Milyen volt a Jobbik tüntetése?

Visszafogott, már-már eseménytelen, valamint 60 percével meglepően rövid. Pár ezer ember összegyűlt, durvább beszólások nélkül végighallgatott néhány nehezen befogadható beszédet, majd hazament. Volt sok fáklya, de félelemkeltő atmoszféra sehol. Az érezhető volt, hogy a többség a Jobbik tagja vagy aktivistája, de észrevehető mennyiségben volt Momentum- vagy CEU-kitűző is. 

Mi volt, ami feltűnően hiányzott?

Nem voltak gárdisták vagy futball-huligánok. Úgy tűnik, utóbbiak átpártoltak a párthoz, amelynek Kubatov Gábor az alelnöke. Nem volt tehát rigmus, túlzott maszkulin erő, vagy erőszakos megszólalás. És nem volt vonulás sem a fáklyákkal A-ból B-be, majd a legvégén az Oktogonhoz. 

Milyenek voltak a felszólalók?

Ahogy a percről percre közvetítésben is írtuk: túlságosan is értelmiségi szöveget kapott a tömeg. Egy demonstráción ez nem megy. Nem azért, mert az emberek buták, hanem mert ez más műfaj. Ehhez képest Nyikos László az Állami Számvevőszék feladatáról értekezett, Ravasz László az igazságszolgáltatás függetlenségének eszményéről, Kovács Tamás pedig a jogállamiságról.

Felolvastak, kicsit zavarban voltak, és nulla kockázatot jelentettek. Az egyetlen bevállalós dolog Puzsér Róbert szerepeltetése volt, akinek mondanivalója nehezebben jött át, mint bicskanyitogató modora. De épp ettől lett az ő felvezető szónoklata a legnagyobb siker.

Még ha ő is volt az, aki Simicska Lajos médiabirodalmának arcaként a leginkább megidézte az oligarcha szellemét. 

Milyen volt Vona Gábor?

Már a felvezető felszólalók is lestrapálták a jobbikos aktivistákat egy soha sem hallott üzenettel: a párt nem csak magáért küzd, és az ellenség kizárólag Orbán korrupt rendszere. Mindenki mással koalícióban vannak. Vona ezt az üzenetet emelte négyzetre. Mintha csak a másodlagos célja lett volna a megjelentek lelkesítése, és a szöveg a távolról, szkeptikusan figyelőket célozta volna meg igazából.

Megbékélésről, kiegyezésről beszélt, és hogy a szabadságvágy mindenkit összeköt Orbánnal szemben. Azt is hangsúlyozta, hogy a múlt fájdalmait nem lehet begyógyítani, vagyis megértette, hogy egy bocsánatkéréssel nincs minden rendben. De tud valamit kínálni a megsértetteknek, és ez a jövő. Nem felejtette el felsorolni azokat a társadalmi problémákat, amelyeket az Orbán-kormány nem kezelt az elvándorlástól a korrupt földosztásig, az egészségügyi problémáktól az oktatásig.

Nem volt szó semmiről, ami elválaszt. Csak a demokrácia állapotáról, az elképesztő korrupcióról és a mindennapok problémájáról. Vona a Jobbik elleni támadást a diktatúra kiépülésének utolsó lépéseként láttatta, amelynek megakadályozása közügy. Nem a Jobbikért való harcra buzdított, hanem a Jobbikot ajánlotta fel a rontás megállítására legalkalmasabb erőként. 

Kinek küldhet köszönő táviratot Vona?

Egyrészt az ÁSZ-nak és a büntetés mögött lévő politikai akaratnak (= Orbánnak). Másrészt az LMP-nek, a Momentumnak, az Együttnek és a baloldalról részvételre buzdító értelmiségieknek. Mert nekik köszönhetően másnak mutathatta be közönségét, mint ami volt.

A tömeg legnagyobb hányadát jobbikosok képezték, de Vona úgy beszélt hozzájuk, mintha egy színes nagykoalíciót alkotnának Orbánnal szemben.

Nem kicsit tűnt a téren hamisnak Vona ismételt gesztusa a felvonult széles társadalmi egység előtt. De ha ezt valaki nem a téren értelmezi, hanem tévén látja, visszaolvassa, akkor az üzenet célba ér. Néppárti szavakat hallottunk. 

És akkor mi az ítélet?

Vona Gábor és a Jobbik célja az volt, hogy a tüntetés ne engedjen támadási felületet (belekalkulálva azokat a fogatlanokat, akiket a Pesti Srácok rendre megtalálnak kamerájukkal). Ne legyenek ijesztőek sem szónoklatban, sem skandálásban, sem megjelenésben. Nem baj, ha a tömeg nem meggyőző, csak tisztességes. Tűnjön viszont úgy, mintha a Jobbik csak egy erő lenne a sok felvonult politikai ízlés közül (a legnagyobb erő persze). És az üzenet jusson el azokhoz, akik még nem mertek az utcára menni a Jobbikkal. Mert legközelebb talán már nem félnek csatlakozni.

A tüntetés előtti vita akkor is jó Vonának, ha ezúttal a balliberális oldalon a többség még a távolmaradás mellett döntött. Mert a gondolkodás megindult. Most végre odafigyelnek, mit is ajánl azoknak, akik zsigerből gyűlölik Orbán rendszerét. A minimálcélt elérte. Még bízhat folytatásban.