szerző:
hvg.hu

A humorista júniusban a HírTV műsorában jelentette be Kálmán Olgának és minden érdeklődőnek, hogy idén nem lesz szárszói találkozó, ami a baloldali értelmiség találkozója. Nem Farkasházy fáradt bele, mondta akkor, az ellenzék annyira megosztott. „Nem tudom a kertet annyi részre felparcelláztatni, hogy minden ellenzéki pártnak jusson egy csík belőle.”

Ha majd kibékülnek, akkor a szokott júniusi időpont helyett szeptemberben újra megpróbálhatják, de Farkasházy szerint erre is csekély a sansz – mondta akkor. Arról pedig nemrég írt a Facebook-oldalán, hogy pontosan mi történt, hogyan próbálta mégis megszervezni a találkozót.

Még júniusban találkozott Fekete-Győr András Momentum-elnökkel és Botka László akkori MSZP-s kormányfőjelölttel, mindketten megígérték neki, ha lesz találkozó, elmennek. „Júliusban elkezdtem a szervezést, eddigi segítőim mind igen mondtak, a Friedrich Ebert Alapítvány is, ezért augusztus elején egy SMS-t küldtem Botkának, hogy a tervezett időpont szeptember 16-a, de ha nem jó neki, még át tudom tenni. Nem szoktam senkihez igazítani, de a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltje nélkül nem igazán érdemes egy választások előtti évben megtartani. Pár nap múlva visszahívott, hogy nem jön el, amúgy is más dolga van, aznap Győrben tart lemondhatatlan nagygyűlést, augusztus 26-án pedig értelmiségi találkozót rendez Szegeden, 200 meghívottal.”

Farkasházy sok sikert kívánt, majd lemondta a sátrat, a székeket, a plédeket, az ebédet, az italokat. De kíváncsi volt, kik mennek Szegedre, minden lapot átnézett, de csak négy ismert arcról számoltak be. „De mindezt magamban tartottam, nehogy már én legyek bármiféle megállapodás, kibontakozó együttműködés egyik kerékkötője, s végighívtam azt a negyven embert, akivel már időpontot egyeztettem. A győri összejövetelt is kerestem a lapokban, de aznap nem volt ott.”

Eljutott azonban hozzá, hogy megyei elnökeik értekezletén, s később még egy helyen elmondta, milyen jól sikerült Szeged, majd Szárszóról is szót ejtett, valahogy így: „az összefogáspárti nyolcvan­pluszos szárszói értelmiség majd dödög egy kicsit.” A szárszói nyolcvanpluszos kifejezést három forrás is megerősítette neki.

„Nekiültem és átnéztem, hogy az előző három évben kik voltak nálam, íme, a teljes lista, akikről tudok, s az életkoruk:

  • Bócz Endre, volt főügyész (80)
  • Ungváry Rudolf, író (81)
  • Szilágyi János, riporter (81)
  • Gyémánt László, festő (82)
  • Haraszty István, mobilszobrász (83)
  • Bitó László, szemészprofesszor (83)
  • Konrád György, író (84)
  • Mécs Imre, villamosmérnök (85)
  • Török Ferenc, olimpiai bajnok (85)
  • Ferge Zsuzsa, szociológus (86)
  • Solymosi Frigyes, kémikus (86)
  • Ungvári Tamás, író (87)
  • Ormos Mária, történész (87)
  • Heller Ágnes, filozófus (88)
  • Kende Péter, szociológus (90)
  • Vitányi Iván, szociológus (92)
  • Makk Károly, filmrendező (92)
  • Méray Tibor, író (93)
  • Bálint György, kertészmérnök (98)

Bizony, elég gyenge társaság.”

Bejegyzését azzal zárja, hogy „ezt nehéz volt eddig magamban tartanom. Most is csak azért adom közre, nehogy már valaki azt higgye, kizárólag fondorlatos összeesküvés végzett Botkával. Lehet, hogy ez is volt benne, de megtette azt ő maga egyedül.”

Mit lehet erre mondani? Talán csak annyit, hogy Szárszónak is egy a vége.