szerző:
Gergely Márton

Ha fáklyával vonuló Jobbikra gondolunk, mi ugrik be elsőként? Természetesen a gárdisták masírozása egy kistelepülés cigánysorán. Vona Gábor nagy kockázatot vállalt, amikor utcára hívta a szimpatizánsokat. Talán ez az utolsó lehetősége, hogy elhitesse, a néppártosodás nem pusztán lózung.

Péntek este fáklyás tüntetést tart a Jobbik, hogy így tiltakozzon a hatalmi önkény ellen (az Állami Számvevőszék által kirótt, precedens nélküli döntésről itt olvashat). Napok óta tart baloldali körökben a vita, szabad-e, kell-e a középre húzó, de szélsőséges múltját csak hézagosan felszámoló párttal együtt demonstrálni. Márpedig Vona Gábor számára a tét hatalmas: ha nagy és „étvágygerjesztő” a tömeg, lendületet is kaphat politikája, ha azonban a felvonulás a korábbi, rossz emlékű tüntetésekre emlékeztet, felesleges volt minden cukiskodás.

A Jobbik ugyan számottevő tapasztalattal rendelkezik az utcai demonstrációk terén, de ezt még szélsőjobboldali alakulatként szerezték. Ha Vona Gáborék korábban tüntettek, akkor előkerült a bomberdzseki, az árpádsávos zászló, a gárdamellény és vasbetétes bakancs. A leghatékonyabb mindig akkor volt a párt, amikor vonulni lehetett, esküt tenni, katonásat játszani.

Gyöngyöspatán vonul a gárda
©

Fáklyákat leggyakrabban akkor vett elő a Jobbik, amikor vidéki településeken masíroztak gárdistaként. Bárhogyan próbálták csomagolni, ezeknek a tüntetéseknek a célja a helyi cigányság megfélemlítése volt, egyben egy ígéret az ország szegényebb régióiban élő többségi társadalomnak, hogy a Jobbik majd eszközöket nem válogatva tesz rendet. Első lépésként pedig nevén nevezi a dolgokat.

Túl nagy a (gárda)mellény

A Jobbik felemelkedését a Gyurcsány-kormányok alatt részint az tette lehetővé, hogy képes volt megtalálni a balliberális elitet leginkább provokáló tüntetési formát. A gárda rossz emlékeket ébresztett a baloldalon, és a kérdés érzelmi fűtöttsége miatt ez sokak részéről hisztérikus reakcióhoz vezetett. A provokációból pedig nem csak a Jobbik próbált profitálni, de az antifasiszta szereptől népszerűsége visszaszerzését váró Gyurcsány-féle MSZP is.

A gárdával a fülkeforradalom után az Orbán-kormány gyorsan és hatékonyan leszámolt, 2010 novemberére a létszámuk 90 százalékkal csökkent a jelentős szabálysértési bírságok következtében. A Jobbik azóta nehezebben találja a tüntetés hatékony formáját. Nemzeti ünnepeken gyűlnek össze, hogy meghallgassák Vona Gábor és társainak beszédeit. A tömeg pedig jól azonosítható. Vannak köztük a bocskaiba öltözöttek, a szkinhedekhez hasonlóan öltözők és a motoros bőrszerkót hordók. A zászlók is jelezni szokták: ez egy szélsőjobbos közeg.

Vona Gábor két hónapja, a Jobbik október 23-i vérszegény rendezvényén
©

Ha ez megismétlődik most pénteken, akkor a cukiságkampánynak annyi. Pokorni Zoltán azt mondta, nem elég tisztának lenni, tisztának is kell látszani. Ezen a teszten a hegyvidéki polgármester pártjával együtt elbukott, de nekik ez sem ártott. A Jobbiknak fog.

Vona Gábor számára szinte lehetetlen a cél:

  • legyen a tömeg nagy, hogy bizonyítani lehessen: a Jobbik támogatottságát rútul alulmérik,
  • és nézzen ki úgy, ahogy az egy néppárttól elvárható.

A Jobbik felemelkedését a sikeres provokáció mellett a vidéki bázis tudatos kiépítése biztosította. Vonáéknak sikerült az, ami az elmúlt két évtizedben egy baloldali pártnak sem: megvetették a lábukat a kistelepüléseken is. Míg az új balliberális formációk megmaradtak néhány ismertebb politikus (marakodó) pártjának, addig a Jobbiknak valódi bázisa lett. Pénteken arról is képet alkothatunk, sikerült-e ezeket az embereket megtartani a cukisodás ellenére. Értik-e a kistelepülésen dolgozó aktivisták, hogy a „cigánybűnözés” ellen összeállt párt hirtelen kifarol legmarkánsabb üzenetei mögül.

Van pénz buszokra? És ember a buszokba?

Mi nevén nevezzük a problémát – ez volt a Jobbik ígérete, és ezzel leginkább a cigányozásnak adott szabad utat. Most a kisebbségtől bocsánatot kérnek Vonáék, és a valódi gondnak Orbán zsarnokságát nevezik. Tudja ezt követni a bázis? Az ÁSZ brutális pénzbüntetése elég motiváció, hogy a bázis meginduljon Budapestre a demokráciáért tüntetni?

Rendező a 2017-es Jobbik-majálison
©

Hasonlóan kérdéses, megtalálja-e majd Vona a hangot a tüntetőkkel. Nem lesz elég a kamerán keresztül színpadiasan Orbán szemébe nézni, ahogy Kálmán Olgánál tette, de lelkesítenie is kell egy ismeretlen összetételű társaságot. Nem beszélhet sajátjainak, és közben el sem feledkezhet tőlük. 

Vonának meg kell találnia a módot, hogy bizonyítson Toroczkai László és Heller Ágnes előtt egyaránt.

És ha ez nem lenne eléggé mission impossible, minden jelre, gesztusra és szóra figyelni fog a kormánypárti sajtó, valamint az Orbánnal szemben alternatívára vágyó nyugati diplomácia. És persze nem ártana felmutatni legalább egy ismert szónokot a Jobbik holdudvarán kívülről.

A kialvó erő

A látszat ereje: az idei civilpárti tüntetés a Hősök terén
©

Végezetül kérdéses, mire jut majd a balliberális budapesti választói réteg a tüntetésen való részvétellel kapcsolatban. Adnak egy esélyt Vonának, vagy legalább megnézik maguknak közelebbről? Vagy távol maradnak, és majd a tudósítások alapján értékelik Vona új ruháját? Az LMP és a Momentum elfogadta a tüntetés létjogosultságát a hatalmi önkény tükrében, és mindkét párt feloldozta szimpatizánsait, ha kinéz a Hősök tere szomszédságába.

Tömeget nagyon nehéz hazudni, kérdezzék csak meg Rákay Philipet. Számháború ugyan mindig van, az első Békemenet után ugyanúgy, ahogy a tavaszi nagy CEU-párti tüntetést követően is, de ezek sem írták felül az élményt. A „Nem leszünk gyarmat” molinó mögött mellbevágó mennyiségben vonultak Orbán hívei, és most tavasszal is váratlan erőt mutattak azok, akik a CEU-val a maradék szabadság elvesztésétől féltek. Amennyire meggyőző volt a két felsorolt demonstráció, annyira volt kínos a Jobbik idei megemlékezése október 23-án. Pár száz embert tudtak összeszedni a Corvin közben.

Egy lépésre a Lendvai utcától
©

A Jobbik a Lendvai utcába, a Fidesz székházához vonul, ahol a tömeg nem tud érvényesülni (viszont ott van a Hősök tere sarkán, ahol korábban gárdistákat avattak). A tüntetésre túl szűk utca azonban nem jelenti, hogy nem tudnának felsülni. Az esetükben sem a matek számít majd, hanem az élmény. Kinek lesz igaza: aki lelkét vesztő, zsugorodó pártot láttat, vagy aki az egyetlen kormányváltásra képes nyugodt erőt?

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!