szerző:
Kövesdi M. István

Újabb levél Magyarország miniszterelnökéhez a Soros-terv ügyében. Vélemény.

Miniszterelnök Úr!

Az internetet böngészve láttam, amint Ön – ki tudja, hányadszor – az egyik tv-stúdióban bizonygatja, hogy a Soros-terv Európa migránsokkal való elárasztására „igenis létezik, itt van a kezemben, ő maga közölte, ő nevezte tervnek, hat pontból álló, átfogó tervnek”, és bizonyságul felmutat egy papírlapot, amelyen ez a felirat olvasható: Rebuilding the Asylum System. Ez pedig Soros György 2015-ös írásának a címe, azé az írásé, amelyet ő valóban tervnek nevezett.

Csak az a bökkenő, miniszterelnök úr, hogy Ön sohasem olvas fel belőle semmit, nem idéz belőle, csak beszél róla. Pedig tudja, hogy mi van benne, éppen ezért nem idézi.

És ez szomorú, miniszterelnök úr, nagyon szomorú. Mert nem jó az, ha egy ország miniszterelnöke hazudik, és nem csak egyszer, hanem folyamatosan.

De vajon mi lehet ebben a tervben? Íme magyar fordításban és az olvasók kedvéért némileg tömörítve, de Soros György mondatait, megfogalmazásait hűen követve:

"Az Európai Uniónak átfogó tervre van szüksége a válság hatékonyabb kezeléséhez, olyan tervre, amely túl terjed Európa határain. Kevésbé zavaró és sokkal olcsóbb a potenciális menedékkérőket a jelenlegi helyükön vagy annak közelében tartani. Ennek a költségében az ENSZ Európai Unión kívüli tagállamainak is osztozniuk kell.

Az átfogó terv hat összetevője:

Először is, az EU-nak a belátható jövőben évente legalább egymillió menedékkérőt kell fogadnia („has to accept”). Ehhez tisztességesen meg kell osztania a terheket a tagállamok között, és az első két évben menekültenként évi 15 ezer eurót kell biztosítania a befogadó országok részére a lakhatási, egészségügyi és oktatási költségek fedezésére.

Ugyanilyen fontos, hogy mind az államok, mind a menedékkérők kifejezhessék az igényeiket. A siker elengedhetetlen feltétele, hogy a menekültek ott helyezkedhessenek el, ahova menni akarnak – és ahol akarják őket.

Másodszor, Libanont, Jordániát és Törökországot megfelelő támogatásban kell részesíteni az ezekben jelenleg élő négymillió menekült ellátásához. Ha az alapvető szükségleteken túl az oktatást, a szakképzést és az egyéb igényeket is figyelembe vesszük, az éves költségek menekültenként legalább 5 ezer, összesen pedig 20 milliárd euróra rúgnak. Ebből az EU-nak legalább 8-10 milliárd eurós éves kötelezettséget kell vállalnia, a többit pedig az Egyesült Államoknak és a világ többi részének kell összeadnia.

Harmadszor, az Európai Uniónak azonnal el kell kezdenie egy egységes menekültügyi és migrációs ügynökség és végül egy egységes uniós határőrség létrehozását. A jelenlegi, 28 különálló részből összetákolt menekültügyi rendszer nem működik, drága, nem hatékony, és rendkívül következetlen annak meghatározásában, hogy ki jogosult menekültvédelemre.

Negyedszer, a menedékkérők számára biztonságos csatornákat kell létrehozni Görög­országtól és Olaszországtól a célországokig, majd ezeket az útvonalakat ki kell terjeszteni a frontországokig, csökkentve ezáltal azoknak a migránsoknak a számát, akik a Földközi-tengeren való veszélyes átkelést választják. Ha a menedékkérőknek észszerű esélyük van arra, hogy végül elérjék Európát, sokkal nagyobb valószínűséggel tartózkodnak ott, ahol vannak.

Ötödször, az EU által kidolgozott operatív és pénzügyi megoldásokat fel kell használni arra, hogy nemzetközi normákat állapítsunk meg a menedékkérők és a bevándorlók kezelésére.

Hatodszor, az évente több mint egymillió menedékkérő és bevándorló felszívása („absorb”) és integrálása érdekében az EU-nak mobilizálnia kell a magánszektort – NGO-kat, egyházi csoportokat és vállalkozásokat –, hogy szponzorként működjenek közre.

Ez hát Soros György 2015-ös javaslata a menekültügyi rendszer reformjára.

De hol van itt szó a „migránsok” nyakló nélküli betelepítéséről? Európa keresztény jellegének megváltoztatásáról? A határvédelmi kerítések lebontásáról és az európai határok megnyitásáról? A bevándorlók kötelező szétosztásáról, arról a bizonyos kvótarendszerről? A migránsoknak fizetendő, fejenként 9 millió forintos állami segélyről? Stb., stb.

Hát ez az a veszélyes terv? Ezért kellett milliárdokért tele plakátolni az országot? Ezért kellett tízmilliárdokért csinálni egy újabb „nemzeti konzultációt”? És ezért kellett bemocskolnia egykori jótevőjét?

Miniszterelnök úr!

Ön gonosz ember. Arra használja a hatalmát, hogy mindent megszerezzen, mindent és mindenkit maga alá gyűrjön. A parlamentet arra, hogy Önnek kellő törvényeket hozzon, az államapparátust arra, hogy Önt és talpnyaló párttársait szolgálja, a fondorlattal megszerzett médiafölényt pedig arra, hogy álhírekkel és hamis állításokkal félelmet és gyűlöletet keltsen az emberekben, hogy ezek a „migránsoktól” való rettegésükben hosszabbítsák meg szavazatukkal az Ön hatalmát!

Hát Ön ezt akarja? Kihasználni a valós információktól megfosztott, megtévesztett emberek hiszékenységét és természetes félelmét? Ilyen eszközzel jutni újra kormányra és hatalomra?

Emlékszem még a rendszerváltás (igen, az 1990-es) idejére, amikor kedveltem Önt, becsültem a bátorságáért, fiatalos lendületéért, de leginkább azért, ahogyan a parlamentben az alig megszületett demokráciát védte. És mi lett Önből? Emlékszem arra is, hogy focilabdával a kezében jelent meg egy riportban, és ezt mondta: „Szép, szép dolog a népszerűség, de ne csak szeressenek, hanem szavazzanak is rám!” Hát erre kellettek Önnek a szavazatok?

Csalódtam Önben, miniszterelnök úr, nagyot csalódtam.

Üdvözlettel:

Kövesdi M. István, állampolgár