szerző:
Windisch Judit - Tóth Richárd

Harmadszorra is elmondta Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy jövőre már nem akar kormánytag lenni. Végigvettük, mi motiválhatja, és mi lehet a vége.

"Lázár kiszáll a politikából?" – tette fel az izgalmas kérdést a Figyelő még 2015 augusztusában. A cikk azt feszegette, visszavonulhat-e Lázár német barátai tanácsára az üzleti életbe, hogy feltöltődjön. Mindezt annak tudatában, hogy Orbán annyira centralizálná a kormányzást a következő választási győzelem, 2018 után, hogy az még inkább szétforgácsolná Lázárt. Később, erre ráerősítve, a VS.hu írt arról, hogy Lázár János fontolgatja lemondását Rogán Antal miniszteri kinevezése, illetve Rogán tárcájának betagozódása miatt. De felvetődött olyan változat is, amelyben Lázárnak nem tetszik, hogy Rogán miatt "plusz egy előszoba" vezet a miniszterelnökhöz.

Nyilvánosan persze Lázár hárított, Rogán kinevezésének napján a "megy vagy marad" kérdésre azt válaszolta:

Nem vagyok olyan lemondós típus.

Csak azt akarta, hogy tiszták legyenek a felelősségi viszonyok, ha változnak a személyi feltételek, és olyan megoldás lett, ami mindkét félnek megfelelő. Lázár fenyegetését egyébként annak idején a frakcióban sem vették komolyan.

©

Most viszont ő maga vetette fel visszavonulását: a Simicska Lajos tulajdonában tartozó Magyar Nemzet újságírójának (akiknek sok kormánypárti politikus nem hajlandó válaszolni) mondta azt egy szeptember eleji, algyői lakossági fórum után: ha választhatna, 2018 után inkább a választókerületében folytatná a munkát a Parlament helyett:

A tervem valóban az, hogy az eddigieknél sokkal többet szeretnék itthon lenni és dolgozni, úgy látom, az ország ügyei mennének nélkülem is.

Ezt – kérdésre válaszolva – megerősítette a csütörtöki kormányinfón is. Azt mondta, erről beszélt Orbán Viktorral is, de a kormányfő még nem bólintott, azzal hárított, sokat kell még beszélgetniük erről.

Megértést szeretnék kérni a főnökömtől is, hogy a választókerületemben is helyt tudjak állni.

Sokat utazik, nyolc év után a családja vele együtt kezdi unni – dobta be az utolsó érvet Lázár. Majd hétvégén elmondta ismét: jövőre nem akar kormánytag lenni.

Kérdés, hogy engedi-e Orbán, hogy így tegyen a másik jobbkeze (aki ugyebár nem Matolcsy).

Lázár mozgása

Lázár a rendszeren belül mindenkit maga mögé utasítva a legautonómabb szereplő, aki ha akar, megyét nevez át, ha akar, nekimegy Pokornitól kezdve Kövéren át Gulyás Gergelynek is, ha akar, nyíltan beszél arról, hogy törés van a pártban. De nem tagadta meg Spéder Zoltánt sem, amikor az már a kormány ellenségévé vált, ellenben halk kritikát már fogalmazott meg a közpénzt előszeretettel költő Matolcsy Györgyről, Csányi Sándorra pedig 2013-ban azt mondta, ő a legnagyobb uzsorás.

Igaz, a csípős megjegyzésekből visszavett. Orbánnak 2015 őszére elege lett belőle, arra panaszkodott, hogy a Miniszterelnökség vezetője túlságosan a fejére nőtt, "sok esetben, mire ő észbe kapna, már el is döntött egy-két kérdést helyette". De Lázár belső megítélésének nem tett jót az sem, hogy a lemondásával fenyegetőzött, miként az sem, hogy a nyilvánosság előtt szabott feltételeket Rogán miniszteri kinevezéséhez. A pártban többen akkor úgy érezték, Lázár sorsát mindez hosszú távon is megpecsételte.

©

És kétségtelen, Lázártól több területet elvettek Rogán kinevezése után: értelemszerűen a médiapiacot, aztán a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került az MFB, a Magyar Posta és az Első Nemzeti Közműszolgálató, de a Posta és a takarékbankok integrációjának felügyelete sem az övé már. Viszont megkapta a stratégiai kabinet vezetését, plusz a kormányinfót, ahol láthatóan elemében van, így ez számára jó alkalom imidzsformálásra is. Ez meg is látszik, a legnépszerűbb fideszesek közé tartozik – míg Rogán az egyik legelutasítottabb.

Mire megy ki Lázár játéka?

Lázár egyébként már 2009-ben elhelyezte saját magát és politikai generációját a Fidesz térképén, akkor a Népszabadságnak azt mondta:

A politikai életben is észre kellene venni, hogy forr az újbor. Nézetem szerint a harmincasok nemzedéke fogja újjáépíteni az országot.

Egyes sajtóhírek szerint Simicska Lajos akkortájt őt nézte ki Orbán Viktor utódjának, amely szerep tetszett Lázárnak, és ez határozta meg későbbi mozgásait.

De miért lengeti be időről időre azt Lázár, hogy távozna? Közkeletű magyarázat, hogy csak gumicsontot dob a sajtónak, de ahogy minden viccnek, úgy minden lázári sejtetésnek is van igazságtartalma. Ha más nem, akkor az, hogy az elmúlt 8 évben újjáépítette az országot, tehát ideiglenesen háttérbe vonulhat. Lebeghet a szeme előtt Nicolas Sarkozy volt francia elnök példája is, aki szintén polgármesterből lett nagy hatalmú politikus, éles konfliktusokat vállalt fel a nyilvánosság előtt, és ami a legfőbb, néhány évre eltűnt a politikából, hogy aztán megerősödve térjen vissza. Lázárra vetítve ez úgy hangzik: amikor már nincs Orbán, akkor rá van szükség.

©

Működik-e azonban az, amit Lázár összerakott? Nehéz erre egyértelmű választ adni: vagy igen, vagy nem, és ezt tudja Lázár is, Orbán is. A mára teljesen személyközpontúvá vált politikában a gigatárcát az ő személye működteti, a mindennapi kormányzást mára sokkal inkább Lázár, mint Orbán viszi, így nélküle kártyavárként dőlhet össze minden, ami közigazgatás. Ebből fakad tehát az óriási zsarolási képessége. Az egyik olvasatban tehát Lázárnak az ide-oda táncolással, a visszavonulás lebegtetésével semmi más célja nincs, mint hallani: szükség van rá, maradjon. Ráadásul Orbán a nyilvánosság előtt ritkán dicsér, a kormányülések sem arról szólnak, hogy elhalmozza beosztottjait jó szóval, és a nyolc éve forgácsolódó Lázárnak is szüksége lehet néha a Főnök (ahogy a belső kör nevezi Orbánt) elismerésére.

Másfelől megyéjének folyamatos emlegetése, illetve a visszatérés üzenete hiteles is, egy korábbi portrénkban megírtuk róla, sokáig dúvadnak és kezelhetetlennek tartották Budapesten, ezer szál köti Csongrád megyéhez és Hódmezővásárhelyhez, nem véletlenül ingázik naponta. Azaz, könnyen lehet, hogy egyszerűen még mindig otthonosabban érezné magát a helyi politikában. Egyelőre.

Hogyan működik a Fidesz belülről?

Orbán Viktor pártvezetési stratégiájához hozzátartozik az, hogy versenyezteti az erős vagy erősnek vélt embereit párton belül. A cél világos: senki ne nőhessen nagyra. Első kormánya idején, valamint az ellenzéki időkben ilyen emberek voltak Kövér László és Szájer József, a 2010-es évek elején pedig többek között Áder János és Navracsics Tibor.

 

A fenti névsorból egyedül Kövér maradt a tűz közelében. Házelnökként, valamint a Fidesz választmányi elnökeként a mai napig hatása van a párt politikájára, Szájerről keveset hallani, utoljára akkor foglalkozott vele többet a sajtó, amikor iPaden megírta az Alaptörvényt. Navracsics a miniszterség után hirtelen Brüsszelben találta magát, de mind közül Áder esete a legérdekesebb.

2007 januárjában a Magyar Nemzetben jelent meg egy cikk Schmidt Mária ante portas? címmel, amit egy addig ismeretlen Horváth Zsolt írt. Ebben a szerző egy új jobboldali párt szervezésével vádolta meg Áder Jánost és a címben is nevesített Schmidt Máriát. Tíz évre rá államfő lett Áderből, az alkalomra pedig a hvg.hu megszólaltatott több akkori szereplőt. Már nem titkolták, a cikket Orbán rendelhette meg, Áder pedig partvonalon kívül találta magát. Ma törvényeket szignóz a Sándor-palotában.

 

A versenyeztetés másik előnye, hogy így maradhatnak szakmailag és szellemileg is "élesek" emberei, ráadásul nincs lehetőség szövetkezni ellene. Az egyelőre eredményesen működő rendszer hátránya, hogy az utódlás kérdésére nincs válasz.