Juhász Gábor
Juhász Gábor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Brutális korteskedést jeleznek előre a friss politikai fejlemények, miközben médiafelvásárlással, a szabad plakátozás betiltásával, a pártok állami támogatásának befagyasztásával a kormányoldal gyűlésekre, szórólapozásra, internetes akciókra korlátozza az ellenzék kampányát. Megtörte legkomolyabb médiaellenfelét, Simicska Lajost, a fő kihívó Jobbik támogatóját is.

Utolsó figyelmeztetést kapott a Simicska–Jobbik-páros, de tulajdonképpen az egész ellenzék. A milliárdos, akiről úgy vélték, az egyetlen ember, akitől Orbán Viktor tarthat, plakátügyben meghátrált. Egy hete még úgy tűnt, hogy utcai hirdetési felületek halasztott fizetéses jobbikos felvásárlásával a kettős kitrükközte a törvényt: a párt felrakja saját óriásplakátjait, a Simicska-cégek pedig magánemberek politikai üzeneteit közvetítik majd. Noha pártfinanszírozási oldalról rögtön bűzlött a Jobbik-akció, alapesetben ez nem izgatott senkit, hiszen a politikai szervezetek pénzügyi ellenőrzése hagyományosan laza és utólagos Magyarországon.

A kormányhatalom azonban most többfrontos háborút kezdett. Simicska Lajos gyorsan megértette, hogy a 2018-as választási kampány előtti fellépés más, mint a 2015. februári G-nap után ellene indított hadműveletek. „A hatalom az érdekeivel ellentétes politikai vélemények közterületi megjelenésének megakadályozása végett az elmúlt hónapokban – jogalkotásnak csúfolt folyamatban – egy abszurd szabályrendszert alkotott, amely meggyőződésem szerint súlyosan alkotmánysértő. Miután mindez kevésnek bizonyult, a tegnapi napon, mindezt félretolva, a hatalom a nyílt, leplezetlen erőszak útjára lépett. A kialakult helyzetre figyelemmel minden további anyagi és személyes kockázatvállalást mind a magam, mind a társaságaim vezetői részéről lehetetlennek tartok” – közölte múlt szerdán a Jobbikkal szimpatizáló üzletember.

A drámai, sőt hisztérikus fordulatok nem idegenek Simicskától. 1999 augusztusában például így üzent meg nem nevezett ellenségeinek a Napi Magyarországban: „Megöltétek az apámat, az apósomat, az Úristen irgalmazzon néktek!” (Az akkor még adóhivatali elnök másnap benyújtotta lemondását egykori szobatársának, Orbán Viktornak.) Már a plakátvita előtt is szorult körülötte a hatalmi hurok, őt és embereit megpróbálták fokozatosan kiszorítani a médiapiacról. A kormánypárti sajtó nemrég egyenesen azt terjesztette, hogy el akarja adni a sajtóbirodalmát, tehát személyesen menekül, vagy legalábbis a vagyonát menekíti a mai helyzetből. A hét elején azért akciózott Veszprémben: saját kezűleg firkálva szidalmazta Orbánt utcai plakáthelyeken.

©

De nem csak Simicskát törhetik meg a kormányoldalról. A Jobbik is sorra kerülhet. A friss plakáthely-adásvételi ügyével kapcsolatban lapzártánkig nem érkezett „jelzés” az ÁSZ-hoz (ami persze nem jelenti azt, hogy nem futhat be bármelyik pillanatban). A HVG kérdéseire azonban talányosan hozzátették a számvevőszéknél, hogy „a Jobbik korábbi plakátügyeivel kapcsolatban az ÁSZ kapott bejelentést”, amit az ellenőrzési programnak megfelelően, kockázatértékelés után, az ellenőrzés lefolytatása során felhasznál.

A Vona-párt számára ez nem jó jel. A tiltott, nem pénzbeli hozzájárulás elfogadására vonatkozó szabályok betartását ugyanis az ÁSZ kiemelten figyeli, és még az év végéig elvégzi a Jobbik 2015–2016. évi gazdálkodása törvényességének ellenőrzését. A számvevőszék egyébként az ügyészséghez fordult, mert „megdöbbenéssel tapasztalta”, hogy a Jobbik „a gazdálkodása törvényességének ellenőrzésében nem működik együtt” az ÁSZ-szal, „nem biztosítja az átláthatóságot és elszámoltathatóságot a gazdálkodásában”. Az ügyészség már be is jelentette, hogy nyomozást rendelt el az ügyben, amellyel a Nemzeti Nyomozó Irodát bízta meg, sőt, egy viharos gyorsasággal hozott nemzetgazdasági miniszteri rendelettel az adóhatóságnak is lapott osztottak az ügyben. Könnyen lehet tehát, hogy a Jobbik egy pártpénzbotránnyal fut neki 2018 elején a hivatalos választási kampánynak, és ha így lesz, a kormánypárti média igyekszik majd az ügyet még nagyobbra fújni, a kormányközeli Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója már azt pedzegette, hogy az ügyészség kérheti a Jobbik megszüntetését.

Az ügyeskedés nem is áll távol a Jobbiktól. Pályafutása elején például a párt fittyet hányt a pénzügyi elszámolási szabályokra, 2003 után évekig elmulasztotta közzétenni a mérlegét (lásd Elszámolatlan pénzügyekkel indult a magát tisztakezűnek beállító Jobbik című írásunkat). A Jobbik aligha engedhet meg magának egy újabb pártfinanszírozási skandalumot, de azt sem, hogy Simicska töltse fel a (kampány)kasszáját, mert a Fidesz azt hirdetné róla, hogy Vona Gábor eladta magát és pártját egy sértődött, hataloméhes milliárdosnak. Az újraindult kormányzati „Soros-konzultációból” pedig azt is tudhatja a Jobbik-elnök, hogy milyen brutális ellenkampányra számíthat. Egyébként a magyar politikai jelen mulatságos, de az ország sorsa szempontjából elszomorító epizódja lenne egy vádaskodó Fidesz–Jobbik-összecsapás arról, hogy mikor ki volt közülük Simicska zsebében.

Azt nem lehet mondani, hogy az ÁSZ az elmúlt 30 évben feltárta volna a pártok gazdálkodásának szabálytalanságait. Többnyire utóellenőrzés során, sokszor már évekkel korábban nyilvánosságra került eseteket térképezett fel – jobbára arra hivatkozva, hogy csak ennyi jogkört adott neki az Országgyűlés. Arra már volt ugyan eset, hogy valamelyik párt kénytelen volt befizetni az államkasszába a szabálytalanul kapott milliókat, de ezek apró összegek voltak. Az MSZP például idén júliusban mintegy 3,1 millió forintot fizetett be tiltott nem pénzbeli hozzájárulás miatt a számvevőszék felhívására. Az ÁSZ ugyanis úgy találta, hogy 2014-ben a szocialisták tiltott hozzájárulást fogadtak el tíz ingatlan kedvezményes bérleti díja, illetve térítésmentes használata formájában. A Jobbiknál viszont most százmilliós nagyságrendű lehet a tét: ha a számvevőszék megfogja őket, akkor teljesen kiürítheti a kasszájukat a választási kampány előtt, és elveszíthetik állandó pénzforrásukat, a 2014-es választási eredmény alapján járó állami támogatást.

©

A baloldali ellenzék sem örülhet. Látszólag egymást öli a Fidesz és a Jobbik, valójában azonban kampányolási lehetőségek korlátozása is zajlik a háttérben. A szétaprózott, belső civakodással terhelt baloldal nincs kormányváltásra képes állapotban, sőt, mint a szocialista Botka László lemondása is jelzi, még egy komoly Orbán-kihívót se tud kiállítani. Nem ez a párthalmaz a fő ellenfél a Fidesz számára. A figyelmeztetés azonban nem maradt el. Múlt pénteken Horváth József volt katonaielhárító-főnök nekik és az új politikai szerveződéseknek üzent a kormánypárti Magyar Időkben. „Ha végiggondoljuk az elmúlt évek példáit és azt, amit megtapasztaltunk a fővárosban időről időre szervezett »spontán« demonstrációk kapcsán, akkor látnunk kell, hogy az eddigi akciók még csupán tesztek voltak.” A tüntetések – amelyeket a Fidesz-média gyorsan zavargásnak bélyegezhet – valódi célja szerinte például a gazdaság megingatása, a miniszterelnök támadása (lásd alább Titkosszolgai figyelmeztetés című keretes írásunkat).

Megosztott baloldal és pénz nélküli Jobbik állhat tehát majd szemben a Fidesz–KDNP-vel a hivatalos kampánystartkor. Ha ez bekövetkezik, akkor csak az a kérdés, mekkora mandátumtöbbséggel uralja majd a 2018–2022-es Országgyűlést Orbán. Hogy biztosra menjen, a médiafelvásárlás, a plakátszabadság betiltása és a pártoknak évente járó állami támogatás befagyasztása mellett két bevált fegyvert is újra előhúzhat a kormányoldal: a hozzá közel álló civil szervezetek kitömését közpénz jellegüket el nem vesztett tíz- és százmilliókkal, valamint a választáson induló kis pártok (köztük nyilvánvalóan kamu szervezetek) pénzelését - a részleteket lásd Pártok és pénzek: kilógó lóláb és kamu szervezetek című írásunkban.

Az utóbbi kampánytámogatás címén folyik, és hogy milyen nagy összegről van szó, azt az egyik legfrissebb ÁSZ-jelentés is mutatja. Az MDF-jogutód Jólét és Szabadság Demokrata Közösség (JESZ) – amely nem politikai elveiről, hanem szabálytalan gazdálkodásáról nevezetes – 527 millió forint közpénzt kapott a jelöltállításai után 2014-ben, és ezzel is csak a szavazatok 0,2 százalékát érte el. E minta alapján a Fidesz által kitalált kampányfinanszírozási rendszerben milliárdok mehetnek majd el 2018-ban is olyan szervezetekre, amelyeket mutogatni lehet országnak-világnak mint a választások tisztaságának, korrektségének bizonyítékait. Ennek politikai értelme valójában az, hogy a főbb ellenzéki erők listás eredményéből elcsenjenek néhány tized százalékot, a szoros eredményű egyéni választókerületekben pedig a kormányváltásra vágyó választók megosztásával biztosítsák a kormánypárti jelölt győzelmét.

Amit a „civil” támogatás is segít majd. Mint az állami villamos művek által a Civil Összefogás Fórum alapítványának utalt 508 millió, amelyről a HVG írt először, vagy az ugyancsak köztulajdonú HungaroControl légi irányító által a Szövetség a Nemzetért Alapítványnak – tulajdonképpen a Polgárok Házának és Orbán saját polgári körének – juttatott 320 millió forint esete is jelzi, a kormányhű „civilek” nem lesznek pénzszűkében 2017–2018 fordulóján. Az ellenzéki oldal is alkalmazta ezt a pénzgyűjtési technikát 2010 után, de nem közpénzből tartották fenn háttérszervezeteiket. Azok mostanra el is sorvadtak: részint éppen azért, mert a pártokon belüli torzsalkodás elriasztotta a (részint külföldi) magántámogatóikat.

A megszorongatott ellenzék csak teljes összefogással lehetne esélyes a kormányváltásra, de ez aligha jön össze. Még a rokon pártok – mint például az MSZP és a DK – is csak az egymás elleni harcig jutottak eddig, így most nehéz elképzelni, hogy az egyéni kerületekben a baloldal és a Jobbik összefog majd a kormánypárti jelölt legyőzése érdekében. Ha valami politikai csoda folytán a Fidesz–KDNP mégis alulmaradna, még akkor sem lenne veszve minden Orbán számára. Mint a legtöbb mandátummal rendelkező pártszövetség első embere várhatná párttársától, Áder János köztársasági elnöktől a kormányalakítási megbízást. Ellenfelei aligha tudnának életképes koalíciót létrehozni. A dolgok mai állása szerint tehát Orbán Viktor akkor is nyer, ha veszít.

.

Titkosszolgai figyelmeztetés

   Horváth József vezérőrnagy – aki 2010 nyarától 2013 májusáig a katonai elhárítás főigazgató-helyettese volt – a Magyar Időkben előzetest adott abból, mi várható a választási kampányban. Összemosta a most „gombamód szaporodó” tiltakozó csoportokat (amelyeket nem nevez meg) a korábbi újnáci szerveződésekkel, Bácsfi Diánát, Szabó Albertet emlegetve.

   „Ha végiggondoljuk az elmúlt évek példáit és azt, amit megtapasztaltunk a fővárosban időről időre szervezett »spontán« demonstrációk kapcsán, akkor látnunk kell, hogy az eddigi akciók még csupán tesztek voltak. Várható, hogy ezek a gombamód szaporodó, ismeretlen módon finanszírozott, függetlennek mondott csoportok mostantól éles üzemmódba kapcsolnak.

   Céljuk többrétű lehet. Az államhatalom folyamatos nyomás alatt tartása. A rendvédelmi szervek minél látványosabb, »erőszakosabb« fellépésének kiprovokálása, ennek dokumentálása. A magyar és nemzetközi média tematizálása, a hazai »forradalmi« állapotok és az emberi jogok helyzete romlásának bemutatása. A magyar emberekben elültetni azt az érzést, hogy az állam rosszul működik, a dolgok rossz irányba mennek, elveszíthetjük a Nyugat támogatását, barátságát. Az EU-ból kilépés rémével és az ország keletre sodródásával fenyegetve elbizonytalanítani a gazdasági élet szereplőit, megingatni a gazdaságot. A miniszterelnök személyének közvetlen támadása.”