Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A kormány a kiskereskedelmi láncokat fegyelmezi minden kreatív ötlettel, de ott nem tesz semmit, ahol tényleg a magyar termelők érdekein lehetne segíteni. A Naturland Fair olyan védjegy lehetne, amely ötvözi a fenntarthatóságot a szociális szempontokkal és a biogazdálkodással.

Ősrégi élelmiszer-minőségi kutatásokra hivatkozva próbálja megsarcolni, pontosabban ellehetetleníteni a kormány a kiskereskedelmi láncokat. A különböző termékek Lajtán inneni és túli minősége ugyan nem a kereskedelmi láncok felelőssége, de a kormány erre hivatkozva vél támadási felületet találni egyik kedvenc ellenfelén: mint kiderült, megszabná, mennyit költhetnének a láncok reklámra, megadóztatnák az ingyenbuszokat, parkolókat, előírnák, hogy pluszeladókat vegyenek fel.

Mindezt persze a vásárlók érdekeit szem előtt tartva hirdeti a kormány, holott, például az ingyenes buszjáratok kivégzésével épp a szegényebb vásárlók járnának rosszabbul. Vannak azonban területek, ahol tényleg kettős mércét fedezhetünk fel, ahol ugyanaz a külföldi lánc nyugatabbra nyitottabb, idehaza teljesen elzárkózik. Pedig a szabályozással a termelők is jobban járnának, és a vásárlók is úgy érezhetnék, társadalmilag hasznosan fogyasztanak. Ez pedig a fair trade.

©

A fair trade vagy méltányos kereskedelem rendszerében a fogyasztók hajlandóak több pénzt fizetni a termékért, ha abban valami igazságossági elv megjelenik. Miért törvényszerű, hogy a haszon egy helyütt, a kiskereskedelemben csapódik le, a termelő, illetve a földeken dolgozó pedig sokszor éhbérért dolgozik? Miért törvényszerű, hogy az árverseny miatt mindig a termelőn csattan az ostor? A méltányos kereskedelem arról szól, hogy méltó megélhetés jusson a munkáért, és jó árat kapjon a termelő a munkájáért, mondja Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) szakértője. Ennek érdekében a fair trade koordináló szerve megállapít egy árat (több kategóriában, tehát van nem bio vagy bio ár is), aki belép a fair trade rendszerbe, ezt használja.

Magyarországon ritka a fair trade, és egy most zajló kampány azt próbálja elérni, hogy az itthoni láncok – külföldiek vagy magyarok – felvegyenek választékukba fair trade termékeket. A TVE ezt úgy próbálja elérni, hogy a fogyasztókat arra buzdítja, forduljanak az oldalukon megtalálható formanyomtatvány segítségével a kereskedelmi láncokhoz, hogy lássák, a fogyasztónak is fontos lenne az ügy.

A kampány tapasztalata, hogy amíg egy lánc ausztriai hálózata nagybetűkkel büszkén hirdeti, hogy már közel húsz éve árul fair trade termékeket, és több mint 300 ilyen terméket tart kínálatában – addig Magyarországon válaszra sem méltatja a saját fogyasztói ilyen irányú kéréseit. A fogyasztói igények ilyen szintű negligálása Ausztriában nem történhetne meg – mondja Gulyás. Még Kelet-Európához képest is le vagyunk maradva, Lengyelországban ez a téma él, ott és Csehországban nagyobb a kínálat is.

©

Csoki, banán, kávé – a fair trade alapvetően a fejlődő országok segítéséről szól, de vannak törekvések, hogy megjelenjenek ezek az elvek az európai termékekre is. Ez lenne a Naturland Fair minősítés, amely egyszerre igazolja a környezetvédelmi és társadalmi feltételek teljesülését. Gulyás még nem látott ilyet Magyarországon. A Naturland Fair a fair trade elveket ötvözi a biotermeléssel helyi, nemzeti és nemzetközi szinteken. A Naturland Fair

  • társadalmi felelősségvállalást hirdet (nem engedi a gyerekmunkát, az emberi jogok tiszteletben tartását követeli meg);
  • hosszú távú szerződésekben gondolkodva próbálja megteremteni a megbízható kereskedelmi kapcsolatokat;
  • együttműködő árazásban alakítja ki az árakat, hogy a termelő fedezhesse a költségeit, és megfelelő profithoz juthasson;
  • lehetőség szerint a helyi termelők alapanyagait részesíti előnyben;
  • kölcsönös bizalomra és együttműködésre kell törekedni a kereskedelmi partnerek közt akkor is, ha probléma adódik;
  • a Naturland Fair partnerek részt vesznek a munkahelyteremtésben, és egyéb társadalmi, jóléti, kulturális és oktatási tevékenységekben;
  • és átláthatóságra törekszik.

Az államok is kivehetik a maguk részüket a fair trade filozófiából: Olaszországban születtek a mozgalmat támogató törvények, vannak fair trade városok, ahol a városvezetés beleszövi a település életébe a fair trade-et, például csak ilyen termékeket vesznek városi rendezvényekre. Itthon egyedül Sólyom László karolta fel látványosan a témát államelnöksége idején, ekkor a Sándor-palotában fair trade termékeket rendelt a saját és vendégei fogyasztására.