szerző:
Marosán György

Dél- és Kelet-Európa hagyományosan alacsony stressztűrő társadalmaiban a finnekéhez hasonló intézkedések lázadást és társadalmi dezorganizációt váltottak ki.

A stresszteszt – eredetileg – valamilyen műszaki alkotás extrém igénybevételnek való ellenállóképességét vizsgálta: leszakad-e a repülőgép szárnya egy váratlan fordulattól, vagy összetörik-e az autó nekiütközve egy akadálynak? Lényegében hasonló funkciót tölt be az orvostudomány eszköztárában: jelzi, miként reagálna a páciens a szokásostól eltérő, nagy megpróbáltatásra. Az orvosok, a szív teljesítményének nyugalmi és megterhelt állapota közötti eltérésből, a szokatlan kihívás körülményei közötti ellenállóképességre következtetnek. A stresszteszt így információt szolgáltat arról, hogy a vizsgált személy milyen eséllyel élne túl egy komolyabb megpróbáltatást.

Tulajdonképpen ugyanez a funkciója a banki stressztesztnek. Már az 1990-es évek óta ajánlott, hogy a bankok rendszeresen elemezzék, képesek-e ellenállni egy váratlan válságnak. Kiderült ugyanis, hogy a nagy pénzintézetek – arra számítva, hogy baj esetén az állam, a közérdekre hivatkozva, közpénzből megmenti őket – túlzott kockázatokat vállaltak, ami csődhelyzeteket eredményezett.

Ennek ellensúlyozására az elmúlt években törvények – pl. a Dodd–Frank-törvény – írják elő: rendszeresen felül kell vizsgálni, képesek-e a nagy bankok ellenállni egy hirtelen kirobbanó válságnak. A banki stresszteszt azt elemzi: vajon a pénzügyi rendszert veszélyeztető, kedvezőtlen hatások – a munkanélküliség ugrásszerű emelkedése, a részvénypiac összeomlása, a GDP jelentős csökkenése, az infláció vagy éppen az olajárak megugrása stb. – megingatja-e a bank stabilitását. A teszt eredményei megmutatják, vajon az adott pénzintézet át tudná-e vészelni egy ilyen esemény előidézte sokkot. Ám ha belegondolunk, egy ilyen sokk nemcsak a bankokat hozná nehéz helyzetbe, hanem az egész társadalmat megrázná. És felelőtlen, a következményekkel nem számoló viselkedés nemcsak az üzleti vállalkozások szférájában, hanem a politika világában is előfordulhat.

Sőt, az államok esetén ez a probléma még időszerűbb. Egyrészt az előttünk álló időszakban számítani lehet a társadalmakat súlyosan érintő váratlan gazdasági és politikai krízisekre. Másrészt a 21. század feltételei között a politika szereplői – a kormányon levők és az ellenzék egyaránt – hajlamosak halogatni a megszorításokkal járó és ezért konfliktust kiváltó intézkedéseket. Ahelyett, hogy a jövőt szolgáló döntéseket hoznának, inkább un. „placebo reformokkal” kísérleteznek: populista, valóságos segítséget nem jelentő, de jól hangzó akciókat hirdetnek. Ez pedig az államokat is csődbe sodorhatja.

Tovább ronthatja a helyzetet, hogy a saját szuverenitásukra egyébként oly büszke nemzetek – hasonló megfontolásból, mint a bankok – azzal hitegetik magukat: csak nem engedi Európa, hogy becsődöljünk. Ennek a felelőtlen viselkedésnek az ellensúlyozására volna célszerű bevezetni egy politikai stressztesztet.

Ez a stresszteszt tulajdonképpen a társadalom integráltságát – az összetartás, az összefogás és a kölcsönös segítségnyújtás mértékét – jelző mutatókból alkotható. Az interneten fellelhető egy sor, ezzel kapcsolatban levő, nemzetközi szervezetek által rendszeresen „mért” és elemzett index. Ilyenek: az egyéni, az intézményi és a politikai bizalom mértéke, a polgárok együttműködési készsége és szabálykövetési hajlandósága, a korrupció szintje, a szabályozás hatékonysága, a „törvények hatalmának” érvényesülése, a felelős kormányzás mértéke, a társadalom (az egyének, az intézmények és az állam) eladósodottsága, a társadalmi egyenlőtlenség és a politikai polarizáltság foka. De ide sorolható az elmúlt években az érdeklődés középpontjába került, kollektív narcisztikusság mértéke, amely a társadalmi elit racionális vagy éppen ellenkezőleg, irracionális viselkedését valószínűsíti.

Lehet-e egy efféle politikai stressztesztnek gyakorlati jelentősége? Ha az említett mutatókat elemezzük, lényeges eltéréseket tapasztalhatunk a különböző társadalmak stressztűrő képességében. Vessük össze magunkat – pusztán a példa kedvéért – „rokonainkkal”. A magyar és a finn társadalom jelentősen különbözik a stresszteszt aktuális értéke tekintetében. Finnország a felsorolt mutatók – bizalom, korrupció, törvények hatalma, egyenlőség stb. – többségében, nemcsak Európában, de a világban is a legjobbak között található. Ezzel szemben Magyarország a legtöbb mutatóban Európa sereghajtói között kullog. A kérdés, vajon ez a különbség megmutatkozik-e a két társadalomnak a válságokra – most éppen a 2008-as világgazdasági válságra – adott reakciói tekintetében?

Északi rokonainkat, hozzánk hasonlóan, nehéz helyzetbe hozta a 2008-as világgazdasági válság. A finn kormány az elmúlt években a munkaerő költségének leszorításával igyekezett – sikeresen – javítani a versenyképességen. A hónapokon keresztül sztrájkoló szakszervezeteket meggyőzték, és rávették a komoly áldozatokkal járó úgynevezett belső leértékelés elfogadására. Ez év végéig „befagyasztották” a béreket, a tb-járulékok munkaadókra eső részének egy részét a munkavállalókra terhelték, megnövelték a munkaidőt évente egy nappal, és elvették a közalkalmazottak szabadságbónuszait. Ezeknek a – többek által „öncsonkítónak” nevezett – intézkedéseknek a megvalósítását éppen a kölcsönös bizalom, az együttműködési készség, a korrupció alacsony szintje és az intézményekben való bizalom tette lehetővé.

A finnek – és hozzájuk hasonlóan az izlandiak is – éppen egy társadalmi stresszteszt által előrejelzett magas fokú stabilitása biztosította, hogy megerősödve kerültek ki a megpróbáltatásokból. Ezzel szemben Dél- és Kelet-Európa hagyományosan alacsony stressztűrő társadalmaiban a finnekéhez hasonló intézkedések lázadást és társadalmi dezorganizációt váltottak ki.

Fontos tehát, hogy egy társadalom tisztába kerüljön saját stressztűrő képességével. A stresszteszt ugyanis megmutatja: milyen sikeresen képes túljutni egy váratlanul előbukkanó krízisen. Ezért az alacsony stressztűrő képesség komoly feladatokat ró a politikára. Kikerülhetetlen és halaszthatatlan kényszerré teszi a bizalom erősítését, a korrupció visszaszorítását, a szabálykövetési hajlandóság és az együttműködési készség javítását, a törvények uralmának helyreállítását.

Fontos természetesen – mint Magyarország esetén – az eladósodottság mértékének csökkentése. Ám az adósságcsökkenés előnyös hatásait megsemmisítheti, ha fontos társadalmi csoportok érzik becsapottnak magukat, ha a politikai polarizáltság – a félelem és az idegenellenesség – felerősödik, ha a politikai intézményekben való bizalom és az átláthatóság gyengül.

Ezért, még ha egyelőre nem is divat az államok stressztesztjének végrehajtása, a bölcs kormányzat ezt maga megteszi. Már ha tudatában van annak: a stabilitás és a válságokkal szembeni ellenállás képessége a polgárok egymásba és a politikai intézményekbe vetett bizalmán alapul. Ebből a szempontból pedig aggodalmat keltő a magyar társadalom állapota. Társadalmunk stressztesztje arra figyelmeztet: kevéssé vagyunk ellenállók egy külső válságnak, és ha összeroppan az állam, annak borzalmas következményei lehetnek.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!