Joó Hajnalka
Joó Hajnalka

A hagyományos médiacsatornákon csak az időseket éri el a kormánypárt, ezért nagyon aktív a Facebookon, csak éppen a politikusok ritkán posztolnak olyat, ami akár a híveiket is érdekli. Pedig ha szót értenének a netes közönséggel, a közösségi oldalon rendkívül jól célzottan juttathatnák el hozzájuk akár személyre szabott üzeneteiket.

Ön is gyanúsan sok gazdasági eredményekkel vagy jóléti intézkedésekkel dicsekvő Fidesz-hirdetésbe fut bele mostanában a hírfolyamában? Nem véletlen: a választáshoz közeledve a kormánypárti politikusok láthatóan nagyobb tempóra kapcsoltak a Facebookon.

A kormányzati kommunikáció irányítói – ahogy arról épp egy évvel ezelőtti cikkünkben beszámoltunk – jó ideje tisztában vannak a megváltozott médiafogyasztási szokásokkal: hiába a köz- és kereskedelmi média, a napi-, heti- és helyi lapok túlnyomó részének bekebelezése, a hagyományos csatornákon az időseken kívül egyre kevesebbeket lehet megszólítani. A hatékony eléréshez ráadásul már a pártközpontból szerkesztett hír- (propaganda)portálok is kevesek, a világtendenciához hasonlóan nálunk is egyre inkább a közösségi oldalakon tájékozódnak az emberek.

Hiába volt meg ugyanakkor a felismerés, a hatékony eszközöket önkritikus tavalyi bevallásuk szerint még nem találták meg a kommunikációt irányító szakemberek, és nem állíthatnánk, hogy azóta sokat javult a helyzet. Bár politikusi profilból és interakcióból egyértelműen több lett az elmúlt az egy évben, a mennyiségi ugrás – mondjuk így – nem ugrott együtt a minőséggel.

©

Nézzük például az említett, a kormányzati eredmények hírét vinni akaró, vírusmarketing-szerűen működtetni próbált akciót. A jó vírusmarketing legfőbb ismérve, ugye, a zseniális ötlet és vizuális megjelenítés, amely kattintásra és megosztásra sarkallja a felhasználókat, a Fidesznél azonban ezzel láthatóan nem bíbelődtek sokat: szikár adatok vagy faék egyszerűségű üzenet, narancssárga betűkkel és/vagy háttérrel, rajta a párt nevével és a felszólítással, „küldd tovább a tényeket”!

Ettől függetlenül persze még működhetne, a tapasztalat szerint azonban nem működik: az elmúlt pár napban több tucat képviselő, miniszter és államtitkár Facebook-profilját néztük át, de úgy tűnik, hiába van az illetőnek több ezer vagy adott esetben több tízezer kedvelője/követője: az általuk megosztott fideszes és/vagy kormányzati hirdetéseket elenyésző arányban osztják tovább az emberek. (Őszintén, ön bombázná az ismerőseit olyasmivel, hogy mennyivel csökkent a munkanélküliség vagy nőtt a családi adókedvezmény összege? Ha szimpatizálnak a kormánnyal, úgysem kell őket ilyen adatokkal győzködni, ha meg nem, akkor valószínűleg elég hamar elegük lenne önből).

©

Amikor viszont nem politikai jellegű volt az üzenet, mint a szilveszteri petárdázástól a kutyákat féltő poszt (a biztonság kedvéért azért narancssárga betűkkel/kiemeléssel), akkor több százan is megosztották azt – a kampány ennek ellenére a szikár gazdasági/politikai adatoknál cövekelt le.

©

No komment

Érdekes az is, hogy mennyire nem egységes, hogy hogyan használják a közösségi oldalt az egyes politikusok. Vannak képviselők – mint például Zombor Gábor volt egészségügyi államtitkár –, akik napi öt-hat kormany.hu cikket és fidesz.hu-s propagandaanyagot is megosztanak – azon kívül viszont az égvilágon semmit. Az ő profiljuk így azon túl, hogy az ő fényképük virít a fejlécen, semmiben nem különbözik attól, mintha a kormányzati portálra látogatott volna az ember, értelemszerűen az interakció is minimális a posztjaiknál.

Aztán vannak, akiknek kicsit nagyobb élet van a profilján: az egyéni képviselők jó része például a helyi lap helyi eseményekről szóló beszámolóit jeleníti meg, ezekhez már érkeznek – jellemzően az adott választókerületből – hozzászólások, alkalmasint viták, láthatóan vannak visszatérő kommentelőik, rajongóik, illetve adott esetben kekeckedő ellenlábasaik is. Az olyan bejegyzések, mint hogy „novemberben is folytatódott a kiskereskedelmi forgalom több mint négy éve tartó növekedése” az ő oldalaikon sem generálnak viszont semmilyen aktivitást.

Mégis sok ilyen bejegyzés van, pedig ha négy-ötezer követőből hatan lájkolnak valamit, akkor azért azt gondolnánk, elgondolkodtató, hogy érdemes-e közzétenni ilyen bejegyzéseket egyáltalán. Ám mivel sokaknál látni ilyet, először arra tippeltünk, hogy valami pártközpontból előírt normának kell a képviselőknek megfelelniük, a hvg.hu által megkeresett fideszesek azonban egybehangzóan tagadták ezt, mindannyian csak maguktól gondolták úgy, hogy a propagandaanyagok továbbításával lendíthetnek a párt kampányán. Furcsa az is, hogy bár a képviselőcsoport vezetése évek óta fizet szakembereket, hogy – például a kihelyezett frakcióüléseken – kommunikációs tréningeket tartsanak a frakciótagoknak, olyan oktatást vagy eligazítást a megkérdezettek állítása szerint még sosem kaptak, ahol a Facebook hatékony (vagy legalább megfelelő) használatára okították volna őket.

Ne szólj szám

A közösségi oldal használatát érintő konkrét instrukciót egyszer, tavaly decemberben, Pócs János emlékezetes Soros-disznós bejegyzése után kaptak Gulyás Gergely frakcióvezetőtől a képviselők, ám ez csak arról szólt, hogy mindenki fogja vissza magát és gondolja át, miket posztol a kampányban.

©

Sokan egyébként csak most kezdenek rájönni a Facebook kétélű fegyver voltára:

„Jó-jó, elérsz több ezer embert az üzeneteiddel, a másik oldalról viszont irdatlan népharagot is zúdíthatsz a nyakadba”

– mondta például egy dunántúli választókerület elnöke. Az illető szerint a bejegyzésekre nemcsak a sajtó figyel árgus szemekkel, de a hozzájuk érkező kommentek is veszélyesek. Ezek ugyanis gyakorlatilag önálló életre kelve vállalhatatlan stílusú vitákká, személyeskedésekké fajulnak olykor, úgy, hogy néha már nem is maga a poszt, hanem az alatta sorjázó megjegyzések miatt válik vállalhatatlanná egy-egy kitett kép vagy esemény. Az elszabadult lavinát pedig nem könnyű megállítani: ha maradnak a kommentek, az a ciki, ha törli az ember, akkor meg az, hogy törölte – tette hozzá.

A hvg.hu által megkérdezett képviselők egy része egyébként kényszerként, szükséges rosszként beszélt a Facebookról. Akadt, aki az emlékezetes szaknévsor-hirdetést idézte: „Ha kimaradsz, lemaradsz”, és arról panaszkodott, mennyire időrabló dolog folyamatosan naprakészen tartani, érdekes bejegyzésekkel tölteni a profilt.

„Ha nincs hozzá segítő, az ember belebolondul” – panaszkodott például egy népszerű, a profilját naponta gondozó, több mint tízezer követővel bíró fideszes.

Tapasztalataink szerint amúgy egyre kevesebben csinálják saját kezűleg: a miniszterelnökről, illetve a közösségi oldalon fent lévő miniszterek többségéről régóta köztudott, hogy munkatársaik gondozzák a profiljukat, de például a békési Simonka Györgynek is külön, többfős stábja van a Facebook-kezelésre, és egyre inkább mások is az asszisztenseikre – néhányan a feleségükre – bízzák a gondozását.

©

Olyannal is találkozni azért, aki láthatóan élvezi a jelenlétet az oldalon: egyenként megválaszolja a kérdéseket, kommenteket, pezsgő közösségi élet zajlik az oldalán.

A tatabányai Bencsik János például minden szempontból profi facebookozónak mondható. A politikus évek óta két profilt tart fent: az egyiket kifejezetten választókörzete eseményeinek szenteli, ennek 2-5 ezer követőt számláló képviselőtársai többségével szemben közel 15 ezer követője van, bejegyzéseit rengetegen lájkolják, megosztják. A másik, személyesebb oldalán a helyi vonatkozású hírek mellett magáról és családjáról is gyakran posztol, itt teszi közzé olykor azt is, ha nem ért egyet egyes kormányzati tervekkel vagy intézkedésekkel, jellemzően konstruktív (és gyalázkodásoktól furcsa módon mentes) vitákat generálva a bejegyzései alatt. Népszerűségének kulcsa alighanem a személyesség: az oldalon nincsenek kormányzati propagandaanyagok, a bejegyzések a politikus emberi arcát mutatják az erre láthatóan sokkal inkább nyitott felhasználóknak.

Hogy miért nem okítja ki az amúgy mindent az utolsó mozzanatig leszabályozó pártközpont a többieket is az oldalak felhasználóbarátabb kezelésére, az egyelőre rejtély. Pláne, hogy a megkérdezettek szerint is egyértelműen a „második Kubatov-lista” lehetősége rejtőzik benne, hiszen minden egyéb csatornánál célzottabban lehet üzeneteket közvetíteni és akár korra, lakóhelyre, foglalkozásra leszűrt célcsoportokat vagy egyéneket elérni a segítségével.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!