Révész Sándor
Révész Sándor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az emberek az embertelenségtől lesznek jobbak. Ezen a meggyőződésen alapul a mostani büntetőpolitikai kurzus. Ezért tiltották ki a jogszerűbb és emberibb börtönviszonyokért tevékenykedő civileket a börtönökből, ezért számolták föl a börtönrádiót, ezért tiltották el a beszélőkön a közvetlen érintkezéstől, a puszitól, öleléstől a rabokat és párjaikat, gyerekeiket, és ezért nincs mese a börtönben. A balassagyarmati műintézményben hét éven át működött a Mesekör. Nagyidős nehézfiúk alkottak és adtak elő mesejátékokat gyerekeiknek, szeretteiknek és egymásnak a börtönkápolnában.

Magyarországon nagyon kevés dolog könnyíti és nagyon sok minden nehezíti, hogy a börtönviselt emberek a börtönön kívül maradjanak és törvényes tevékenységből megéljenek. A hivatalos adatok szerint a börtönlakók több mint 40%-a három éven belül esett vissza a börtönbe. A mesekörösök között a visszaesők aránya a tíz százalékot sem éri el.

Azt, hogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben Mesekör legyen, nem azok találták ki, akiket most kitiltottak onnan, hanem az intézetet jelenleg is vezető börtönparancsnok, Dr. Budai István bv. ezredes, akit a város képviselő-testülete így méltatott: "Országosan egyedülálló tevékenysége - melyben a bűncselekményt elkövetők társadalomba való visszavezetésének példaértékű szükségességét bizonyítja, továbbá a művészetek, és a város közösségei felé való nyitottsága miatt - joggal érdemelte ki a város képviselő-testületének bizalmát Balassagyarmat Díszpolgára címére." (Budai Istvánnal készült korábbi interjúnkat itt olvashatja.)

A Mesekör-programot Feldmár András és Büky Dorottya teremtette meg a legutóbbi évtizedfordulón. Archaikus mesékhez kötöttek önismereti és társas gyakorlatokat. A Barna tehén fia című székely meséhez kapcsolódó gyakorlatokból könyv is született. Jelentkezőkből nem volt hiány. A Meseköröknek hírük ment. Ekkor jelentkezett Dr. Budai ezredes, hogy nem lehetne-e a Mesekört a börtönviszonyokhoz igazítani. Lehetett.

2011-től hét éven át működött a Mesekör a börtönben, mígnem idén március 20-án a Tévelygőkért Alapítvány sajtóközleménye szerint: "kitiltották a Tévelygőkért Alapítvány Mesekörét a börtönből, ezzel az egyik utolsó valódi civil szervezetet zárták ki a büntetés-végrehajtásból".

A Mesekör péntekenként délután jött össze a Börtönkápolnában. Egy-két tucat elítélt a budapesti Feldmár Intézet vezetőjével, Büky Dorottyával és munkatársával, Huszár Annamáriával beszélgetéseken, gyakorlatokon keresztül, élettapasztalataikból, problémáikból, kreativitásukból megalkottak és előadássá formáltak egy-egy mesét - a hét év alatt tizenegyet -, melyet aztán 50-60 gyereknek, részben a sajátjaiknak adtak elő nagyrészt saját maguk által előállított díszletekkel, jelmezekkel, zenével karácsonykor és máskor a Börtönkápolnában.

Íme, egy előadás 2013-ból:

A Mesekör egy idő után nagyon népszerű lett. Várólistára kellett tenni a jelentkezőket. Volt, aki másfél évig várt, hogy bekerülhessen a körbe. Összesen 65-en fordultak meg a Mesekörben, közülük mindössze öten kerültek vissza a börtönbe.

A Mesekört 2014-ig a Feldmár Intézet működtette. Akkor hozták létre a Mesekör és a köré kiépülő egyéb tevékenységek önálló intézményi keretét, a Tévelygőkért Alapítványt. 2014-től 2016 tavaszáig a Norvég Civil Alap támogatta az Alapítványt. Ekkor mutatkozott esély rá, hogy a Mesekörből komplex országos reintegrációs program nő ki. Ez az esély elpárolgott, az utolsó két évben a Mesekört gyakorlatilag támogatás nélkül, "társadalmi munkában" tartották fenn.

A Mesekör köré kiépülő programok egyike a B-terv. A Mesekör foglalkozásain föltárultak az élettörténetek, a személyes drámák, és ezekből kiderült, hogy sokan hosszú évek után a semmibe lépnek ki a börtönből, kevéske pénzzel, börtönártalmakkal, támogató családi háttér, hasznosítható képzettség nélkül, és a bűntársaikon kívül nem számíthatnak senkire. Többen addigi életüket az állami gondozástól a börtönig intézményekben élték le, az önálló életvezetés technikáit nem ismerik, az élet menedzselésében, az ügyintézésben, a pénzzel való racionális gazdálkodásban semmiféle gyakorlatuk nincs, és az útjuk törvényszerűen vezet vissza a börtönbe. Az ő kezdeményezésükre jött létre a B-terv, amelynek keretében a szabadultak 3-9 hónapig befogadó lakóközösségben, "félutas otthonban" élnek, s ott kapnak segítséget a kinti világhoz való alkalmazkodáshoz, munkaszerzéshez, családi, emberi kapcsolatok újjáépítéséhez, a mindennapi életgyakorlat kialakításához. Ehhez a programban részt vevők maguk újították fel a bázisul szolgáló lakást. Volt, aki a családjával költözött oda, hogy kiszakadjon korábbi környezetéből.

Az Alapítvány Mirkó-projektjének keretében - amíg a Norvég Alap jóvoltából volt erre pénz - gondosan felkészített önkéntesek járták az országot, és foglalkoztak a fogvatartottak családjaival, különösen a sok esetben megbélyegzett, a közösségből kirekesztett gyerekekkel, akik az apjukra büszke társaik között egyedül maradtak a "szégyenükkel". A karácsonyi meseelőadások, ajándékozások, együttlétek alapvetően megerősítették az apa-gyerek kapcsolatokat, az apák önértékelését és megváltoztatták a gyerekek apa-képét. Volt olyan apa, aki hat év után látta először a gyerekét, akit az anyukája addig nem akart behozni, nehogy sérüljön a börtönélménytől, de a meseelőadás, amelyben az apa szerepelt, természetesen egészen más jellegű élményt ígért és adott a gyereknek.  

©

A Beszélj szabadon! középiskolásoknak szóló érzékenyítő program, melynek keretében szabadult elítéltek közreműködésével kapnak a fiatalok előítéleteket oszlató képet a börtönök világáról, az oda vezető utakról, a különböző büntetésvégrehajtási filozófiákról, gyakorlatokról, azok hatásairól. A Tévelygőkért Alapítvány honlapján ezt olvassuk: "Fontos, hogy minél több tiszta és értelmes gondolattal találkozzanak a gyerekek, a nehéz életkörülményekről szóló - egyébként valós - történetek, a betyárromantika, a személyes sorsok fájdalma mögött olyan emberektől halljanak a felelősségről, bűnről, büntetésről és megszabadulásról, akik maguk is átélték mindazt, amiről beszélnek."

Ez a program akkor indult, amikor szabadult és az Alapítvány munkájába bekapcsolódott a Mesekör balhés nehézfiúból lett Hófehérkéje, Oláh Attila, aki a HVG által kiadott megrendítő könyvben (És volt nála egy balta is) írta meg a maga történetét. Ő most önállóan vezet iskolai foglalkozásokat.

A Mesekör kilépett a börtönön túli nyilvánosságba. A mesejátékokat előadták civil közönségnek, iskolásoknak is, Balassagyarmaton és másutt is. Budapesten az Akváriumban négyszáz ember előtt léptek föl és arattak sikert. A Mesekör alapítói korábban megkapták, a Büntetésvégrehajtási Szolgálatért Emlékplakett bronz fokozatát. A büntetésvégrehajtás korábbi országos parancsnoka, Dr. Csóti András vezérőrnagy is értékelte az Alapítvány tevékenységét, és más börtönökből is érdeklődtek a Mesekör átvételének lehetősége iránt.

Ebből azonban nem lett semmi, és a Norvég Alappal kötött szerződés lejárta után a lehetőségek nagyon beszűkültek. A Mesekör visszaszorult a balassagyarmati börtönbe, mielőtt onnan is kiszorult volna. Egy idő után már a városba sem engedték bemutatni a mesejátékokat.

A Mesekör felszámolását (hivatalosan felfüggesztését) érdemben nem indokolták. Csupán arra hivatkoztak, hogy lejárt a szerződés. Szerződés azonban nem is volt semmilyen állami intézménnyel, csak a Norvég Alappal, az meg már két éve lejárt, és a lejárata csupán azt jelentette, hogy saját pénzből kellett tovább finanszírozni a Mesekört.

Ez is az egyik 2013-as előadás részlete
©

Tavaly megjelent Büky Dorottyának a mesekörös nehézfiúkkal készített interjúkötete, az Angyalboksz. A kötet utolsó interjúja a párja szeretőjét leszúró Árpival készült, akinek az alkoholista mamája is, maga is jó néhány öngyilkossági kísérleten volt túl, amikor Árpi bekerült a börtönbe. Büky Dorottya úgy jellemzi őt, mint kedves mosolyú, csendes, szelíd embert, akinek "veszett jó humora van", "kreatív és karizmatikus tehetség". A börtön munkatársai féltették az öngyilkosságtól, mondták, hogy "nemigen tudnak hozzá férkőzni", azért ajánlották be a Mesekörbe, hogy ott talán megnyílik. Jó ideig nem nyílt, meg sem mukkant. De aztán… "Hát figyelj ide, én egészen addig be voltam fordulva, míg nem kezdődött el - de most ezt komolyan mondom - a Mesekör. Jártam addig is mindenféle foglalkozásokra, de ott nem tudtam magamból kiadni dolgokat. A Mesekörben egy idő után ki tudtam adni saját magamat. Tudtam bohóckodni, viccelni, amit ugye nagyon ritkán csináltam."

Árpi legkedvesebb előadása az Ördög és pokol volt. "Abban a történetben a fiú, akit játszottam, keresi a boldogságát, és ugye megjárja a poklot… megtalálja a pokol legmélyén a kincses ládát, azt hiszi, hogy tele van kinccsel, arannyal, gyémánttal, de amikor felnyitja a ládát, csak egy képet talál benne, amely őt és az édesanyját ábrázolja. S akkor döbben rá, hogy ő mindig ezt kereste, ezt a boldogságot.

És úgy csináltuk meg, hogy azon a fotón tényleg az anyám meg én voltunk, ő fiatalon én meg a karjában pici babaként… anyám ott ült - a ti jóvoltotokból. És láttam, hogy sírt…"

Anya és fia előtte kilenc évig nem látták egymást. Happy end nincs, Árpi azóta is csak egyszer látta az anyját, és akkor sem ment oda hozzá, mert az olyan állapotban volt.

Árpi kint van, megvan, él a feleségével, akit egy Mesekör előadáson ismert meg és a börtönkápolnában vett feleségül.

Akik bent vannak, és önmagukba is be vannak zárva, most már nincs hol megnyíljanak.

Csatlakozzon a HVG Pártoló Tagsághoz!

Több mint 1 milliós olvasótáborunk zöme már a digitális, ingyenes tartalmainkból tájékozódik. Az ezt lehetővé tevő hirdetéseken alapuló üzleti modellre azonban nagy nyomást helyeznek a technológiai vállalatok és a független médiát ellehetetlenítő politika.
Azért, hogy továbbra is a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon szolgáljuk ki olvasóinkat Pártoló Tagsági programot indítunk. Tagjaink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, illetve számos előnyt élvezhetnek.
Csatlakozzon programunkhoz, vagy támogasson minket egyszeri hozzájárulással!