Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid

Eljött Kamerunból, mert féltette identitását – Magyarországon az életét is féltette. Csak dolgozni és tanulni szeretne, de már 2014 óta pingpongoznak vele a hatóságok. Megjárta a körmendi sátortábort a legnagyobb mínuszok idején. A magyarok szerinte nem szeretnek azokkal beszélgetni, aki máshogy néz ki, mint ők. Egy menedékkérővel beszélgettünk.

"Sokunk fél, hogy mit hoz az új törvény, mi lesz velünk. Mindenki fél attól, hogy le kell költöznünk a határra. Az állam semmit nem ad. Azok is félnek, akiknek reményük van a menekültstátuszra" – mondja T., aki a józsefvárosi Dankó utcai hajléktalanszálláson - a kormányzattal hadilábon álló Iványi Gábor lelkész vezette Oltalom Egyesületnél - talált magának átmeneti menedéket.

"Az egyik menekülttáborban az őrök azt mondták nekünk, Magyarországon rengeteg menekült van. Nagyjából háromszázan lehetünk, ez olyan sok lenne?"

T. Kamerunból érkezett Magyarországra 2014-ben. (Nevét azért nem szeretné közzétenni, mert egy bátrabb menedékkérő társát zárt táborral büntettek, amiért beszélni mert a sajtónak.) Ahhoz az angol ajkú kisebbséghez tartozik, amelynek egyre több problémája van a főként franciául beszélő többségi társadalom érdekeit képviselő kameruni állammal, amely 1972-ben felszámolta az önállóságot valamilyen szinten biztosító szövetségi rendszert. T. úgy érzi, otthon arra késztetik, adja fel anyanyelvét és olvadjon be, asszimilálódjon a többségi társadalomba. A kisebbségnek azóta sem járnak azok a kulturális és közigazgatási jogok, amelyek a francia ajkúaknak.

Képünk illusztráció.
©

"El akarnak minket törölni, nem tisztelik a jogaink"

– mondja T. kétmillió sorstársa nevében is.

Ezenkívül erőszakos cselekményeket is említ a hvg.hu-nak – ennek nehezebb utánajárni, de T. olyanokat is hallott, hogy angol ajkú, jogaikért harcoló kameruniakkal megásatták a sírjukat, majd belelőtték őket, lincselések is előfordultak. Ezt ellenőrizni nem sikerült ugyan, de visszaélésekről és összecsapásokról a BBC is beszámolt, négy megkérdőjelezhető halálesetről pedig riportot közölt a CNN.

Az biztos, nő a feszültség a francia és az angol nyelvet beszélő kameruniak között, legutóbb sztrájkok voltak, a kormány pedig idén januárban lekapcsolta az internetet az angol ajkú északi és délnyugati országrészekben. Kamerunban nyilván jobb az általános helyzet, mint a szomszédos Nigériában vagy a Közép-Afrikai Köztársaságban, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki számára élhető is. A kisebbségi jogok itt is sérülnek, a melegeket sokszor megölik.

Ellentmondásos vallomásai miatt nem kapott oltalmat

T. 19 évesen döntött úgy, hogy elege van a beolvasztó kormányzati törekvésekből, Európába jön. "Nem volt értelme ott maradni" – mondja, és ezt sok más társa is így látta. 2014-ben még nem járt csúcsra a menekülthullám: a fiú erre szakosodott irodák segítségével Törökországba repült, onnan pedig a most már nálunk is jól ismert görög szigetek–Balkán-útvonalon jutott el Budapestre. Akkor még nem volt határkerítés, úgyhogy T. egészen a fővárosig jutott.

"Görögországban nem adnak papírokat, csak a melegeknek vagy a terhes nőknek"

– értesült T., így Magyarországon adta be menedékkérelmét. Útlevelét elvették, ujjlenyomatát levették. Bicskére került. Megindultak a meghallgatások. Első fokon az Állampolgársági és Bevándorlási Hivatal úgy döntött, nem jár neki semmiféle oltalom, mert vallomása ellentmondásokat tartalmazott. "Sosem mondták, hogy engem nem üldöznek, csak azt, hogy ellentmondásokba keveredtem. De én csak az igazságot mondtam." Kérdés mennyire várható el egy 19 éves fiútól, hogy egy másik földrész országának hatósága előtt konzisztens vallomást tegyen úgy, hogy megannyi jószándékú, de félreértésen alapuló tanácsot kapott más menekültektől. Elindult a jogorvoslat, fellebbezés. Egyébként úgy tudjuk, az ellentmondásosság a leggyakoribb indok az oltalom megtagadására.

Honnan van az ügyvédje, kérdezzük, mire visszakérdez: milyen ügyvéd? "Én képviselem magam a bíróságon." Egy másik, hasonló cipőben járó kamerunitól a múlt héten tagadták meg a magyar hatóságok a menedéket.

A fiú Bicskén élt, amely az ország legjobb, legszínvonalasabb nyílt menekültügyi szállása volt, amíg be nem zárták. Itt tudott lakni, kapott alkalmi munkákat, nem kellett tehát tétlenül várnia a döntésekre. T. ügye még most sem zárult le, hamarosan eldől, kaphat-e a bármilyen védelmet Magyarországon. Ha nem, akkor kiutasítják.

Körmend: „el akartak minket pusztítani”

T. Magyarországon volt tehát, amikor az állam a menekültválságot látva polgárainak azt a látszatot akarta kelteni, hogy célország vagyunk, és minden áron megvédjük magunkat. A szigorú intézkedések T.-t is negatívan érintették. Bicskét bezárták a szakma tiltakozása ellenére, és nyilvánvaló lett, hogy a kormány minden menedékkérőt az országon kívül akar tudni.

Képünk illusztráció.
©

Télvíz idején, 2016. december 9-én átszállították Bicskéről több más menedékkérővel együtt Körmendre, az ideiglenes befogadó állomásra, amit még 2016 áprilisában nyitottak meg. Nyári feltételekre kialakított tábor ez, amit úgy téliesítettek, hogy beraktak egy fatüzelésű vaskályhát a nagy katonai sátrak közepére. Ide szállítottak át 33 embert, csak férfiakat, köztük T-t is. Voltak köztük irakiak, afganisztániak, kongóiak.

A főváros közelsége nagy előnye volt a bicskei tábornak: a menedékkérők tudtak nyelvórákra, integrációs elfoglaltságokra járni. Körmenden gyakorlatilag a határ mellett álló, a rendészeti főiskola területén létesített sátrakban semmire nem nyílt lehetőség – a bentlakók leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy meg ne fagyjanak. T. mutatja, hogy egy méterre a kályhától már nem érezték annak a melegét.

"El akartak pusztítani minket"

– állítja visszatekintve. Három zokniban és négy kabátban ülve is fáztak. A vécé és a mosakodás céljából is ki kellett menni, át a havon. "Nem tudtál megfordulni az ágyban, mert az olyan hideg volt." Az ételt pedig sokszor ehetetlennek találták.

A körmendi rendészeti szakközépiskola területén felépült ideiglenes migrációs befogadóállomás 2016. április 28-án.
©

Az őrök jelezték, hogy aki itt van, biztos nem kap menekültstátuszt. Nem csoda, hogy a 33 emberből 4-en maradtak a sátortáborban, a többiek dobbantottak Nyugatra – "mondták is nekünk, hogy menjünk". T. azonban nem ment. Nyilván megfordult a fejében, hogy itt hagyja ezt az országot, mint a többiek. "Mindenki odament, ahol vannak ismerősei" – emlékszik vissza, és bár ő sem bírta a pusztító körülményeket, nem volt kedve máshol újrakezdeni.

T-t korábban felvették a BME képzésére, tanult is, mérnök szeretne lenni. Igazából nem vágyik másra, csak hogy tanulhasson, dolgozhasson. És nem érti, Magyarország ezt miért nem hagyja neki. A Körmenden maradtakra ráparancsoltak, hogy ne hagyják el a tábor területét, bezárják őket a hétvégén, mert el fogják utána szállítani őket – értesült. A városban a helyi plébános segítette őket, majdnem több mint egy hónapig lakhattak ott, végre emberibb körülmények között.

Aki kifejezetten örül a hajléktalanszállónak

Miután elhozták őket Körmendről Budapestre, a Dankó utcai hajléktalanszállón kapott ellátást. Hogy itt milyen? "Sokkal jobb, mint Körmend. Az ember értékelje, amije van, amit kap", mondja T. És ezen a ponton a riporter is nyel egyet, így néz ki tehát a kormány által európainak mondott menekültügyi infrastruktúránk.

T. örül a hajléktalanszállásnak, amúgy sem hőbörög, inkább csak nem érti, miért nézik őt ki az országból. Kérdésre, hogy érték-e rasszista támadások, azt mondja, rasszista és nem rasszista támadások is érték.

"Akik nem rasszisták, azok dühösek. Nem firtatom, hogy miért. Úgy tűnik nekem, hogy a magyarok nem szeretnek azokkal beszélni, akik nem ugyanúgy néznek ki, mint ők."

És hogy mit hoz a jövő? T.-t jó eséllyel visszatoloncolják Kamerunba, hogy ott, talán egy közeledő polgárháború árnyékában tovább szenvedjen az asszimilációs kényszerektől vagy börtön fenyegesse. Erre a fenyegetésre a határon túli magyarság esetén Budapest is érzékeny, és a kisebbséget érő asszimilációs törekvések ellen kel ki, a kulturális identitás védelméről beszél. Az Orbán-kormány ezzel párhuzamosan a keresztényeket érő támadások elleni harc éllovasának szerepében tetszeleg. Csakhogy T. keresztény, protestáns, mint Orbán Viktor miniszterelnök vagy Balog Zoltán erőforrás-miniszter.

©

Az biztos, hogy T. a legújabb szigorítások után sem akar a határra kerülni, ahol nem tudnák látogatni magyarországi segítői, és nem lesz internet-hozzáférése. "Különbséget kellene tenni azok között, akik bűnözők, és azok között, akik nem, és akiknek meg kéne adni az esélyt. Mindent tudnak rólam, az összes adatomat, ujjlenyomatomat, családi adatokat, ellenőrizzenek le!"

Papírforma szerint T. utolsó szabad napjai ezek Magyarországon. Hamarosan őrizetbe kerülhet a határon, ahol csak a túloldal felé nyitott a kijárat.