra szolgál, hogy ne kelljen a valódi kérdésekről beszélnie az ellenzéknek, akkor tulajdonképpen tényleg mindegy, melyik párt milyen stratégiára buzdítja választóit.

Az október 2-i népszavazás ugyan nem csak a menekültek befogadásáról szól, de arról is szól. Nem arra adunk majd választ, hogy maradjunk-e az EU tagjai vagy lépjünk ki, de kétségtelenül lehet ilyen értelmezést is tulajdonítani neki. Utóbbit azonban arra használni, hogy az előbbiről ne kelljen beszélni, illetve a népszavazás témáját valódi tartalom nélküli kérdéssé pozicionálni alapvető politikai hiba, még ha rövid távon racionálisnak is tűnik.

Ha valaki az Európai Unió szerepéről, jövőjéről szóló vitát csupán arra a kérdésre akarja redukálni, hogy maradni vagy menni, lényegében a Brexit-szavazás előtti logikát veszi elő. Ez most, az Egyesült Királyság választóinak döntését követő sokkban jó ötletnek tűnhet, hiszen átmenetileg megerősödhettek az egyértelműen EU-párti álláspontok, valójában azonban sokkal inkább egy olyan kegyelmi állapotról van most szó, ami néhány hónap alatt visszatérhet a szavazás előtti, jóval kritikusabb helyzetbe. Most talán egy támogatóbb közegben lehetne elővenni azokat a problémákat, amiket a megelőző években az Unió elhanyagolt, így hozzájárultak az euroszkeptikus, EU-ellenes pártok megerősödéséhez.

Az Európai Unió melletti kiállás fontos ugyan, ám meglévő hibáinak, átmeneti gyengeségeinek tagadása egyáltalán nem segíti a szövetség megmaradását és erősödését. A magyar baloldali-liberális ellenzék EU iránti elkötelezettsége egyértelmű, ám a politikai és értelmiségi elit álláspontja veszélyesen eltávolodott a választóitól.

A kvótanépszavazás nem azért hozza nehéz helyzetbe az ellenzéket, mert nem tudják, hogyan és milyen kampánnyal kellene kommunikálni az álláspontjukat, hanem azért, mert nincsenek valódi válaszaik arra, mit is kezdjen Magyarország és az Európai Unió a menedékkérőkkel és azért, mert szavazóik döntően támogatják a Fidesz által képviselt, elutasító politikát. A kettő között nyilvánvaló az összefüggés: a választók figyelnek a politikusaikra, ám ha nem kapnak valódi alternatívát, könnyen maradnak az egyetlen létező – és egyébként milliárdokból megtámogatott és kihangosított – álláspont mellett, mely jelen esetben a Fideszé.

A bojkott arra persze megoldás, hogy a népszavazás érvénytelen legyen és az ellenzék kihúzza őszig, hogy továbbra se kelljen valódi választ találnia a kérdésben. Korántsem veszélytelen stratégia ugyanakkor: ha menet közben az Európai Unió, aminek támogatására próbálják meg újra pozicionálni a szavazást, előáll egy újabb tervvel – mint amilyen a befogadást megtagadók anyagi büntetése volt – az ellenzék egyből kényszerhelyzetbe kerül: ha nem támogatja a javaslatot, úgy gyengíti saját üzenetét, ha azonban beáll egy népszerűtlen intézkedés mellé, garantálja, hogy saját szavazói sem fogják követni. Arra hagyatkozni, abban bízni, hogy az Európai Unió most hirtelen talál egy működőképes és támogatható cselekvési tervet, meglehetősen naiv álláspont és a politikai cselekvés hiányának beismerése.

Az Európai Uniós tagságot a magyarok többsége valóban inkább előnyösnek tartja és valószínűleg most is a csatlakozás mellett döntenénk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy számos területen ne lenne komoly elégedetlenség az EU-val szemben, akár itthon, akár más tagországokban. Egy 2016 áprilisi kutatás során a felsorolt tizenöt szakpolitikai terület közül csak kettőről vélték úgy, hogy az EU eleget tesz (nők és férfiak esélyegyenlősége, energiabiztonság), a többiben az elégedetlenek voltak többségben.

Az EU iránti bizalom átlagos szintje – ezt tavaly ősszel mérték legutóbb – az elmúlt évek javulása után mélyponton volt: a magyar válaszadók jelentősen hozzájárultak ehhez az eséshez. Miközben az Unió számos előnyét tudják azonosítani az állampolgárok, a jelentős bürokrácia, a demokratikus működés elégtelen volta vagy a gyenge határellenőrzés még azoknál is előkerül, akik egyébként támogatók az EU-val.

Tévedünk és önmagukat csapjuk be, ha nem látjuk az EU hibáit és egy újabb belpolitikai törésvonalat akarunk faragni az Unióhoz való viszonyból. A demokrata-antidemokrata szétválasztást a baloldali, liberális politikai elit most az Unióban való bennmaradásra vagy kilépésre akarja cserélni, arra gondolva, hogy a magyar társadalom többsége EU-párti. Ez nyilvánvalóan így van, ám a korábbi, demokrácia-diktatúra törésvonal sem azért vallott kudarcot, mert hogy a magyar választók többsége (beleértve a kormánypártok szavazóit) ne lenne demokratikus érzelmű, hanem mert a diktatúra, mint szempont egy idő után felülírt minden más szempontot – amire egyébként az állampolgárok vágytak volna: megélhetés, biztonság, oktatás stb.

Az európaiság gondolatának kizárólagossága és szembeállítása minden más témával ebben a formában pótcselekvés, ami működésképtelen. Az Európai Unió nem fogja pótolni mindazt, amit a magyar ellenzéknek itthon kéne elvégeznie. A baloldali, liberális elit lényegében 2010 óta úgy tekint az EU-ra és más nemzetközi szervezetekre, mint a demokrácia őrzőire, akik majd korlátozzák, ellensúlyozzák a Fidesz-KDNP által kialakított nem-demokratikus, illiberális berendezkedést, elérik azt, ami a civileknek és a magyar ellenzéki politikusok nem sikerült. Hiába derült ki alkalomról alkalomra, hogy az EU nem fogja ezt a szerepet betölteni, annál erősebben vágytak rá és hittek benne.

Ha a kvótanépszavazást az ellenzék feleslegesnek tartja, vitatja közjogi érvényességét, akkor szólítsanak fel nyugodtan a bojkottra. De töltsék meg tartalommal: beszéljenek arról, milyen lett volna egy jó kérdés – függetlenül attól, hogy az Alkotmánybíróság egyébként átengedte-e volna. Mondják el, miért rossz mindenki számára a Brexit és azt is, miért lehetőség ez mindenkinek – így a magyaroknak is – hogy hozzájáruljanak ahhoz, merre menjen tovább az Európai Unió. Beszéljenek a (fiatal) munkanélküliségről, ami jelenleg a menekültkérdés mellett az EU másik legfontosabb ügye (Spanyolországban például inkább az határozza meg a választást, mint a migráció).

A biztonságos jelszavak helyett (szabad és erőszakmentes Európa) mutassanak víziót arról, milyen Magyarországot, milyen EU-t akarnak, és milyen lenne az ideális kapcsolat e két szint között.

A szerző politikai elemző (Integrity Lab)