Seres: Mit keres a KGB a Debreceni Egyetemen?

Seres: Mit keres a KGB a Debreceni Egyetemen?

Utolsó frissítés:

Seres László Szerző:

Seres László
Seres László
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Nem is annyira a szovjet stílusú ügykezelés az érdekes, hanem a leplezetlen lojalitás, amivel a Debreceni Egyetem folyamatosan kifejezi ragaszkodását a putyini Oroszországhoz. Vélemény.

Akadozva, kissé összefüggéstelenül beszélt, de elnézést is kért, levonta a konzekvanciákat: "Nem szeretnék magyarázkodni, de mégis azt gondolom, hogy azoknak a nezőknek, akik nyomon követik a munkámat, joguk van tudni, hogy mi áll a háttérben. (...) Elismerem, hogy hibáztam abban, amikor tudtam, hogy mennyire fáradt vagyok, hogy évek óta nem pihentem, mégis bementem adást vezetni. Hibáztam abban, hogy az iskolakezdés, a gyerekek ellátása mellett a mindennapi munkával akár kora reggel, akár késő estig, túlvállaltam magam"  – írta Facebook-oldalán nem Szilvássy Zoltán, hanem Demcsák Zsuzsa.

Vele ellentétben a Debreceni Egyetem rektorának Facebook-oldalán hiába is keresnénk a következő posztot: "Nem szeretnék magyarázkodni, de joguk van tudni, mi történt velem a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorában. Elismerem, hogy hibáztam, hiszen tudtam, mennyire szervilis, gyenge és hatalomfüggő ember vagyok, mégsem bírtam visszafogni a stílusomat a stúdióban. Elnézést kérek, és természetesen már ma beadom a felmondásomat."

Szilvássy rektor (akit amúgy négy éve a szenátus akarata ellenére nevezett ki posztjára Balog Zoltán) ugyanis "néhány szerencsétlen, világtalan, tehetetlen balfácánnak" nevezte azokat a tanárokat, akik kiakadtak Putyin díszpolgári címén, és kissé megfenyegette őket, mondván, az ügynek "mindenképpen van következménye".

Mindez igazi déjà vu élmény lehetett rektor úr számára: két éve hasonló botrány kerekedett abból, hogy díszdoktorsággal akarta megdobni a Putyinhoz hasonlóan minimális akadémiai teljesítményt felmutató Mocsai Lajos kézilabdaedzőt. Putyinhoz hasonlóan a szenátus végül megszavazta azt is. Politikai, gazdasági, mentális, sőt nukleáris jelentősége mégis ennek az ügynek van.

A minimálisan elvárható bocsánatkérés helyett tehát a rektor "hecckampánynak" nevezte a kitüntetés körüli felhajtást, máskor azt mondta, jó, hogy többféle vélemény is megjelenik erről, majd vizsgálatot indított, és úgy viselkedett, mint bármely elgyávult iskolaigazgató a brezsnyevi-kádári korszakban: raportra magához rendelte a tiltakozó négy tanszékből háromnak a munkatársait. De úgy, hogy a megbeszélés tárgyát nem is közölte velük. Végül is minek, az ügy egyértelmű: itten kérem többrendbeli renitenskedés történt, egy megszavazott döntés elleni tiltakozásnak a népi demokráciában nincsen helye, hát jól is néznénk ki, és lesznek szívesek nem csoportosulni, tessék továbbsétálni.

Sőt, először úgy volt, hogy a rektor csütörtökön egyenként akar "elbeszélgetni" az Alkotmányjogi, a Szervetlen és Analitikai Kémiai, az Analízis és a Fizikai Kémiai tanszék vezetőivel, hiszen ők fejezték ki nyilvánosan elhatárolódásukat attól, hogy az egyetem épp az orosz elnöknek adományozza a Civis Honoris Causa címet. Ebből az lett, hogy szétosztottak egy névre szóló, ötpontos kérdőívet a jelenlévőknek, hogy áruljanak már el részleteket a tiltakozás mikéntjéről, ők azonban jól felzúdultak, mondván, "ez az ötvenes években volt divatos módszer", volt aki szét is tépte az ívet. Pláne, hogy kiderült, az egyetem Szervezeti és Működési Szabályzata nem ismer ilyen eljárást.

Az igazán érdekes a dologban nem is annyira a renitens magatartás szovjet stílusú ügykezelése, hanem az a leplezetlen lojalitás, amivel a Debreceni Egyetem vezetése folyamatosan kifejezi ragaszkodását a putyini Oroszországhoz, emiatt is volt ugye annyira sürgős keresztülvinni a szenátusi szavazást.

Az egyetem ugyanis nem másból, mint a sunyi módon tető alá hozott paksi beruházásból profitál majd, például úgy, hogy ott képzik majd a hazánkban ideiglenesen állomásozó orosz szakemberek gyerekeinek tanárait. Vagy úgy, hogy a Roszatommal kötött magyar szerződés "hozzájárul a debreceni műszaki képzés, benne a vegyész-, a villamosmérnöki és a gépészmérnöki képzés fejlesztéséhez, de a paksi erőmű bővítésével összefüggésben, a hamarosan megkezdődő atomenergetikai-mérnök képzéshez is". Elemi nemzeti érdekünk volt tehát hálánk jeléül díszpolgársággal is kitüntetni Vlagyimir Vlagyimirovicsot, aki egyébként annyira megtisztelve érezte magát ennyi szervilizmus láttán, hogy a budapesti dzsúdóbajnokság miatt el se jött Debrecenbe, a plecsnit majd gondolom kiküldik neki DHL-lel.

Van itt azonban még valami. A 24.hu közérdekű adatigénylés nyomán tudta meg, hogy a Debreceni Egyetem több tízmillió forint értékben kapott adományokat a Putyin által tíz éve alapított Russzkij Mir Alapítványtól, amely a lap szerint előtte Lezsák Sándor lakiteleki népfőiskoláját is bebútorozta. Berendezési tárgyak, vetítők, könyvek tömege – így néz ki az orosz alapítvány segítsége, hűen missziójukhoz: "az orosz nyelv népszerűsítése, valamint az orosz nyelvű oktatási programok támogatása külföldön". Ugyanezt az önzetlen, testvéri segítséget nyújtja Putyin alapítványa például az angliai Durham, Oxford és Edinburgh egyetemeinek is, a brit sajtó szerint még a NATO is felfigyelt a szervezetre.

Nem véletlenül. A Russzkij Mir Alapítvány természetesen orosz állami propagandaszervezet, amely a "kulturális intézet" jelleg álarca mögött politikai-ideológiai munkát végez a hegemón "orosz világ" elképzelés elterjesztésére, a Kreml-barát tartalom és tónus meghonosítására világszerte. Hasonlóan a Lakitelekkel is szoros kapcsolatot ápoló Tolsztoj Társasághoz (tiszteletbeli elnök: Lezsák Sándor), amelynek egyik célja "reális Oroszország-kép kialakítása a magyar közvéleményben". Ez tehát nem a dugini eurázsiai ideológia, hanem annak szerves kiegészítője, az Orosz Föderáción kívül élő oroszok kulturális és politikai egybeterelése, egy közös nagyorosz identitás megteremtése.

Nem túl meglepő módon a Russzkij Mir Alapítvány vezetője a korábbi KGB második embere, Vjacseszlav Nyikonov nemzeti érzelmű történész és exképviselő, aki egyébként a paktumról és a koktélról ismert Molotov külügyminiszter unokája. Nyikonov a hírhedt szovjet állambiztonság egyik fejeseként a reformszárnyhoz tartozott, egykori főnökével, Vagyim Bakatyinnal a 90-es évek elején sikerült leállítaniuk kulcsfontosságú KGB-dokumentumok tömeges megsemmisítését. Ma már újra a volt KGB-s által vezetett Kremlt szolgálja, alapítványa a világ számos pontján folytatja a régi szovjet hagyományt: iskolai, kulturális és nyelvtanulási segítséggel a regionális terjeszkedést mozdítja elő. (Tegyük hozzá, a Russzkij Mír azért nem feltétlenül vár mindenkitől díszdoktori vagy díszpolgári címet az államfőnek. Az ELTE például szintén az alapítvány támogatásával hozta létre Ruszisztikai Kabinetjét még 2009-ben, de Vlagyimir Putyin nem kapott kitüntetést az egyetemtől.)

A Putin's Propaganda Machine című informatív kötet eközben arról ír, hogy az alapítvány szorosan együttműködik az orosz ortodox egyházzal is, közös ideológiájuk ugyanis az orosz nacionalizmus és imperializmus, az antiliberalizmus és a hagyományok őrzése, valamint az emberi jogok és a nyugati értékek mély lenézése. Nahát, honnan ismerős ez? Csak nem pont passzol mindez Lakitelekhez, a Debreceni Egyetemhez, ill. a jelenlegi magyar állampárthoz? És kit zavar, hogy a Nagy Orosz Segítség valószínűleg csak egy nettó hírszerzési műveleti terv? Rektor úr, most akkor ki a szerencsétlen balfácán?

Hozzászólások