Dercsényi Dávid
Dercsényi Dávid
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az állam minél jobban ki akar szúrni a tankönyvpiaci magáncégekkel, ezért ott gáncsolja azokat, ahol tudja, állítják a szakma ismerői. Most épp a korább tankönyvek engedélyeit nem hosszabbítják meg, holott erre nincs jogalap. Pontosabban egy van – az erősebb kutya előjoga. Csakhogy ezzel épp magát készül lábon lőni a kormány.

Eddig sem volt kétséges, hogy a kormány a tankönyvpiac államosítását tűzzel-vassal védi, de most olyan szintű diszkriminációt és kettős mércét alkalmaz, amellyel a legnagyobb baj, hogy az oktatás színvonala is megsínyli. Ráadásul drága is.

Jogi nonszensz

Miről is van szó? 2013-ban számos tankönyvkiadó termékét engedélyezte az állam, az engedélyek öt évre szóltak, idén lejártak. Négy hónappal a lejárat előtt a kiadók az Oktatási Hivatalhoz fordultak, a rendelkezéseknek megfelelően, ugyanis az engedélyek három alkalommal meghosszabbíthatók. A 2013-as engedélyeztetés idején ugyanaz a Nemzeti Alaptanterv volt érvényben, mint ma, a tankönyvek ugyanazok voltak, mint ma.

És mégis, az állami tankönyvkiadók könyveinek engedélyét meghosszabbították, a magánkiadókéit nem. (Összesen öt kiadó engedélyeit érintette a döntés.)

©

Az államiak között van az az Apáczai Kiadó, amelynek könyveit 2013-ban még úgy engedélyezték, hogy magánkiadó volt, utána, 2014-ben vásárolta meg az állam. A másik a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, mindkettő beolvadt az azóta megszűnt tankönyvfejlesztő OFI-ba. Az Oktatási Hivatal (OH) a következőre hivatkozott a magánkiadók könyveinek elutasításban: a tankönyvtörvény egyértelművé teszi, hogy az állam a tankönyvellátást

  • az állami tankönyvfejlesztésért és kiadásért felelős szerv közreműködésével, továbbá
  • a miniszter által kiírt tankönyvfejlesztési pályázat eredményeinek hasznosításával,
  • a miniszter által kezdeményezett kísérleti tankönyvfejlesztés eredményeinek a köznevelésben történő hasznosításával

látja el.

A magánkiadók fellebbeztek, bíróságon támadják meg a döntést. Érveik között szerepel, hogy

  • a törvény a tankönyvellátásról beszél, nem a tankönyvkiadásról. A törvény nem szűkítő értelmű, tehát tankönyvkiadást nem csak állami kiadó végezhet, sőt, nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy az állam a tankönyvellátás feladatát magánkiadók tankönyveinek engedélyeztetésével, forgalmazásával (finanszírozásával) is elláthassa. Ez egyébként Ausztriában is így van. A tankönyvellátás feladatát a magyar állam sem tudta volna a magánkiadók nélkül megoldani, mert az állami tankönyvfejlesztők nem fejlesztettek idegennyelv-tankönyveket, csak a magánkiadóknak voltak ilyenjeik.
  • az engedélyeztetés nem a kiadókról, hanem a tankönyvekről szól. Vajon azok a tankönyvek, amelyeket együtt engedélyeztek 2013-ban a mostani, elutasított a tankönyvekkel, de úgy esett, hogy időközben államivá vált kiadók adták ki őket, miben jobbak, mint az elutasítottak?
    ©

A fellebbezés ügyében, amit az OH-hoz kell beadni, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az illetékes. Tankönyvenként 30 ezer forintos illetékjellegű költsége van a fellebbezésnek, és mivel itt száznál több tankönyvről beszélünk, ez már alkalmas lehetett volna a fellebbezéstől való elriasztásra. (Nem riasztotta el.)

A közigazgatási perről egyelőre nincs hír, a tankönyvesek tárgyalást szeretnének, de most nyári ítélkezési szünet következik, ráadásul a közigazgatási igazságszolgáltatás is átalakulóban van a felsőbíróság létrehozásával. (Ide delegálják majd a jogorvoslatok egy részét, és többen attól félnek, a kormány saját házi bírósága lesz, kormányhű vezetőkkel. Leendő vezetőjeként az NKE volt rektorát, az NVB elnökét, Patyi Andrást emlegetik, aki amúgy valóban a közigazgatási jog szakértője.)

Az biztos, hogy ha a magyar jogorvoslati fórumok nem adnak igazat a tankönyvkiadóknak, nem törődnek bele, mennek tovább Strasbourgba. Azonban az évekig is eltarthat, amíg ott ítélet születik, addig a kiadók teljesen ellehetetlenülnek.

A magánkiadók tankönyveinek elutasításának miértjeiről feltettük kéréseinket az OH-nak is, még várjuk a választ.

Az állam borzasztó gazda

Ugyanaz a magyar kormány, amely migrációs ügyben folyamatosan kettős mércével vádolja az EU-t, simán érvényesíti ezt a kettős mércét a tankönyvpiacon. De miért? Jó gazda az állam? Most folyik az állami vagyongazdálkodási törvények módosításának vitája a Parlamentben, és itt elhangzott, az állam kiváló, ezt a Mezőhegyesi Ménesbirtok példája is mutatja – az ellenzék ezt máshogy látja. A tankönyvpiac 2013 végén indult államosítása azt mutatja, nem jó gazda az állam. Azóta kerültek egyre dominánsabb helyzetbe (olykor ideiglenesen monopolhelyzetbe) az állami tankönyvkiadók, monopolhelyzetbe a tankönyvterjesztés. Utóbbit a KELLO végzi, korábban magáncégek, piaci alapon.

A KELLO-nál, az ő netes felületén kell a tankönyvrendelést elvégezni, és a cég szállítja ki osztja el a tankönyveket – ez a feladat korábban meghaladta a képességeit, több ilyen botrány is történt iskolakezdéskor: heteket késtek a tankönyvek az iskolából.

©

Egy 15 milliárdos piacról van-volt szó, a NER logikája szerint ezt mindenképpen megbízható kezekbe kellett tenni. Új, nagy példányszámú tankönyv fejlesztését az Emmi engedhetné, de ilyet már évek óta nem hirdetett meg. A magán-tankönyvkiadók ezért csak kis példányszámú, speciális területekre szóló (például nemzetiségi) tankönyveket tudnak kiadni, amelyeket nem éri meg kiadni – épp ezért lenne ezek kiadása állami feladat.

Vagy külföldön kell megpróbálni boldogulni, mint ahogy a szegedi Mozaik kiadó teszi – ahogy itt is leírtuk, a kiadó a digitális oktatási anyagok fejlesztésében látja a kitörési pontot, a jól működő, díjnyertes digitális platformját próbálja külföldi piacokon értékesíteni.

Mindeközben az állam nemcsak szabályozó, de kiadó is a piacon, ami persze egy rendes piaci folyamatban összeférhetetlen lenne. Ez persze nem akadályozza meg abban, hogy olyan fejlesztésekre költsön milliárdokat, mint a Nemzeti Közoktatási Portál, amelyre elvileg felkerül az összes állami tankönyv digitálisan, gyakorlatilag ez nem teljesült. Avagy a szülői és tanári visszajelzések dacára önti a milliárdokat az állami tankönyvekbe.

A kapzsi piac kontra jótékony állam

A tankönyvesek szakmai szervezete, a TANOSZ által elmondott példa tanulságos: az egyik legnagyobb (azóta megszűnt) magán-tankönyvterjesztő egy tankönyv árából 15 százalékot kért, és 6 százalékot adott az iskoláknak.

A KELLO ma 20 százalékot kér a terjesztésért, és 4 százalékot ad az iskoláknak – nagyobb rész marad tehát nála, mindezt egy nevében nonprofit cég teszi. (És érdekes fényben tünteti fel, ahogy a kormány a kapzsi tankönyvpiaci magánszereplőket emlegeti.) Az EU-s pénzekkel is támogatott állami tankönyvkiadás túl olcsón adja a könyveket, az ebből fakadó részesedés nem elég a KELLO-nak. Ezért a magán-tankönyvkiadók drágább könyveivel tudja kipótolni a bevételeit. Ha ezek a kiadók kiesnek, mert a tankönyveiket nem engedélyezi az állam, még több bevételtől esik el a KELLO, és még több közpénzt kell majd beletolni a veszteségei finanszírozására. Azaz az állam a magánkiadók szorongatásával csak minél több közpénz elégetését éri el.

©

De van más példa is: a tankönyvek most az általános iskolában minden évfolyamon, mindenkinek ingyenesek. Korábban csak a rászoruló gyerekeknek volt ingyenes, a váltás évente 5 milliárd forintba kerül. Azaz az, hogy a tankönyveket kifizetni tudó szülőknek a kormány politikai gesztust gyakoroljon, szavazataikra apellálva, évente 5 milliárd forintot tol az ingyenességbe. De ezáltal nem lesz jobb az oktatás színvonala, nem jár jól a társadalom. Ha az iskoláknak adnák ezt az 5 milliárd forintot, egymillió forint jutna mindegyiknek fejenként. (Aminek főleg kisebb iskolák tudnának örülni.) Azt már fel tudnák használni úgy, ahogy a szükségleteik diktálják. De a kormány csak akkor barátja az alsóbb szintű, helyi megoldásoknak, azaz a szubszidiaritás elvének, ha az EU-val szemben kell megvédeni a migrációs politikáját vagy az uniós ügyészséggel szembeni érzéseit.

Így okoz a pazarló állami struktúra forrásszegénységet a közoktatásban.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!