szerző:
Balla István-Czeglédi Fanni
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az oktatásért felelős államtitkár szerint jó irányba mennek a dolgok, a szakmai és szakszervezetek szerint ez csak akkor igaz, ha a "jó irány" a tönk széle. De mit várnak az iskolákban? Fővárosi és vidéki igazgatókat kérdeztünk pedagógushiányról, bérekről és a várakozásaikról.

Az oktatáspolitikai cinizmus mottójává kezd válni Palkovics László oktatási államtitkár több száz iskolaigazgató előtt elmondott minapi beszédének tételmondata: "Vitathatatlan, hogy jó irányt jelöltünk ki az oktatásban." Ezt a Civil Közoktatás Platform és a pedagógusok szakszervezetei is cáfolták, mégpedig Palkoviccsal ellentétben érvekkel, adatokkal.

Palkovics László oktatásért felelős államtitkár a köznevelési intézmények igazgatóinak kinevezésén az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartott ünnepségen 2017. augusztus 22-én.
©

Bár ma már bármilyen szakmai vitából politikai kérdést kreál a közbeszéd, azért mi megpróbáltuk megkérdezni a legilletékesebbeket, a terepen dolgozó iskolaigazgatókat, hogy milyennek látják, milyen hangulatban várják a 2017/18-as tanévet. Úgy tűnik, a két legnagyobb probléma országszerte a pedagógushiány (illetve ezzel összefüggésben a – minden ellenkező híresztelés ellenére is – megalázóan alacsony tanári bérek) és az iskolák, pedagógusok szakmai autonómiájának hiánya.

Differenciált pedagógusbérek

A kormány egy rendeletmódosítással – látszólag az eddigiektől eltérő módon – most az iskolaigazgatókra bízza, hogy a szeptembertől esedékes béremelést miként osztja el kollégái között. Dönthet úgy, hogy minden tanár megkapja a neki egyébként évek óta beígért bérnövekmény utolsó, 3,4 százalékos részletét, vagy úgy, hogy differenciáltan, a minőségi munkát jutalmazva adjon bizonyos kollégáknak nagyobb, másoknak kisebb vagy zéró összegű fizetésemelést.

"Soha nem látott béremelés"

Amellett, hogy a kormány által hangoztatott "soha nem látott pedagógus béremelés" hazugság, hiszen volt 2002-ben egy egyszeri 50%-os emelés (igaz, teljesen elhibázott módon), az Orbán-kormány béremelése sem úgy valósult meg, ahogy azt eredetileg ígérték. 2013 szeptember elsején lépett életbe a pedagógus-életpályamodell, amely jelentős többletterhet rótt a pedagógusokra. (Az ezért cserébe ígért béremelést valójában nem is béremelés, hiszen többletmunkáért ígért többletpénzt.) 
A fizetésemelésről szóló jogszabályokat többször módosították. Végül nem egyszerre, hanem több lépcsőben adták, amelynek utolsó részlete a mostani 3,4 százalék. Ráadásul 2015-ben törölték a pedagógusbérek minimálbérhez "igazítását", zárójelbe téve az illetménynövekedés értékállóságát.

Szüdi Jánosnak az Élet és Irodalomban megjelent számításai szerint egy kezdő pedagógus havi 71 282 forintot, egy már tapasztalt tanár havi 134 676 forintot bukik ezzel a lépéssel.
Így januártól újra az a realitás, hogy a garantált szakmunkás minimálbér több lesz, mint a kezdő tanárok bére.

Az általunk megkérdezett igazgatók tisztességtelen ajánlatnak tartják ezt a lehetőséget. A X. kerületi Zrínyi Miklós Gimnázium igazgatója konzultált a tantestülettel is erről, és egyöntetűen úgy ítélték meg, hogy csak feszültséget teremtene a differenciálás bevezetése. Edényi László ugyanakkor úgy véli, a minőségi, színvonalas munkát végző kollégák számára muszáj valamilyen többletjuttatást biztosítani, de nem abból a keretből, amit a kormány minden pedagógusnak beígért.

Ugyanez a véleménye egy másik fővárosi iskola, a Klebelsberg Kuno Gimnázium és Általános Iskola igazgatójának, Rósa Viktornak, és egy kelet-magyarországi kisváros iskolavezetőjének is.

(Megjegyezzük: jellemző az oktatás szép új világára, hogy körkérdésünk során a legtöbb helyről elutasító választ kaptunk, sokan pedig csak név nélkül vállalták a nyilatkozatot, nehogy valami bajuk legyen a sajtómegjelenés után.)

©

A nevét nem vállaló igazgató felteszi a kérdést: "Néhány ezer forintról lenne szó, érdemes ezért egy egész nevelőtestületet összeugrasztani tanévkezdéskor? Ez most minden iskolában nagy gond, akit esetleg kiemelne a vezetőség, arra nagyon megharagudnának."

Kerezsi Béla, a kisvárdai Szent László Katolikus Gimnázium, Szakgimnázium, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda igazgatója arról számolt be, hogy valószínűleg ő sem fog élni ezzel a lehetőséggel, de még lesz egy tréningjük, ahol tíz intézményvezetővel közösen, a fenntartóval együtt alakítanak ki erre vonatkozó álláspontot.

Kik fognak tanítani?

A másik égető probléma az egyre durvább tanárhiány. A Rósa Viktor által vezetett budai intézménybe nem, vagy alig találtak matematika, informatika, nyelvszakos tanárt és tanítót. "Mivel mindenhol hiány van, még azok is visszamondták, akikkel júniusban megállapodtam, mondván, találtak közelebbi iskolát vagy jobban fizető szakmát. De gondoljunk bele: egy kezdő pedagógus hazavisz 150 ezer forintot, egy szakmunkásnak 5 napi munkáért fizettem ki nemrég ugyanennyit." Rósa azt is hozzáteszi, hogy már tavaly is tanárhiány volt náluk, amit csak rengeteg helyettesítéssel lehetett pótolni, s ez borzasztó rossz hangulatot eredményezett.

A tanárhiány másutt is égető probléma. A kelet-magyarországi kisváros igazgatójának szintén a pedagógusi létszámok biztosítása volt a legfontosabb feladata. "Nehéz, mert nem ad keretet a fenntartó. Állandóan kérjük, folyamatosan megy az egyeztetés." Kiírták a pályázatokat nyáron, de nem a megfelelő emberek jelentkeztek, így sokszor kénytelenek megalkudni az iskolák, mert persze valakinek be kell töltenie az állást, de nem biztosak abban, hogy minőségi oktatót vettek fel.

Tanársztrájk egy általános iskolában 2016 áprilisában
©

"Nagyon kevés van tanítóból, megnövekedett a testnevelőtanárok keresettsége, de nagy a hiány a kémia szakosokból is. Ezek a tárgyak kevés óraszámmal mennek, egy kis iskola pedig nem tud egy kémia szakost teljes állásban foglalkoztatni. Ezt általában úgy oldják meg, hogy a környéken tanító pedagógus sok iskolába jár tanítani. Súlyos probléma a környéken a gyógypedagógus is. Nálunk van három fejlesztő, de nehéz megtartani a szakképzetteket, mert máshol jobban keresnek, nyilván jobban megéri nekik. Sok iskola küzd a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésével, egyszerűen nincsenek erre felkészülve az intézmények."

Megfelelő körülmények

E tekintetben szerencsésebb a kisvárdai iskola és a Zrínyi, amelyekbe szívesen mennek a pedagógusok tanítani. Előbbi (ami a sajátos magyar köznevelési rendszer miatt egyházi iskola lévén anyagilag jobb helyzetben van, mint az állami iskolák) csapata robot-világbajnokságot, illetve matematika országos versenyt nyert, fizika-, kémia-, biológialabort épített. "Idén nyolc pedagógust szerettem volna felvenni, ezekre a helyekre negyvenen jelentkeztek, így válogathattunk. Mindez azért van, mert olyan körülményeket tudunk biztosítani, ami nem megszokott: vannak 3D-nyomtatóink, 3D-szkennereink, így saját magunknak nyomtathatunk matematikai szemléltetőeszközöket."

A Zrínyi igazgatója tudja, hogy a tanárhiány egy létező, súlyos probléma, ám egyelőre nekik sem kellett szembesülni vele. "Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy néhány évvel ezelőtt fiatal kollégák bevonásával hosszú távon sikerült a természettudományos és az informatikai terület személyi állományát stabilizálni. Az is közrejátszhat a szaktanári ellátottság terén tapasztalható nyugalmi helyzetben, hogy több nagyon eredményes, kiváló szakmai munkát végző kolléga jött át hozzánk más iskolákból a humánus vezetői hozzáállás miatt."

Edényi például azt vallja, hogy ha már több pénzt nem tud adni, ad a pedagógusoknak több időt: az igényeikhez szabja az órarend kialakítását, nem kötelezi felesleges iskolában maradásra a tanárokat stb.

Szakmai autonómia, valódi pedagógusbér-emelés

Ha általában kérdeztünk rá arra, melyek a legégetőbb problémák az igazgatók szerint a közoktatásban, rendre a fenti két választ kaptuk.

Nagyobb szabadságot kellene adni az intézményeknek

– vágta rá a kisvárosi igazgató.

"Ha a kiemelkedő munkát nem jutalmazzuk, akkor nem lehet arra számítani, hogy tartósan ugyanolyan lelkesedéssel fognak dolgozni a pedagógusok. Ezen kívül a béreket a minimálbérhez kell igazítani, mert a főiskolai végzettséggel rendelkező friss diplomás belépő pedagógusok január 1-től nem fognak annyit keresni, mint egy középiskolai végzettséggel bíró pályakezdő. Így nem lehet egy felelősségteljes pályára csábítani a fiatalokat" – így Edényi László.

©

Rósa Viktor ehhez azt teszi hozzá, hogy legalább, ha már ennyi a bére a pedagógusoknak, akkor ne emeljék még jobban a kötelező óraszámukat. A pedagógushiány problémáját pedig nagyon sürgősen meg kell oldani, és ehhez szerinte nem feltétlenül a rendszert kell átalakítani, hanem a pedagógusképzést és a bérezést.

Egyszerűen vonzóvá kell tenni a pályát, különben nagy baj lesz.

Palkovics László a már idézett beszédében arra buzdította az igazgatókat, hogy találják meg a válaszokat a helyi igényekre. Ezt azonban nem nagyon tudták a jelen keretek között értelmezni az iskolavezetők.

"Szép lassan jönnek rá, hogy azt kellene visszahozni, amit korábban egy tollvonással tönkretettek. Kezdik reformként beadni, hogy kicsit visszaalakulunk a régi rendszer felé, amikor még volt valamennyi szakmai autonómiája az iskoláknak. De egyelőre még nem tudom, hogy gondolja az államtitkár, nem látom, hogyan tudnánk eltérni a központi előírásoktól. Most az van, hogy van ennyi és ennyi osztályom, meg kell oldanom, hogy kijöjjek a fix keretből. Ha csoportot akarok bontani, nem jár azzal, hogy adnak még egy fél státuszt, tehát valahonnan el kell venni erőforrást. Hogy lehetne így a helyi igényekhez alkalmazkodni?" – fakadt ki az egyik igazgató.

A kisvárdai katolikus iskola igazgatója szerint lehetne a helyi igényekhez alkalmazkodni, de "akkor megint felmerül az örök kérdés, hogy az intézmény nevel vagy szolgáltat. Az iskolának alapvetően oktatni, nevelni kellene, de mivel nagyon kevés a gyerek, elkezdett szolgáltatni, ami tetszik a szülőnek, de nem biztos, hogy jó a gyereknek."