Révész Sándor
Révész Sándor

Az EU-s alapelvek felrúgásával szerzett gazdasági és politikai monopóliumával a Fidesz Brüsszelben fizetőképes. EP-szavazatokkal és exkluzív üzleti lehetőségekkel tud fizetni. Vélemény.

Miért engedi az EU, hogy teljesen szétverjék egy tagállamának a jövőjét az ellenségei? A múlt hét óta erről kicsit többet tudunk, de nem eleget. A frissen előásott dokumentumokból kiderült: az energiaügyi EU-biztos üzente Putyinék sötétben bujkáló, illegális lobbistáján keresztül a magyar pávatáncosoknak, hogy hivatkozzanak a technika kizárólagosságra. Hazudják azt, hogy az új atomerőművet kizárólag az orosz diktátor kegyencei tudják megépíteni. A brüsszeli illetékesek pedig majd úgy tesznek, mintha ezt elhinnék, s mintha ez elegendő ok lenne, még ha igaz lenne is, valamennyi uniós alapelv felrúgására, ami itt felrúgásra kerül.

Ez kellett ahhoz, hogy Magyarországot sok évtizedre eladósíthassák, kiszolgáltathassák az EU szétverésén munkálkodó nagyhatalomnak, s irtózatos összegekért megvalósítsanak egy olyan beruházást, amely a kölcsön árát tekintetbe véve még akkor is veszteséges lenne, ha nem kerülne (mint ilyen esetekben mindig) sokkal többe a tervezettnél, ha nem felejtettek volna ki a számításból számos költségelemet, s ha nem kalkuláltak volna teljesen irreális energiaárakkal.

És miért bólintottak erre rá Brüsszelben? Azért, mert odaígértek néhány koncot európai nagyvállalatoknak, melyek jelentős hatást gyakorolnak jelentős uniós kormányokra. És ennyi. Nemcsak a gatyánk (a jövőnk) megy rá Paksra, de még az esetleges hazai beszállítók lehetőségeit is kiajánlották kedves vezetőink a páratlan beruházásból adódó páratlan lopási lehetőségek kedvéért.

Az a keserű igazság, hogy itt mindenki pávatáncol. Annyira, amennyire lehet. Csak az a kérdés, miért lehet annyira. A válasz pedig az, hogy azért, mert az Európai Unió nem eléggé olyan, mint egy állam. Ezért az államhatalmak sincsenek elválasztva benne. A polgári demokrácia azon normái szerint, melyeket az EU a tagállamaitól számon kér (már amikor és már amennyire), az államhatalmaknak szétválasztva kell működniük. Független bíróságok és hatóságok és nem az egymással versengő és szükségképpen pártos (hiszen pártokat képviselő) politikusok döntik el a jogvitákat, állapítják meg, ki sértett törvényt, és milyen büntetés jár neki ezért. Az EU-ban ez nem így van.

Az Európai Bizottság is kormányok (kormánypártok) által kiküldött, pártpolitikusból lett biztosokból áll, s még a Bizottság fölött is a tagállami miniszterek és miniszterelnökök testületei uralkodnak. Például 2003 végén az Európai Bizottság úgy gondolta, érvényesíteni fogja a kötelező normákat a francia és a német állammal szemben is, és büntetőszankciókkal kívánta őket sújtani, amiért a költségvetési hiányuk rendszeresen meghaladja a megengedett mértéket. A pénzügyminiszterek tanácsa viszont többségi szavazással úgy döntött, hogy Franciaország és Németország számára megengedett, ami nem megengedett. Ez ilyen egyszerű.

A politikai döntéshozóktól függetlenül csak az EU luxemburgi bírósága működik. Ha annak ítéletét egy kormány semmibe veszi, legfeljebb egy újabb eljárást indíthatnak, melynek végén az illető kormány pénzbüntetésben részesülhet, melyet az adófizetők pénzéből fizetnek ki.

Emlékezzünk. Nem csak a Gyurcsány-kormány kellett ahhoz, hogy a 2006-os választások előtt ne csináljanak semmit a rohamosan növekvő államadóssággal. Ahhoz Joaquin Almunia (a spanyol szocialista pártvezérből lett) pénzügyi biztos is kellett, aki "a baloldali összetartás jegyében – nemcsak asszisztált a magyar kormány hazugságaihoz a magyar költségvetés helyzetéről, de még segített is neki, például az új konvergenciaprogram beadási határidejének kitolásával". (Világgazdaság, 2006. szeptember 25.)

Őszödről nemcsak az szivárgott ki, amit Gyurcsány Ferenc mondott hazugságról és semmittevésről, de az is, amit az ő pénzügyminisztere, Veres János hozzáfűzött a Feri főnök brüsszeli telefonjairól: "Politikailag ilyen nyomással, olyan nyomással, Feri telefonjával el lehetett azt intézni, hogy Almunia és munkatársai, annak ellenére, amit sokszor kellemetlenül hallottunk (...) megadták az esélyt, hogy szeptember 1-jéig lehet kiegészíteni a konvergenciaprogramot". Becsey Zsolt, a Fidesz akkori EP-képviselője rögvest kérdőre is vonta Almuniát, hogy miért nyújtott elvtelen elvtársi segítséget a hazája eladósításában vétkes kormánynak.

"Az Európai Bizottság is felelősséget visel azért, hogy a magyar kormányfő hosszú időn keresztül eltitkolhatta a magyar költségvetés valós helyzetéről szóló adatokat a magyar közvélemény elől." Ez állt akkor a Európai Parlament fideszes képviselőinek közleményében. Az MSZP-s képviselők meg úgy lehazaárulózták azokat az ellenzékieket, akik "a saját hazájukra árulkodnak Brüsszelben és nemzeti érdekeink védelmét veszélyeztetik", mint ahogy őket hazaárulózták le a kormányzó fideszesek korábban és később.

Amit a Feri annak idején kipávatáncolt Brüsszelben, semmi a Viktor produkciójához képest. Az EU-s alapelvek felrúgásával szerzett gazdasági és politikai monopóliumával a Fidesz Brüsszelben fizetőképes. EP-szavazatokkal és exkluzív üzleti lehetőségekkel tud fizetni. Az EU önvédő mechanizmusát egy szerény kisebbség is ki tudja kapcsolni. A Fidesz ekkora kisebbséget mindig fel tud vásárolni ahhoz, hogy az EU rendületlenül finanszírozza a demokratikus Magyarország, távlatilag pedig önmaga leépítését.