szerző:
Domány András

Az Alkotmánybíróság Schanda Balázs vezette öttagú tanácsa megsemmisítette a pedagógusminősítésről szóló kormányrendelet egy részét, mert „észszerű indok nélkül, tehát önkényesen” határozta meg egyes pedagógusok átsorolását.

A határozat felidézi: a köznevelési törvény 2013-tól vezette be az új előmeneteli rendszeren alapuló pedagógusi életpályát. Ennek alapján minden tanárnak minősítő vizsgát kell tennie, amelynek eredményétől függ a besorolása és a fizetése. Ez alól felmentették azokat, akiknek legfeljebb tíz tanévük volt hátra a nyugdíjig, de ez azzal járt, hogy a gyakornokság utáni legalacsonyabb fokozatba sorolták őket, függetlenül több évtizedes gyakorlatuktól és szakmai eredményeiktől. Aki ezt sérelmezte, az önként jelentkezhetett a minősítő vizsgára.

Közben a kormány is rájöhetett, hogy nem igazságos a legidősebbeket a kezdők közé sorolni alacsonyabb fizetéssel, és 2016-ban a törvény adta felhatalmazás alapján úgy döntött: a nyugdíj előtt állók kerüljenek a magasabb, „Pedagógus II.” fokozatba. Csakhogy hozzátette: ez nem vonatkozik azokra, akik korábban önként jelentkeztek vizsgára, de az sikertelen volt. Ez ellen tettek alkotmányos panaszt többen, mondván: egy nem kötelező vizsga eredménye alapján ne zárják ki őket az előléptetésből és a nyugdíjukba beszámító magasabb fizetésből.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a végrehajtási kormányrendelet rengetegszer módosult. (A szöveg nem teszi hozzá, de kiérezhető belőle a szemrehányás, hogy ezt nehéz volt követniük az érintetteknek.) „Maga a ’sikertelen minősítési eljárás’ tartalma folyamatosan változott. Továbbá az is megállapítható, hogy a jogalkotó a minősítő eljárás sikertelenségét elsősorban olyan esetekben állapította meg, amikor a minősítő eljárásra való jelentkezés valamilyen formai, illetve technikai hibában szenvedett. … Azaz a minősítő eljárás sikertelen volta nem értelmezhető egyértelműen akként, hogy az magának a minősítő eljárásra önkéntesen jelentkező pedagógus … szakmai alkalmassága, illetve a szakmai felkészültsége egyfajta alacsonyabb minőségben való mércéje lenne.” Ebből következik:

sokszor alaptalanul szégyenítették meg az iskola közössége előtt az ilyen tanárt azzal, hogy „megbukott”.

A bírák ezért visszamenőleges hatállyal megsemmisítették az érintett pontot a rendeletben, vagyis azoknak a nyugdíj előtt álló tanároknak is jár a feljebbsorolás már 2017. január 1-től, akik az önkéntes vizsgán valamiért nem feleltek meg.

A döntést hozó öttagú tanácsból három bírót (Schanda Balázs, Szívós Mária, Varga Zs. András) bizonyosan a konzervatív szemléletű tagok közé lehet sorolni, mégis figyelemre méltó különvéleményt fűzött a határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró. Kifogásolta, hogy a tanárok nevében a Pedagógusok Szakszervezete nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, pedig szerinte „a szakszervezetek munka törvénykönyvben biztosított érdekképviseleti joga az alkotmánybírósági panaszeljárásra nem terjed ki”. A többség azzal, hogy mégis befogadta a panaszt, megteremtette „az érdekképviseleti politikai küzdelmet álcázó, közvetett alkotmányjogi panasz lehetőségét”, és emiatt „óhatatlanul politikai küzdelmekkel összefüggő érdekképviseleti harcok eszközévé válhat” az Alkotmánybíróság. Emellett a bíró a többségi határozat tartalmával sem ért egyet. Sokadszor megismételte azt a véleményét, hogy az Ab – még a mostani összetételében is – túlzottan korlátozza a törvényhozókat. Így fogalmaz:

„a mindenkori alkotmánybírói többség véletlen állása dönti el, hogy mikor tekint egy megkülönböztetést észszerűnek, és így nem önkényesnek, vagy éppen fordítva – szemben azzal, ha az emberi méltóság sérthetetlenségét a megalázás tilalmával azonosítjuk, mert erre az elterjedt társadalmi konszenzusok többé-kevésbé határozott mércéket adnak. A diszkrimináció tilalmának ezzel a kitágításával az Alkotmánybírság óriási módon kiterjesztette a demokratikus törvényhozás felett az ellenőrzését, és ezzel a milliók által választott törvényhozási többség helyett néha egy vagy kétfős alkotmánybírói többség tetszőleges döntése veszi át az ország sorsának meghatározását.”

Igaz, ezt Pokol Béla soha nem kifogásolta azokban az esetekben, amikor ő is az esetleg csak egyfős többséghez tartozott.