szerző:
hvg.hu

Erről állapodott meg Brüsszel és a magyar kormány – ez derül ki azokból a dokumentumokból, amiket Jávor Benedek EP-képviselő szerzett meg az Európai Bizottságtól. Az iratok a magyarországi tao-sporttámogatási rendszer jóváhagyásáról szólnak.

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai politikusa még tavaly ősszel tett panaszt a Bizottságnál az adófelhasználással kapcsolatos átláthatósági szabályok megsértése miatt, a most kapott iratokból, amelyekbe a Népszava is betekinthetett, kiderül, a kormány szisztematikusan megszegi az adó-átirányítási lehetőség fejében vállalt kötelezettségeket, Brüsszel pedig szó nélkül tűri ezt. A napilap pontokba szedte megállapításait, amelyekből kiderül, miért asszisztál mindehhez nyolc éve az EU.

A papírokból kiderül, hogy a program indulásakor, 2011-ben hiába próbált azzal érvelni a kormány Brüsszelben, hogy a tao nem közpénz, azért volt szükség uniós engedélyeztetésre, mert az uniós versenypiaci szabályokba ütközik, ha egy tagállam közpénzt irányít egy piaci szektorba.

Az engedélykérő tárgyalásokkor a Bizottság versenypiaci főigazgatósága azonnal kimondta, az Orbán-kormány pedig vita nélkül elfogadta, és a Brüsszellel kötött megállapodásban írásban rögzítette, hogy a sportkluboknak adott tao állami támogatás. Itthon azonban évekig tagadták, hogy ezek állami pénzek lennének.

A pénzek jelentős részéből stadion épült, márpedig Brüsszelnek az ellenkezőjét ígérték: „Magyarország kifejtette, hogy az intézkedést főként a meglévő létesítmények korszerűsítésére használják majd, és az nagy valószínűséggel kevés új létesítményt fog eredményezni a piacon”. A Bizottság a kormány számára már 2011-ben előírta: „A sportkluboknak be kell mutatniuk a részletes infrastruktúra-fejlesztési programjukat, bizonyítva, hogy a fejlesztések nem hoznak létre túlzott (felesleges), illetve duplikált kapacitásokat.”

A nézők azonban nem szaporodtak a férőhelyekkel. „Magyarország kötelezettséget vállalt a Bizottság felé arra vonatkozóan, hogy a hivatásos sportszervezetek által fizetett bérleti díj soha nem lesz alacsonyabb a bérelt létesítmény tényleges értékcsökkenési és működési költségei összegének 50 százalékánál”. Ez a vállalás egyetlen stadion esetében sem teljesült, ami a Bizottságnak nem tűnt föl a program 2017-es meghosszabbításakor.

A kormány átláthatóságot is ígért a dokumentumok tanúsága szerint, azt, hogy tíz éven át elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára a támogatás haszonélvezőinek kilétét, illetve a támogatási megállapodások szövegét, vagyis ki kellene derülnie, kik az adományozók. Ezt a kormány nemcsak 2011-ben, de 2017-ben is vállalta. Hiába, mert a kormány a mai napig védi az adózókat, kilétük nem ismert, hiába nyertek pert több minisztérium ellen is itthon, csak részletek derültek ki.

A kormánynak egy idő után meg kellett győznie a Bizottságot, hogy a profi sportba áramló közpénz nem fogja jelentősen torzítani az európai sportpiacot. Már 2011-ben is, majd hat évvel később egyaránt, azzal érveltek, hogy a magyar sport európai viszonylatban jelentéktelen: sem a csapataink nincsenek kint az európai tornákon, sem játékosexportőrként nem rúgunk labdába. „Magyarország hangsúlyozza továbbá a bejelentett támogatási programból potenciálisan támogatásban részesülő sportegyesületek helyi jellegét (hiszen legtöbbjük csak országos szinten játszik, de nem jut ki nemzetközi sportrendezvényekre), és ezáltal az intézkedés Unión belüli kereskedelemre gyakorolt korlátozott hatását.”

Ez leginkább a labdarúgásra igaz, a magyar fél jellemzően a legtöbb tao-támogatást fölszívó labdarúgással érvelt, a klubszinten erős kézilabdával nem. Ebből azt olvasta ki a Népszava, hogy jelenlegi formájában a tao-t addig folytatják, amíg a csapataink – mindenekelőtt a fociban – továbbra is eredménytelenek, és a magyar nevelésű játékosok sem jutnak ki az európai piacra. Az indoklásban szerepel az is, hogy a kormány szerint piaci alapon senki sem fektetne be a magyar fociba, a sportinfrastruktúrát pedig lehetetlen profitábilisan működtetni.

Utolsó pontban a kormány vállalta Brüsszel előtt, hogy a „lakosság minden támogatott sporttelepet/létesítményt használhat”, ki kellett mutatni, hogy lakosságnak hogyan származik haszna a program keretében nyújtott támogatásból. Vállalni kellett azt is, hogy „az érintett sportlétesítményt legalább annak üzembe helyezését követő 15 évig a napi működés legalább 20 százalékában, valamint ezenkívül évente legalább 10 teljes napon át elérhetővé teszik iskolai és diáksport, szabadidős sport vagy egyéb közösségi programok számára.” Ennek kevés nyoma van a gyakorlati megvalósulást illetően.

Jávor a lapnak azt mondta, talán semmi nem mutatja annyira a NER erkölcstelenségét, mint a tao-program részletei: az Orbán-kormány százmilliárdos nagyságrendű közpénzt irányít az egészségügy vagy az oktatás helyett a sportba a miniszterelnök kedvéért, de a kontroll nélkül elkölthető közpénz-százmilliárdok Orbánnak láthatóan a focinál is sokkal fontosabbak. Újra panaszt tesz a Bizottságnál.

HVG Pártoló Tagság program

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!