szerző:
Heindl Péter

A nép nem viseli el, hogy az akaratát holmi alkalmatlan választási törvény korlátozza. Vélemény.

Azt írja az újság, hogy Kövér László szerint potens ellenzéki pártok hiányában bizonyos „Soros-féle szervezetek” aktivistái kívánnak majd ősszel olyan közhangulatot kialakítani, amelyben a választók mindenképpen szükségét érzik a változásnak. És azon siránkozik, hogy ez „polgárháborús pszichózis-keltés”, meg „kívülről való beavatkozás”.

Tényleg ne lennének potens ellenzéki pártok? Pártból van bőven, és mind a kormányváltók szavazatait kérik, hát egy se lenne jó? Csakhogy hiába vannak sokan, a jelenlegi választási rendszer nem alkalmas arra, hogy a sokféle párt eredménye összeadódjon a szavazatszámláláskor. Olyan párt vagy pártszövetség valóban nincs, amelyre valamennyi ellenzéki szavazó szívesen szavazna, de ez nem az egyes pártok hibája.

Az van, hogy a magyar választók értékpreferenciája igen sokféle. Csak a „vérfideszesek” olyanok, hogy mindegy, mit mond a „Vezér”, ők azt feltétel nélkül támogatják. A kormányellenes oldalon – szerencsére – ilyen birkaegység nem létezik. Ezért mondja azt számos választási szakértő: hazai viszonyok között a kétpólusú választói akaratra kitalált egyfordulós, egyéni körzetes rendszer nem alkalmas a népakarat kifejezésére, de még a demokrácia minimumának a teljesítésére sem. A minimum ugyanis az lenne, hogy ha a választók markáns többsége el akarja zavarni a regnáló hatalmat, akkor azt az esedékes választáson képes legyen megtenni.

Nálunk a markáns többség bőven megvan, ha azt az egymillió körüli választót is hozzászámoljuk a pártválasztó szavazókhoz, akik a közvéleménykutatók szerint nem közömbösek a közélet ügyei iránt, hajlandók kinyilvánítani, hogy a kormány bukását akarják, de ebben a szisztémában nem találnak olyan pártot, amelyre érdemes lenne szavazniuk. Igazuk van: ebben a rendszerben csak egy, az ellenzéki választópolgárok túlnyomó többsége által támogathatónak tartott párt, vagy pártszövetség kerülhetne kormányváltó pozícióba, viszont ilyen párt, vagy pártszövetség, mint említettem, a sokszínű választói akarat miatt nincs, és nem is lesz belátható időn belül. Kövér László és fideszes politikustársai pontosan tudták ezt, amikor a 2011-es választási törvényt meghozták.

A nép azonban nem viseli el, hogy az akaratát holmi alkalmatlan választási törvény korlátozza, és ha választáson nem tud, akkor más úton szerez érvényt az akaratának. Békés nép a miénk, ha minden jól megy, erőszakmentes polgári engedetlenségi mozgalommal kell szembenéznie majd a kormányzatnak, Kövér László emiatt most ne siránkozzon!

„Sorosozhat” persze. Nekem erről mindig az jut az eszembe, amikor a ’80-as évek elején az egyetemi párttitkár az éppen soron következő kisebb diák-mozgolódás miatt fejezve ki a nemtetszését, azt mondta, hogy „olyanok mozgatják magukat, akikről nem is tudnak”. Már akkor is jót röhögtünk ezen.

Amúgy forráshiányos civil szervezetként lehet kérni támogatást a „Nemzeti Együttműködési Alaptól”… Na, de mi van, ha ők – ne adja az ég! – nem adnak? Érdemes azért pályázni valamelyik Soros-hátterű, vagy más forrásból finanszírozott kormányfüggetlen alap demokrácia-fejlesztő programjához is. No, meg lehet kalapozni a tömegrendezvényeken. Valami csak bejön, nem ezen fog múlni!