Ma az a döntés vár a budapesti liberális értelmiségre, amely kiállt az igazságtalanul, aljas indokkal és ostoba hazugságokkal szuttyongatott civilekért és a CEU-ért, hogy elmenjen-e a Jobbikkal és a Jobbikért tüntetni.

Azokért, akikkel egyébként közülük sokan találkoztak már az utcán. A kordonokat rázó, azokon át ízes buzizásokat és zsidózásokat beböffentő szélsőjobbosokért. A mindenki más jogsérelmét kiröhögő, komplett népcsoportok jogfosztását helyeslő fél- vagy egészfasisztákért. A demokrácia, jogállam, alkotmányosság és sajtószabadság ügyét gyanús zsidóvircsaftként számon tartó, ezen ügyek képviselőit telefonszámmal-címmel kiszerkesztő söpredékért. Akik ezzel egyáltalán nem számoltak el, csak a vállukat vonogatják, hogy hát fiatalság, bolondság, náculás.

Nem valami lelkesítő program velük bulizni, sose tudni, mikor fordul buzizásba. Meg még hideg is lesz.

És különben: miért is tüntetünk konkrétan? A tiltott pártfinanszírozásért? Simicska Lajos politikai befektetéséért? Azért, hogy igenis hunyjon szemet az állam továbbra is?

Nem, ezért tényleg nem lenne érdemes. Rossz társaság, rossz ügy. Viszont egyik kifogás sem érinti a lényeget. A még rosszabb társaságot a maga még rosszabb ügyeivel, amelyek között ez a 330 millió nevetséges tétel, és amely egészen biztosan nem a törvényesség nevében indította ezt a támadást. És az sem mellékes, hogy miért tette.

Önérzetes a kis lator

„Mészáros Lőrincnek” nem azzal van baja, hogy a Jobbik létezik. Sőt, az neki nagyon is megfelel, ahogy a félhulla MSZP is. Választási győzelmét sem kell tőle féltenie. A Jobbik azzal vívta ki a hatalom haragját, hogy eredményes, tömegeket elérő és látványos kommunikációt folytatott, elsősorban épp arról a témáról, amivel vádolják: a korrupcióról. A Jobbik sikerrel juttatta el tömegekhez azt a problémát, amelyről a liberális sajtó közönsége eleget hall, de rajtuk kívül nem téma. Azt, hogy kicsoda Mészáros Lőrinc, vagyis kié az a zseb. Ők lopnak – ennyi volt az üzenet, és nem kellett hosszan magyarázni.

Ez a kampány, illetve megvalósítása  nem a Jobbik elveiből következett, csak véletlenül nekik volt ehhez anyagi és szellemi, kreatív tőkéjük. Nem valami sok, de elegendő. Ez egy ellenzéki párt küldetése.

Tehát a bűn az volt, hogy Mészáros Lőrinc potrohon lett rúgva. A büntetést pedig úgy állították elő, ahogy demokráciákon kívül szokás: keresni mindenáron valami fogást. Így próbálkoztak a norvég alapnál is, csak ott pont nem találtak semmit. Hát, a Jobbik ennyire nem tiszta. Csak olyan kilencven százalékkal tisztább a Fidesznél, és a fogorvosok is ajánlják.

Az ügy tanulsága eddig nem az, hogy a tiltott finanszírozás elnyeri méltó büntetését, hanem hogy aki észrevételezi Mészáros Lőrincet, és széles tömegek előtt tudja őt lebuktatni, azt elkapják. Mindegy, hogyan. Ebből már a kormányprogram is kirajzolódik: még többet szeretnének lopni, büntetlenül, és kicsinálnak mindenkit, aki ennek útjában áll. Ez a sorskérdés ma, nem pedig a bevándorlás. Abban a témában a Jobbik a Fidesznek szövetségese.

Ha ez a támadás célt ér, annak hosszú távú hatása az apátia lesz, a beletörődés, és a száj elé kapott kezek. Pszt, erről nem beszélünk, látod, mi történik azokkal, akik megpróbálják. És persze jöhet a tényleg határtalan rablóhadjárat, ahol nincs apelláta, a fideszes megszálló elveszi, amit akar.

Amikor a fasisztákért jöttek

Nem, nem kell emiatt a Jobbikra szavazni, vagy pacsizni a felnyakkendőzött szkinhedjeivel. Arról itt nincs szó, viszont jogaik azoknak is vannak, akiket nem szeretünk. A rasszizmus elleni kiállással sem mondunk igent a Farkas Flórián típusú cigánybűnözőkre, hanem az igazságtalansággal szemben lépünk fel.

Aztán ki tudja, mi történik, ha beszélni kezdünk egymással.

Ki tudja, nem most ébred-e rá egy csomó jobbikos, hogy a buzizsidóknak volt valami igazságuk ezzel az egész demokráciahisztivel, és hogy a migránssimogató civileket ugyanilyen aljasan és hazugan bélyegezték meg és üldözték? Arra, hogy az egyetemes jogok elvetése olyan rendszert eredményez, ahol bárki kerülhet a bot rosszabbik végére. És hogy nem túl nagy ár élni hagyni a másikat, ha ez garancia arra, hogy téged is hagynak.

Vagy ki tudja, mire jövünk rá mi. Talán arra, hogy azok is emberek, akik ugyanúgy vesztesei annak, ami van. Arra, hogy jé, élnek dolgozók itt. Munkások, mi több! Vagy hogy mennyi bizonytalanság és személyes élmény húzódik meg a sarkos jelszavak meg a csattogó árpádsáv mögött. Kiderülhet, hogy a hátrafele nyilazás se nagyobb hülyeség, mint a dekupázs vagy a Pilates.

Magyarország kormánya mögött régóta nincsen többség. Az országnak ugyanis rossz az, amit csinál. Neki igen relatív, a jelen politikai szisztémában működő tábora van, amelynek annyira lejt a pálya, hogy elég a hatalom megtartásához akkor is, ha kilencből hétmillióan nem szavaznak rá. Csak legyen rendesen széttördelve az az ellenzék.

A rémálma pedig az, hogy az általa megnyomorítottak egyszer csak nem külön-külön nyalogatják a sebeiket, hanem szót értenek egymással. Csak annyira, hogy ne egymást utálják jobban. Abban a pillanatban válik Mészáros Lőrinc menekültté. Majd akkor megbeszéljük, van-e gusztusunk őt simogatni.

Ehhez a párbeszédhez a Jobbiknak kell változnia elsősorban. Ne legyen kétség: ez határozott liberális fordulatot jelent, a különbözőség elfogadását és tiszteletben tartását. Olyan világképet, ahol elférnek a különböző magyarok. Ja, és mindezt tegnaptól.

Nekünk most csak egy kicsit kell lépni. Elfogadni, hogy van egy kisebbség, amelyik ilyen-olyan okokból jobbikos, másként gondolkodik, de attól még egyenjogú tagja a társadalomnak. Akit most meg kell védeni a hatalmi önkénytől.

Majd utána, a közös országunkban megbeszéljük a nézeteltéréseinket. Lesz egy adu a kezünkben: emlékszel, amikor éppen ti voltatok a világ négerei? Emlékszel, amikor te voltál a Soros, és mi odaálltunk?

Miután Tóta W. Árpád cikkével végzett, olvassa el Papp Réka Kinga ellenvéleményét is!