Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Mit tehetnek a civilek, ha a populista vezetők kipécézték őket? Konferenciát szervezett a TASZ, ahol a szakértők a populista vezetők és politika természetrajzát éppúgy megpróbálták tisztázni, mint azt, hogy mit kell máshogy csinálniuk a civileknek, ha el akarják juttatni üzeneteiket a társadalomhoz.

Az új populizmusok terjedésével új kihívásokkal kell szembenézniük a civileknek, nem véletlenül rendezett erről konferenciát a TASZ, hiszen nem árt megvitatni, mit lehet tenni, milyen irányok nyílnak akkor, ha a világban 109 országban nehezíti meg, lehetetleníti el a hatalom a nem kormányzati szervezetek életét a kormányok.

21. századi diktatúrák?

A nemzetközi tanácskozáson a kolumbiai César Rodriguez-Garavito civil aktivista fogalmazta meg az új populizmusok pár jellegzetességét. Mint hangsúlyozta, bár a populizmus mindenhol mást jelent, és a világban épp úgy vannak jobboldali populista vezetők (lásd Erdogan), mint baloldaliak (pl. a fülöp-szigeteki Duterte elnök), ám feltétlenül vannak közös vonások.

Ilyen például az:

  • Anti-elitizmus

Az elit tulajdonképpen bármilyen, akár marginalizált társadalmi kisebbséget is jelenthet, a lényeg az, hogy a kormányok tudjanak ellene ágálni. És hogy legyen 99 százalékuk egy 1 ellen. (Ha belegondolunk, Soros György tökéletes választása a magyar kormánynak: a valódi, gazdasági, vagyonos elittet köti össze a marginalizált kisebbség, tudniillik a menekültek csoportjával. Ezzel minden említett feltétel teljesül.)

  • Anti-pluralizmus

A populisták mindig a saját álláspontjukkal azonosítják a népet (magyarságot, törökséget, oroszságot, mindegy), és szembeállítják a másik oldallal, amely kommunikációjuk szerint nem nemzeti, sőt, gyanús identitású. Ez azt is jelenti, hogy a populisták mindig kettéválasztanak, polarizálnak.

©

A szakértők a populista, autoriter államhatalmakat 21. századi diktatúrának is hívják, amelyek abban különböznek a 20. századi társaiktól, hogy nem puccsal kerülnek hatalomra, hanem demokratikus legitimációjuk van, még akkor is, ha a választások nem mindig tisztességesen mennek végbe (lásd erőforrások egyenlőtlensége, médiafölény, választójogi manipulációk stb.). Az összképet pedig a jogállam elleni sok kis támadás, megannyi apró mozaikdarab teszi teljessé..  

Debbie Gild-Hayo izraeli aktivista is hozott olyan példákat a civilellenes fellépésre, amelyek hasonlítanak a magyar kormány lépéseire: megfélemlítő törvénytervezetek benyújtását például, amelyek 5 évig terjedő börtönbüntetés helyeztek kilátásba azoknak, aki izraeli katonákat "demoralizáló" módon fotóznának (például brutalitást dokumentálnak). Ebből végül nem lett jogszabály, de ez így is nyomásgyakorlásnak minősül. Izraelben amúgy is összekeveredik a populizmus, az arab-izraeli konfliktus, az ország biztonságának és a migránsválság kérdése.

"Nem is tudjuk, milyen jó dolgunk van"

A helyzetkép kialakítása után a lehetséges utak és megközelítések megvitatása következett. A Harvard professzora, Kathryn Sikkink például statisztikákat mutatott be az éhínség, gyerekhalálozás áldozatainak csökkenéséről, illetve az emberi élet minőségének általános javulásáról. Miért? Mert úgy véli, a civilek, akik az átlagosnál többször szenvednek depresszióban, poszttraumatikus stressz szindrómában, nem látják, érzik, hogy a munkájuk beérik, hasznos és eredményes. De nemcsak a civilek: a társadalmak is úgy látják, a dolgok rossz irányba mennek. Németországban például mindössze az emberek 5 százaléka gondolja úgy, hogy jó az általános irány. Pedig az élet a Földön minden statisztika szerint egyre jobb, ám a civilek beleragadtak a problémák felmutatásába, ők az eredményeket nem kommunikálják.

Az Amnesty International munkatársa, Thomas Coombes is erre hívta fel a figyelmet. Mit tanulhatnak a populistáktól? - tette fel a kérdést? A hatalmak odafigyelnek például az emberek félelmeire és reményeikre, és víziót kínálnak nekik: megvédünk titeket, biztonságba helyezünk titeket.

A félelem és a lelkesedés két külön agyi területet aktivizál, hívta fel a figyelmet Coombes. A civileknek is fel kell építeni tehát egy világképet, arról kell beszélniük, s nem szabad, akár még tagadva sem megerősíteniük a populisták állításait: például vitatni, hogy a menekültek között milyen százalékban vannak terroristák. Ezzel ugyanis ők is csak összekapcsolják a két dolgot.

Csak a hiányosságokat felmutatni, csak a negatívumokra koncentrálni tehát nem elég. De nem is népszerű dolgokat kell mondani: Coombes szerint sokkal fontosabb a fontos dolgokat népszerűvé tenni - érvekkel és érzelmekre hatva, hogy azonosulni lehessen az üzenettel. A marketing és PR pedig ott még fontosabb, ahol nincs, vagy korlátozott a sajtószabadság.

"Magyarország Oroszországtól veszi a példáit"

A kazanyi Bulat Mukhamedzhanov, az orosz börtönviszonyokon javítani próbáló Zona prava koordinátora a hvg.hu-nak arról beszélt: megdöbbentőnek tartja, hogy a magyar Stop Soros törvény nemcsak szervezeteket, de személyeket is fenyeget. Úgy látja, a magyar kormány figyeli az orosz szabályozást, és átvesz belőle elemeket. Moszkva például a szélsőségesek elleni harcra hivatkozva küzd a civilek ellen mondván: bárkiből szélsőséges lehet. A 2010-es törvény pedig, amely idegen ügynököknek bélyegzi a külföldi pénzből dolgozó civileket, megfoghatatlan, gumifogalmakkal operál, ebben is hasonlít a magyar Stop Sorosra.

A helyzet odáig fajult, hogy a hadseregben vagy a börtönökben tapasztalható emberi jogi visszásságokkal foglalkozó aktivistáknak adózási és bürokratikus szempontból is előnyösebb kft-i formában dolgozni, mint civil alapítványként. A hatalom minden mozzanatát ellenőrzi a civil szervezeti formának. Az állami médiába bekerülni szinte lehetetlen, a közösségi finanszírozás nem nagyon működik, egyedül Alekszej Navalnij ellenzéki, folyamatosan letartóztatott politikus képes elég embert megszólítani elérni és fenntartani a politikai mozgalmát ezzel a módszerrel. Viszont a nehezedő helyzet ellenére a civil szféra egyes szereplői hatékonyabban működnek, eredményeik vannak, és újabb szervezetek jelennek meg, mert a gazdasági helyzet romlik, és az emberek elégedetlenek.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!