Juhász Gábor
Juhász Gábor

Kényszerhelyzetbe hozta a számvevőszéki büntetés a Jobbikot: vagy az Orbán-rendszer áldozatának képében, vagy harcos ellenzéki erőként fut neki a tavaszi választásnak.

Történelmi kérdést kell megválaszolniuk a Jobbik híveinek. A pártra kiszabott számvevőszéki bírság kapcsán Vona Gábor elnök nemcsak a szervezet, hanem az egész magyar demokrácia létét látja veszélyben, és ezt a bejelentést olyan gyászos képpel tette, mint talán 1741-ben a pozsonyi várban Mária Terézia, amikor a Habsburg Birodalom összeomlásától tartott. Ahogy most Vona a választókhoz, a császárné akkor a magyar rendekhez fordult, támogatásukat kérve a vészhelyzetben. Ők felajánlották „életüket és vérüket” Mária Teréziának trónja védelmében. A legendás történet szerint persze hozzátették, hogy „sed avenam non”, vagyis „de a zabunkat nem”.

Vajon mennyi zabot, vagyis hány milliót szánnak a választók a Jobbik megmentésére? Az első nap után a párt büszkén jelentette, hogy 9 millió 24 óra alatt összejött, keddig meghaladta az összeg a 20 milliót, a mostani hétvégére akár az 50 millió forint adomány is gazdagíthatja a pártszámát, ám ez édeskevés. Eleve több mint 330 millió a számvevők által megállapított tiltott párttámogatási összeg – vagyis a számvevők szerint a Simicska Lajos cégei által a pártnak adott árengedmény –, de ezt tetézi egy ugyanilyen összegű büntetés. Vagyis 663 millió forint összekalapozásával még csak a nullán lenne a Vona-párt. A pénzt januárban kellene kifizetni, hacsak meg nem győzik az Állami Számvevőszéket (ÁSZ) a Jobbik jogászai, hogy a számítás hibás. A számvevőszéki döntés ellen ugyanis nem lehet fellebbezni, bíróságra menni, így a Jobbik választási indulása valóban veszélyben van.

Meghackelt Jobbik-plakátok. Eltüntetési kísérlet
©

Nehéz még elképzelni is, hogy a hívek összeadják a szükséges pénzt. Össze lehet kaparni néhány tízmilliót, de kis adományokból nem lehet ilyen gyorsan több mint félmilliárdot összeszedni. Már csak azért sem, mert a párttörvény szerint az 500 ezer forintnál nagyobb éves adományok küldőinek nevét közzé kell tenni. Márpedig aligha van ezreknek olyan bátorságuk, hogy vállalják a nevüket viszontlátni a hivatalos közlönyben mint Jobbik-támogatót. Megállapodott demokráciában ez nem lenne csoda, de az esetleges Fidesz-bosszútól nem alaptalanul tartó tagok, szimpatizánsok tömegei aligha kockáztatják meg. Ráadásul a 663 milliót meg kellene toldani, hisz a közelgő kampány indulása előtt fel kellene tölteni a korteskasszát is.

Adódik az ötlet, hogy állja a számlát a Jobbik mellett szóban és a médiájában is kampányoló Simicska, aki akkor milliárdosodott meg, amikor még a Fidesz szekerét tolta. Ha van is erre a célra néhány száz milliója, akkor sem teheti meg nagy politikai kockázat nélkül, hiszen bizonyítékot szolgáltatna a Fidesz-propagandának arról, hogy – mint a kormánypárti agitproposok állítják – „megvette” a Vona-pártot. A Simicska-pénzt elvileg teríthetnék is, és akkor mondjuk jobbikos képviselők, polgármesterek fizetnék be a pártkasszába. Ez egy pillanatra elfedné ugyan a forrást, ám minden bizonnyal adóvizsgálattal járna.

Az ÁSZ keménykedése egyébként teljesen elfogadható lenne, ha a szervezet korábban is határozottan fellépett volna a pártok pénzügyi trükközései ellen. De nem tette. Majd 30 éve úgy viselkedik, mint egy olyan pénzügyi „ellenőr”, aki minden elé tett számlát elfogad, csak a formai hibákra figyel, és minden konfliktust kerül a politika komolyabb erőivel. Így volt ez a székházpénz megforgatásával 1992–1993-ban a Fidesz esetében vagy 2009-ben a Jobbikkal. Az utóbbi akkor úgy jutott európai parlamenti helyekhez, hogy – mint a HVG elsőként megírta – évekig nem adta le a pénzügyi mérlegét. Akkor az ÁSZ puha volt, és a Jobbikkal szembeni viselkedése az után se változott, hogy a számvevők élére a hatalomra került Orbán Viktor a volt fideszes képviselőt, Domokos Lászlót tetette. 2009–2010-ben ugyanis a Fidesz fő politikai ellenfele még a baloldal volt.

Vona Gábor Rangos Katalinnal a Spinoza Házban. Farkasok és báránybőrök
©

Vonáék most a nyílt kommunikációjukban a híveikben bíznak, de nyilván készülnek a B és a C tervek. Ha sikerül jelentősen lealkudni a büntetést – ami valószínűtlen, hiszen bohócot csinálna magából az ÁSZ –, akkor segíthet a pénzkunyerálás. Ha nem, akkor a Jobbik megint az utcára viheti az embereket. Ez, ha nem százezres tömeg demonstrációsorozata, még jól is jöhet a Fidesznek: visszaszoríthatja a jobbközépre húzó Vonáékat a szélsőségesek sávjába, mondván: az utcán, erőszakkal, és nem a szavazófülkékben, voksokkal akarnak hatalomra jutni.

A Jobbik választhat más ellenlépést is. A Fidesz-közeli cégek kilencvenes évekbeli zűrös ügyeiről például Schlecht Csaba – akit Simicska nemrég megtett a Magyar Nemzet főszerkesztőjének – sokat tud, tehát boríthat. Ennek azonban sok eredménye az eddigi tapasztalatok szerint nem lenne (viszont veszélyt jelentene Simicskára is), Orbán híveinek többségét a kétség sem érintené meg, ellenzéki lejáratásnak titulálnák az egészet. Polt Péter ügyészségétől pedig aligha várható, hogy a Fidesz döglött ügyét (lásd Schlecht és a török című írásunkat) most kinyomoztassa.

Elvileg új párt alapítása is kiút lehet a Jobbik számára. De csak jogilag, ez ugyanis a politikai kockázatot nem szüntetné meg, sőt a Fidesz megtoldhatná a vádakat azzal is, hogy köztartozást hátrahagyó bűnözők próbálnak az Országgyűlésbe jutni. Erre a manőverre kevés az idő is, kivéve, ha titokban a Jobbik már korábban megtette az előkészületeket, például átvesz egy más néven már bejegyzett pártot. Ezzel ugyan a 2014-es eredményük után járó pénzt jogilag is elveszítenék Vonáék (de ezt az ÁSZ úgyis lecsapja), viszont a jövő évi kampánytámogatást az új formációval megszerezhetnék. Aknák ezen az úton is vannak: az új párt bírósági bejegyeztetése vagy a regisztrációja a Nemzeti Választási Bizottságnál elhúzható.

A Fidesz érdeke most az, hogy egy megroggyant Jobbik mindenképpen induljon a választáson. A teljes ellehetetlenítés vagy a betiltatás a külső-belső visszhang miatt nem jönne jól a kormánypártnak. Bár ez Orbánt látszólag nem érdekli, külföldön felerősödnének a diktatúrát emlegető hangok – Magyarország lenne az unió Törökországa vagy Azerbajdzsánja, sőt Venezuelája –, itthon pedig egyre többen hasonlítanák Orbánt az 1945 utáni Rákosi Mátyáshoz mint a többpártrendszer felszámolóját.

JUHÁSZ GÁBOR

[email protected]

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
HVG Itthon

Schlecht és a török

Kaya Ibrahimként lett ismert az a török fantomszemély 1998-ban a Népszabadságból, aki a Fidesz-közeli cégek egy részét átvette Schlecht Csabától. A Quality Invest példáján egy évvel korábban a HVG így mutatta be a cégeltüntetési trükköt az 1997. május 3-ai szám Romló minőség című cikkében.