szerző:

Orbánék azt hitték, Amerika partnerük lesz az EU elleni háborúban, hát nem lett.

Hiba lenne, ha a washingtoni nagykövetünk hirtelen visszahívásával kapcsolatos spontán miniszterelnöki kommentárt ("nőügyekkel nem foglalkozom") csupán a hétköznapi tahóság, a stupid és kiirthatatlan magyar szexizmus számlájára írnánk. Ennyit bírt mondani az ATV-nek, megtoldva azzal, hogy a júniusra hazarendelt Szemerkényi Réka ügyében "Szijjártó Péter miniszter úr az illetékes"; hát persze, nálunk szuverén kormánytagok irányítanak, nem fog ő mindenbe beleszólni, pláne ilyesmibe nem. Egy kompetens diplomata leváltása neki "nőügy", aztán csodálkozunk, ha ezen attitűd miatt egyesek átesnek a vak komondor túloldalára.

Magyarország washingtoni nagykövetének hazarendelése szinte a CEU-ügy mellékszálaként jelent meg a hírekben, pedig annak talán legfontosabb, legtöbb következménnyel járó fejleménye. Két évvel ezelőtti kinevezése óta Szemerkényi alaposan bedolgozta magát a washingtoni terepbe, általános vélemény szerint főleg Trump megválasztása óta páratlan networkölésbe kezdett (ő maga is azzal büszkélkedett, hogy "be vannak kötve a Fehér Házba", Trumppal már háromszor találkozott).

Nem rajta múlt, hogy Orbán – minden benyalása dacára – máig nem volt vendég a Fehér Házban, de még Szijjártót sem fogadta senki legutóbb odaát, nagyon úgy tűnik, hogy a magyar miniszterelnököt még az eddigi legkiszámíthatatlanabb amerikai elnök is túl kiszámíthatatlannak tartja. Akinek a nagy arca nem tudja eltakarni a mögötte álló hatalmas barna medve alakját. Márpedig a Trump-adminisztráció minden előzetes baljós előjel dacára nem Moszkva felé fordul, sőt ezért illő gyanakvással fogad mindent, ami oroszbarát. És mindenkit.

Ha az elkötelezett atlantista Szemerkényi Rékát valóban azért hívják vissza, mert nem képviselte elég markánsan a kormányzat CEU-ellenes ideológiáját, akkor nagyon is jól járt: nem azért van ő ott, hogy Übü minden őrült rezdülését meggyőződésből közvetítse. Ha tényleg azért kell mennie, mert az új elnök

teljesen új politikát folytat, amely új politikai és új gazdasági feladatok elé állítja a magyar diplomáciát,

akkor valóban jöjjön haza, és nevezzék ki a helyére Szabó Lászlót, aki a gyógyszeriparból jön, "külügyekkel 2014 nyara óta foglalkozik. 2014 ősz óta Szijjártó Péter helyettese, parlamenti államtitkár", tehát még egyszer, külügyekkel úgy két és fél éve foglalkozik. Ha a központi feladat az, hogy Übü CEU-ellenes ideológiáját kell belesulykolni legfontosabb nyugati partnereink fejébe, akkor remek megoldás berendelni az amerikai és a német ügyvivőt, akiket addig nem engedünk ki a Bem tér alatti kazamatákból, amíg nem fújják kívülről a leckét.

Kit akarnak ezek hülyíteni? Nézzünk szembe a tényekkel: Orbánék azt hitték, Amerika partnerük lesz az EU elleni háborúban, hát nem lett. Alaposan benézték a CEU-ellenes hisztériára adott amerikai választ, amihez képest előbb az ideiglenes ügyvivő, majd a State Department adott ki éles hangú nyilatkozatot, az ügyvivő pedig még a parlamenti döntés után is megerősítette:

Az Egyesült Államok a továbbiakban is szót fog emelni a CEU függetlenségéért és háborítatlan magyarországi működéséért.

Ez persze a minimum amerikai intézményt ért támadás esetén, de még ezt sem értik Budapesten, ahogy semmit az ottani apparátus működéséről, logikájáról, mozgatórugóiról, és ez az, ami igazán aggasztó. Most Németországról már nem is szólva: Steinmeier az EP plénuma előtt védte meg a CEU-t, a plénum pedig felállva tapsolta meg a német államfőt.

Az viszont most már simán elképzelhető, hogy ha Angela Merkel vagy Theresa May emel szót a magyar illiberális berendezkedés ellen, akkor a magyar miniszterelnök csak annyit mond, hogy nőügyekkel nem foglalkozik.