szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Sok pénzt kapott tőle a születő Fidesz, most azt hallhatja a kormánytól, amit 1992-ben az MDF radikálisai olvastak a fejére: hogy a nemzet rontására tör. Pedig 2008-ban azt hitte, alapítványa betöltötte küldetését, mert kiépültek a magyar demokrácia alapjai. Tévedett.

„Az alapítványaim segítségével megnyertük a harcot a kommunista diktatúra ellen, most éppen ott tartunk, hogy elveszítjük a csatát a nacionalista diktatúrával szemben” – mondta Soros György Krisztina Koenennek, a Frankfurter Allgemeine Zeitung riporterének még 1994-ben. Pedig akkor még nem is tudott, tudhatott arról, hogy a veszély előidézésben – ha közvetve is – részt vett. Az illiberális állam programját meghirdető fideszesek – élükön Orbán Viktorral – oxfordi tanulmányait ugyanis a nyolcvanas évek végén épp a magyar származású milliárdos ösztöndíjai tették lehetővé.

Az ifjú Orbánnal kapcsolatban Sorosnak egyébként nem sok emléke van. Mint az idézett interjúban fogalmazott: a támogatói tevékenységének az is az egyik szépsége, hogy a részletekről ő, az alapító szinte semmit sem tud. Hogyan lettem alapítvány? címmel 1991-ben a 2000 című folyóiratban megjelent cikkében ezt azzal hozta összefüggésbe, hogy „a jótékonykodás egyik paradoxona, hogy a kedvezményezettet személytelen tárggyá változtatja”, ezért ő a kezdetektől igyekezett a háttérben maradni. S mivel az állampárt eleve tiltotta az alapítvány tevékenységének reklámozását, Soros neve – amiről sokáig azt sem lehetett tudni, hogy személyt takar – ezáltal még legendásabbá vált.

©

A magyar kormányzati kommunikációban újabban Európa mumusaként szereplő Soros egyébként nem a szokványos úton lett Magyarország – és a közép-európai régió – legjelentősebb magánmecénása. Mások akkor kezdenek jótékonykodni, amikor már meggazdagodtak – ezzel igyekezve  javítani a róluk kialakult esetleg negatív képet –, Soros viszont a támogatások elindításakor, 1980-ban egyáltalán nem volt közismert. Csupán – ahogy ő fogalmazott – úgy érezte, elegendő vagyona gyűlt össze, amit csak úgy tartott értelmesnek tovább gyarapítani, ha azt is tudja, mihez kezd vele. S mivel a filozófusnak indult, Magyarországról 1947-ben kivándorolt üzletemberre nagy hatással voltak Karl Popper nyitott társadalomról alkotott nézetei, ennek megvalósításához – egy kudarcos dél-afrikai kísérlet után – a kelet-európai fiataloknak adott ösztöndíjakkal próbált közelebb jutni. Emellett olyan emberi jogi szervezeteket támogatott, mint a lengyel Szolidaritás és a csehszlovák Charta 77.

„Én csak pénzt fektettem olyan dolgokba, amelyekre mások az életüket tették” – csökkentette később a rendszerváltásban játszott saját szerepét. Amelyről a bevallása szerint egy másodpercig sem hitte, hogy bekövetkezhet. Akkor is csak a rendszer belső gyengítésében reménykedett, amikor magyarországi tevékenységét elkezdte: fénymásolókat adományozott különböző magyarországi szervezeteknek. Az akcióval sikerült fellazítani az állam információs monopóliumát, rámutatva, hogy létezik alternatíva, ellentétben azzal, amit a hivatalos állami propaganda sugall.

Soros beismert magyarországi „vonzalma” összefügg ugyan családi gyökereivel, de kivételezni nem akart: az ösztöndíjasok között például ugyanannyi volt a lengyel, mint a magyar. S ahogy az 1991-es visszaemlékezésében megfogalmazta: „a zsidóságom sem nyilvánult meg törzsi lojalitásban”. A kisebbséghez tartozásának tulajdonítja ugyanakkor azt, hogy „képes vagyok más szempontból nézni a dolgokat”.

©

Már a kezdet kezdetén kiderült, hogy az ösztöndíjasok nem nyilvános kiválasztása hosszú távon nem járható: a döntéseknek formát kell adni, amihez az alapítványi szervezet a legalkalmasabb. Ehhez azonban – ismeri el Soros – kollaborálnia kellett a fennálló hatalommal.  „A kommunisták úgy fogták föl, hogy én vagyok az amerikai nagybácsi, aki elég naiv ahhoz, hogy kihasználják.” A támogatások odaítélésére végül is vegyes bizottságot hoztak létre, amelybe az MTA és az alapítvány is delegált tagokat. A magyarországi alapítvány sikere ugyanakkor nagymértékben Vásárhelyi Miklósnak  – a Nagy Imre-kormány egykori szóvivőjének – az érdeme is volt. Soros a nyolcvanas évek végén évente mintegy 3 millió dollárt költött Magyarországon, ami az akkori közoktatási és kulturális költségvetés 10-20 százalékára rúgott, és komoly segítséget jelentett a függetlenségre törekvő tudományos, szellemi és művészeti műhelyeknek, alkotóknak.

A sors fintora, hogy  a rendszerváltással eljött szabadabb világ nem a nyugodt működést, hanem a konfliktusok sorát hozta Soros és magyarországi alapítványa számára. A „piacon” új szereplők jelentek meg, a választások nyomán hatalomra jutott Antall-kormány pedig lényegében hallani sem akart együttműködésről. Ám Sorost idézve: „ahogy erősödött az új vezetés nacionalista beállítottsága, úgy talált magára az alapítvány”.

Az ellenzékiség bélyegét azzal is kiérdemelte, hogy az alapítvánnyal korában szoros kapcsolatban állók közül többen az ellenzéki pártok – az SZDSZ és az akkor még liberális Fidesz – soraiban folytatták. S bár az alapítvány pártokat elvből nem támogatott, a rendszerváltáskor mégis tőle kapta a legtöbb támogatást (6 millió forintot) a Fidesz – igaz, épp azzal a feltétellel, hogy nem alakul párttá. A pénzt Orbánék megkapták, majd pár hét múlva párttá alakultak.

Zacsek Gyula MDF-es képviselő 1992-ben a Termeszek rágják a nemzetet, avagy gondolatok a Soros-kurzusról és a Soros-birodalomról címmel jelentette meg a Magyar Fórumban azt az elméletét, amely visszaköszön a mai kormánypropagandában: hogy ugyanis Soros kozmopolita-liberális összeesküvés részeként a magyar nemzet rontására tör. Ennek egyik eszközeként Zacsek az akkoriban alapított, Soros által több mint 250 millió dollárral támogatott CEU-t nevezte meg. Amelynek Lázár János minapi elszólása alapján az alapítója menekültügyben vallott nézetei miatt kell a bezárás veszélyével szembesülnie.

A magát olykor „állam nélküli államférfinak” is nevező Soros magyarországi alapítványa a majd három évtizedes működése során döntően a politikától távoli területeken fejtette ki tevékenységét (lásd fenti ábránkat). Amikor Mádl Ferenc köztársasági elnök 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje kitüntetést adományozta Sorosnak, a laudációjában maga is azt emelte ki, hogy az alapítvány működésének értéke és hatása felbecsülhetetlen abban a folyamatban, amely „a diktatúrákat elszenvedő európai országok szabadságához vezetett”. Soros – akit most budapesti díszpolgári címétől is megfosztana a KDNP – úgy látja, ő csak „feljavította a talajt” olyan társadalom kialakításához,  „amely kevésbé fogékony a szélsőségekre”. S bár 2008-ban úgy ítélte meg, hogy az alapítvány betöltötte eredeti küldetését, s mivel kiépültek a demokratikus társadalom alapjai, ezért a magyarországi szerepvállalást elegendő csupán néhány programra és a CEU működtetésére szűkíteni, ma már jól látszik, hogy ebben alapvetően tévedett.

Filozofikus pénzember

Már betöltötte a 62. évét, amikor világhírűvé vált az addigra bőven multimilliárdos Soros György. Amikor a meggyötört Norman Lamont brit pénzügyminiszter az 1992. szeptember 16-ai „fekete szerdán” bejelentette, hogy a jegybank tartalékai kimerültek, az angol fontot kiveszik az európai árfolyam-lebegtetési mechanizmusból, és hagyják leértékelődni, Soros, illetve az általa felügyelt befektetési alapok egymilliárd dollárt kaszáltak. A világsajtó hamar felkapta az embert, aki shortolásával „megtörte a Bank of Englandet”, pedig Sorost már 1981-ben a világ legjobb vagyonkezelőjeként nevezte meg az Institutional Investor pénzügyi szaklap, és okkal.

   A London School of Economics közgazdasági egyetemen filozófiából diplomázott Soros 1956-ban érkezett New Yorkba, és több befektetési bankon keresztül lépegetett előre a karrier lépcsőin, mígnem 1969-ben partnerével, James Rogersszel létrehozta első befektetési alapját, amit a Holland Antillákon jegyeztek be, de Manhattanből irányítottak. Az 1973-ban a kvantumfizika ihlette Quantum Fund névre keresztelt alap idővel családdá nőtt. A tengerentúli karrierjét az annak idején még ismeretlen európai részvények elemzésével és befektetésre ajánlásával kezdő Soros agresszív és kockázatos stratégiát folytatott, amivel a hullámvasutazás ellenére ő és a pénzüket rábízók is jól jártak.

   Egy elemző kiszámolta, hogy míg az omahai bölcsként emlegetett amerikai milliárdos, Warren Buffett 1969–2009 között évi átlagban 21,4 százalékos hozamot ért el, Soros 26,3 százalékot. Az első látásra nem túl nagy különbség azt jelenti, hogy – abban az elvi esetben, ha a befektető az osztalékot bent hagyja, és 41 év alatt egy centet sem vesz ki – a kezdeti 10 ezer dollár Buffettnél 28,4, Sorosnál viszont 143,7 millió dollárra emelkedett volna. A Forbes legutóbbi listáján a 25,2 milliárd dolláros vagyonával a világ 29. leggazdagabb emberének számító Soros 2011-ben az amerikai értékpapírtörvény változása miatt kifizette alapja külső befektetőit, és azóta csak a családi vagyont fialtatja.

   A befektetési sikerek mellett látványos kudarcok is érték. Bár a civil szervezetek támogatása miatt már az 1990-es évek második felében közellenségnek számított Oroszországban, és azzal vádolták, hogy az ő machinációi is közrejátszottak a rubel 1998-as összeomlásában, Soros valójában komolyat bukott a krízisen. Nem jött ki jól az ázsiai pénzügyi válságból sem, pedig Mahathir Mohamad akkori malajziai kormányfő – nyílt antiszemita felhanggal – is őt vádolta a ringgit földre vitelével.

   A londoni tanulmányai idején Karl Popper, illetve az általa írt A nyílt társadalom és ellenségei című könyv hatása alá került – magát egyszer filozofikus spekulánsnak minősítő – Soros dollármilliárdokat fordított jótékony célokra, illetve a nézeteit tükröző demokratikus társadalmi folyamatok támogatására. Az USA-ban, bár korábban segített különböző kampányokat – például a kampányfinanszírozás korlátozására vagy a drákói drogpolitika enyhítésére –, 2004-ben szállt be először pénzzel elnökválasztási hadjáratba. Mindenképpen meg szerette volna akadályozni George W. Bush újrázását – 2001. szeptember 11-e után Afganisztán lerohanását még helyeselte, az iraki háborút már ellenezte a terrorizmusellenes intézkedések túlkapásaitól pedig elborzadt –, ezért a demokrata kihívó John Kerryt közvetetten több mint húszmillió dollárral támogatta. Ezzel máig érvényes módon kivívta a republikánusok ellenszenvét, akik közül sokan kárörömmel vették tudomásul, hogy a Donald Trump elnökségével besszre számító Soros a tőzsde szárnyalásán csaknem egymilliárd dollárt bukott.