Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Soros Györgynek szinte semmi köze a menekültkérdéshez.

Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök 2017. június 6-án beszédet tartott, amelyben kifejtette ismeretes koncepcióját: az európai menekültprobléma – és minden más kellemetlenség – okozója Soros György, jótékonysági akcióiról ismert, Amerikában élő magyar emberbarát és mecénás (no meg dúsgazdag vállalkozó: ezért lehet mecénás és mindenféle, többnyire nemes ügyekben tevékenykedő, jogvédő, kisebbségvédő csoportok, továbbá egyetemek és kulturális, irodalmi, művészeti, kutatási programok nagylelkű támogatója, szponzora).

Soros Györgynek egy cikken és pár nyilatkozaton kívül az égvilágon semmi köze nincs a menekültkérdéshez. Ezt a cikket, amelyről Magyarországon – és Magyarországot követve másutt – csak hazug legendák terjengenek, ebben az országban EGYETLEN ÚJSÁG SE KÖZÖLTE MAGYAR FORDÍTÁSBAN, csupán marginális blog ismertette kivonatosan. Sok olvasónk ért angolul, kérjük: olvassák el itt – eredetileg a nagy tekintélyű Foreign Policy folyóirat 2016. július 19-ei száma közölte. Hosszú hónapok óta őrjöngenek itt sokan olyan gondolatok miatt, amelyeket gyakorlatilag a megszólalók közül senki sem ismer.

Ezeket az ötleteket nyilván lehet kétkedéssel fogadni (Soros elvégre nem migrációs szakember), de a magyarországi kormánynak és megbízottainak a heves bírálatai alaptalanok, amint az olvasó könnyen meggyőződhet róla. Ennyi az egész – mármint ennyi az egész észszerűen gondolkodó, higgadt emberek számára. A menekültkérdés csakugyan nagyon súlyos; természetes, hogy vitatkoznak róla. De Sorosnak semmi köze ahhoz, hogy a közép-ázsiai, közel-keleti, afrikai menekülteket Európába „terelik”, abból az egyszerű és nyilvánvaló okból, hogy a menekülteket az égvilágon senki nem „tereli” sehová. Így Soros György se.

Nyilván nem instabil, háborús övezetekbe menekülnek instabil, háborús övezetekből, hanem jómódú, nyugodt, (tévesen) nagylelkűnek, „befogadónak” vélt, (tévesen) „civilizált” hírben álló államokba. (Szemben az állami terrormédiákkal, ma már sajnos sehol nem nagyon fogadnak be menekülteket, sőt: Németországból pl. a lángokban álló, polgárháborús Afganisztánba zsuppolnak vissza embereket, akik csak annyit vétettek, hogy nem akarnak kínhalált halni „odahaza”. A magyarországi terrormédiák – továbbá a németországi belügyminiszter, Thomas de Maizière dr. úr és az ausztriai külügyminiszter, Sebastian Kurz úr – szerint az helyes, ha a menekülők belefulladnak a Földközi-tengerbe, továbbá szerintük akik kimentik a fuldoklókat, bűnözők.)

Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr álparanoiás beszédet tartott (azért „ál-”, mert elképzelhetetlen, hogy ilyen értelmes ember higgyen azokban a csacsiságokban, amelyeket összehordott), s ez – fájdalom – alkalmas rá, hogy válaszul (valódi) paranoiát váltson ki mind híveiből, mind ellenfeleiből.

Orbán Viktor úr, a világhírű államférfi (családi körben nyilván általa is kinevetett) koncepciója szerint Magyarországon minden rendben van (jó, majdnem minden, csak az 56-os busz járatait kellene sűríteni, megjegyzés: sűrítik; ha szabad evvel a vendégszöveggel élnem), minden bajt külföldiek, illetve hazai (etnikai és nemi) kisebbségek okoznak, valamint a külföldiek által ötödik hadoszlopos ügynökké korrumpált idegenszívű magyarok. Őket kell szétzúzni, s a haza fényre derül.

Evvel a trükkel már úgyszólván mindenki megpróbálkozott az elmúlt ötszáz évben, hol sikerrel, hol nem. (Okos ember butának tetteti magát. De milyen csúfondárosan villan a szeme közben! Jobb nem tudni, mi lehet a véleménye a követőiről.)

Az elég jó képességű Orbán Viktor úrnak, Magyarország szabadon választott miniszterelnökének a voltaképpen fölháborító és rettenetes beszéde egyben teljesen érdektelen, banális és jelentéktelen. Meglehetősen bosszantó, hogy ilyen semmiségekbe pusztul bele a haza.

Nyugalom, nem történt semmi, csak rosszul kormányozzák az országot, és hazudnak neki.

Igazán nem újdonság.