szerző:
Schiffer András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az ÁSZ ott folytatja, ahol a Jobbik esetében abbahagyta. Persze helyes, ha felelős kormánypárti politikusok fellépnek a burkolt pártfinanszírozás ellen. Csakhogy ma Magyarországon a burkolt pártfinanszírozás tipikus formája a tízmilliárdos kormányzati propaganda. Vélemény.

Az Állami Számvevőszék a napokban négy pártot, az LMP-t, a DK-t, az Együttet és a Párbeszédet is hasonló alapon bírságolta meg, mint legutóbb a Jobbikot. A változatosság kedvéért az állítólag kedvezményes plakáthelyek mellett ezúttal az irodabérlések kerültek előtérbe. Azt most hagyjuk, hogy nem csak saját pártomról, de a másik három – általam nem túlságosan kedvelt – ellenzéki pártról sem feltételezem a kisstílű és kockázatos mutyizást. Azt is egy pillanatra tegyük zárójelbe, hogy mind a négy párt esetében komoly aggályok fogalmazódtak meg a számvevőszéki megállapítások megalapozottságot illetően, jóllehet a Jobbik dolgában már utaltam rá: az eljárási garanciák, valamint a jogorvoslati lehetőség hiánya komoly alkotmányossági aggályokat vet fel. Persze ezek az alkotmányossági kiskapuk lassan három évtizede nyitva állnak, csak eddig valahogy senki nem akart besétálni rajtuk.

A bírságok most ugyan nagyságrendileg kisebbek, mint a Jobbiknál, de például az Együtt esetében pontosan elegendők arra, hogy a listás mandátumokért való megalázó kuncsorgás helyett a tisztességes megmérettetést választó párt számára lehetetlenné tegye az indulást.

Az alapprobléma, az anyagi jogi dilemma ugyanaz, mint a múlt héten. A '89-es párttörvény a „vagyoni hozzájárulás” fogalmával operál, s ezen belül különbözteti meg a pénzben és a nem pénzben nyújtott vagyoni hozzájárulást. A Nemzeti Kerekasztal lovagjainak szeme előtt nagyjából két eset lebegett. Egyrészt az első választáson induló pártok innen-onnan kapnak pénzbeli támogatást, hogy irodát béreljenek, útiköltséget, nyomdai anyagot stb. fizessenek. Másrészt viszont volt olyan gazdag mecénás, mint Soros György, aki – szerintem nem merő filantrópiából, de ez most más kérdés – faxgépet, fénymásolót adományozott például a Fiatal Demokraták Szövetségének. A párttörvény hatályos szövege – újfent mondom: helyesen! – két forrásból nevezi tiltottnak a vagyoni hozzájárulást: ha azt jogi személy nyújtja, illetve ha külföldről származik (ettől még persze egy magyar állampolgársággal rendelkező oligarcha a magánvagyonából bőven vehet magának pártot).

Finoman szólva sem egyértelmű azonban, hogy a „vagyoni hozzájárulás” terminológiája kiterjeszthető-e a szolgáltatásokra. S nem csak azért, mert az eredeti jogalkotói pillanatban a szolgáltatások piaca meglehetősen fejletlen volt a tervgazdaság romjai alól kikecmergő Magyarországon. A nem pénzbeli hozzájárulásokkal kapcsolatban a párttörvény 4.§ (5) bek. így fogalmaz:

„ha a párt részére a vagyoni hozzájárulást nem pénzben nyújtották, köteles annak értékeléséről (értékének meghatározásáról) gondoskodni. Ha a párt a (2) és (3) bekezdésben foglalt szabályt megsértve tiltott, nem pénzbeli hozzájárulást fogadott el, annak értékét az Állami Számvevőszék állapítja meg.”

Figyelem: az idézett norma nem csupán a tilos nem pénzbeli hozzájárulásról szól! A szolgáltatások lehetséges halmazának komplexitását figyelembe véve ez a szabály – így, a maga szűkszavúságában – felettébb problematikusan alkalmazható a szolgáltatásokra. Gondoljunk csak bele: amíg a Sorostól szerzett faxgép értékelését egy gazdálkodó szervezet könnyedén elvégezheti, hogyan gondoskodik, mondjuk, annak értékeléséről, hogy a lelkes aktivista kitakarítja a pártirodát, vagy felragasztja a plakátot?! Tudniillik ezek is szolgáltatások.

Természetesen jogos az aggály, hogy egy oligarcha akár kedvezményes reklámszolgáltatással, ingatlanbérlettel, nyomdai szolgáltatással – és így tovább – befolyást szerezhet egy pártban. Éppen ezért helyes, ha a törvényhozó ezt a kiskaput is be akarja zárni. Azonban a tavasszal benyújtott T/15329. sz. törvényjavaslat, az ún. „lex csicska” fideszes ötletgazdái több rendben is sumákolnak. Igen, tisztességtelen és antidemokratikus, ha egy oligarcha kedvezményes reklámfelületekkel akarja helyzetbe hozni az általa kiválasztott pártot (most éppen a Jobbikot). Csakhogy ezt az oligarchát ki hozta olyan helyzetbe, hogy gazdasági erejénél fogva befolyásolni tudja a politikát? Persze, hogy a Fidesz. És igen, tisztességtelen és antidemokratikus, ha a gazdag kevesek politikusokat akarnak vásárolni, de legalább ennyire tisztességtelen és antidemokratikus, ha a politikai hatalom nem megadóztat, hanem feltőkésít gazdag keveseket. Helyes, ha felelős kormánypárti politikusok fellépnek a burkolt pártfinanszírozás ellen. Csakhogy ma Magyarországon a burkolt pártfinanszírozás tipikus formája a tízmilliárdos kormányzati propaganda.

Annak idején – magamat felelősnek gondoló ellenzéki képviselőként – legalább három alkalommal nyújtottam be törvényjavaslatot a kormányzati és más állami (értsd: MVM és társai) propaganda betiltására, s ezt a „lex csicska” előterjesztői minden alkalommal leszavazták. Miközben egy oligarcha temérdek kedvezményes szolgáltatáson keresztül vonhat bűvkörébe egy politikai szereplőt, a Kósa-javaslat kizárólag a Simicska–Jobbik-viszonylatban felbukkanó kültéri reklámszolgáltatásokra fókuszált, s még a most felmerült irodabérleti szolgáltatásokat sem tartotta fontosnak külön nevesíteni. A T/15329. sz. törvényjavaslat ráadásul a Simicska-adományokat nem vonná a „vagyoni hozzájárulás” fogalma alá, hanem bevezette volna a „jogellenes vagyoni előny” kategóriáját. Ezzel maguk a fideszesek ismerték el, hogy míg a hatályos szöveg a pénzbeli és dologi juttatásokra egyértelműen kiterjed, a szolgáltatásoknál a helyzet – futballnyelven szólva – véleményes. A párttörvényből fakadó szankciók nem vitásan alapjogot korlátoznak, márpedig az alapjogokat korlátozó törvényi szabályokat nem lehet kiterjesztően értelmezni.

Az előző ciklusban a kétharmados Fidesz sok szempontból tisztességesen rendezte az országgyűlési kampányfinanszírozást. A pártok működésének (továbbá a helyhatósági és EP-kampányok) finanszírozása azonban továbbra is rendezetlen. A helyzet abszurditását mi sem mutatja jobban, mint a párttörvény mai is hatályos 5.§ és 3. sz. melléklete: ez ingatlantulajdont biztosít a '90-ben parlamentbe került pártoknak, így az azóta jobb létre szenderült kisgazdáknak, MDF-nek, SZDSZ-nek, miközben a XXI. századi pártoknak coki. A burkolt pártfinanszírozás ellen fellépő fideszeseket persze ez sem zavarja. Nincs olyan illúzióm, hogy negyedszázados adósságokat pont egy választási kampány nyitányán sikerül majd rendeznie a parlamentnek. Azzal viszont csillapíthatnák a helyzet súlyosságát, ha az országgyűlési választásokat megelőző időszakra moratóriumot hirdetnek a pártokat érintő számvevőszéki szankciók érvényesítésére és megnyitnák a jogorvoslati utat az Alkotmánybíróság irányába a számvevőszéki megállapításokkal szemben.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a pártpolitikai mezőre tévedt ÁSZ a négy másik ellenzéki párt hasonló típusú bírságolásával mintegy fedésbe akarja tenni a Jobbik körül kerekedett botrányt. Az LMP és a DK indulását aligha fenyegeti veszély, a Párbeszéd jelen pillanatban nem úgy tűnik, mintha indulni akarna, az elvi problémák azonban ettől még fennállnak. Főleg, hogy Domokos László egykori pártja a Czeglédy-ügy, illetve a brüsszeli Altus-szerződések kapcsán már fenyegetőzött azzal a megoldással, ami praktikusan a többpárti demokrácia végét jelentheti. S bár az Együtt támogatottsága nem mérhető a Jobbikéhoz, most már az ő indulásukat is keresztezheti a számvevőszéki ámokfutás. Az ÁSZ tehát jelen pillanatban nem elfedi, hanem növeli a bajt.

 A szerző ügyvéd, volt országgyűlési képviselő

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!