szerző:
Pauler Tamás
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Végigszáguldott a magyar sajtón a hír: „váratlan” bejelentést tett Várszegi Asztrik, amely szerint visszavonul a pannonhalmi főapáti székből. Ténylegesen persze semmi váratlanról nincsen szó.

A kongregáció szabályai szerint a főapátot a pannonhalmi és bakonybéli ünnepélyes fogadalmas szerzetesek kilenc évre, titkos szavazáson választják. Mivel az 1991 óta hivatalban levő főapát a harmadik ciklusát tölti ki januárban, egyébként is esedékes lett volna az új választás. Ugyan kánonjogi értelemben a pannonhalmi főapátra nem vonatkozik a püspökök hetvenöt éves nyugdíjkorhatára, mégis érthető, hogy a rövidesen 73. életévébe lépő Várszegi Asztrik egy újabb kilencéves ciklust már nem kívánt vállalni a közösség vezetésében.

Mindez azért sem hat az újdonság erejével, mivel ezt a szándékát kilenc éve, a harmadik ciklus kezdetekor már világossá tette a konvent előtt. Huszonhét évvel ezelőtt Szennay András, akkori főapát is saját döntése alapján vonult vissza két ciklusnyi szolgálat után.

A magyar főpapok közül egyedüliként gondolta akkor úgy, hogy az államszocialista hatalommal való kényszerű, embert próbára tevő együttélésben részes egyházi vezetők a rendszerváltás után át kell hogy adják helyüket ilyen személyes terheket nem viselő társaiknak.

Egy ezeréves intézmény életében ritkán vannak sorsfordító pillanatok. Bármennyire is szokatlan ez a magyar történelem ismeretében, de a folyamatosság azzal jár, hogy a normális körülmények között a hagyományok és a belső magatartásminták inkább irányítják egy közösség életét és jövőjét, mint az első számú vezető személye. Természetesen nagy társadalmi változások, történelmi fordulópontok idején fontos a főapát személye. Több mint negyed évszázaddal ezelőtt, a kommunizmus bukása és az egyház elnyomásának időszaka után ilyen helyzet volt.

Az akkori főapát-választásnak éppen ezért volt nagy tétje: két jövőkép csapott össze egymással. Míg Várszegi Asztrik egy közösségcentrikus, sok lábon álló, az idők jeleire nyitott főapátságot képzelt el, addig az Antall-kormány alatt államigazgatási feladatot is vállaló Korzenszky Richárd az 1948-ban megszakadt folytonosság szálait felvéve elsősorban (az akkorinál és a jelenleginél nagyságrendekkel szélesebb) oktatási tevékenységet folytató rendként kívánta megújítani a kommunista béklyóktól megszabaduló közösséget.

A mostani választás ilyen éles különbséget aligha hoz a felszínre. Az elmúlt negyed évszázadban újjáépült a bencés rend magyarországi szervezete: ismét működik a tihanyi apátság, önálló perjelség lett a győri rendház, Bakonybél pedig már csak egy lépére van attól, hogy maga is autonóm közösséggé váljon. Ezekben a közösségekben a bencés hagyomány különböző aspektusai kapnak nagyobb hangsúlyt, így például Győrben a gimnázium fenntartása az oktatási feladatokat teszi dominánssá, míg Bakonybél az ora et labora Szent Benedek-i parancsa jegyében a kétkezi munkára helyez különös hangsúlyt.

A főapátság a kánonjogi privilégiumait is visszaszerezte: területi apátságként, más püspök joghatóságán kívül működik, illetve egyike a világ néhány olyan szerzetesi közösségének, amelyik közvetlenül csak a pápának van alárendelve. A jelenlegi főapát három ciklusa alatt létrejöttek és bejáratódtak azok a struktúrák, amelyek meghatározzák a bencés közösség magyarországi működését.

A főapát-választás demokratikus, a magyar egyházi élet posványától elütő szabályai sem teszik valószínűvé, hogy Pannonhalma alapvetően megváltozna a jövőben. Ugyan nincs két egyforma személyiség, így nincs két egyforma főapát sem, azonban a bencés rend életében normális körülmények között a hangsúly nem a főapát személyén, hanem a közösség életén van.

Még ha nem is lesz olyan karizmatikus, már-már ikonikus vezetője a Magyar Bencés Kongregációnak a jövőben, mint Várszegi Asztrik volt, de a Pannónia szent hegyén élő közösségnek a lelkisége, a világhoz való viszonya, illetve a magyar egyházban betöltött szerepe aligha fog változni.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!