szerző:
HVG

Meg lehet-e becsülni a választás eredményét annak alapján, hogy a jogosultak mekkora hányada megy el voksolni? Kísérletet tettünk rá.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

Ha esik, ha fúj, két és negyed millió Fidesz-szavazó minden negyedik évben elzarándokol a kijelölt iskolába-óvodába-kultúrházba, hogy az Orbán Viktor által kiválasztott nevek mellé behúzza az ikszet. Az ellenzéki pártok úgy spekulálnak, hogy minél többeket sikerül az urnához csalogatni a megrögzött Fidesz-szavazókon kívül, annál jobbak az ő esélyeik. Matematikailag ez bizonyosan így van, a mórickaszámítás eredményét aprópénzre váltani azonban nem is olyan egyszerű.

Az ördög a részletekben rejlik – derül ki a négy évvel ezelőtti országgyűlési választások eredményének elemzéséből. A HVG négy megye és hat budapesti kerület 2014-es adatait dolgozta föl, arra keresve a választ, hogyan függ össze a részvételi arány és az egyes pártok eredménye. Igaz-e, hogy ahol többen mentek el szavazni, ott automatikusan jobb eredményt ért el az ellenzék?

Szavóurna 2014-ben. Meghosszabbított vonalak
©

A véletlenszerűen kiválasztott négy megye Csongrád, Heves, Komárom-Esztergom és Vas, a fővárosban pedig Budán a II., a III. és a XI., Pesten a IV., a VI. és a VII. kerület (azaz a 2-es, a 4-es, a 11-es és az 5-ös választókerület) eredményeit vettük számba. Mindez együtt 17 választókerületet jelent, amelyekben – az országos 5 millióból – összesen 860 ezren szavaztak 2014-ben. A HVG e 17 választókerület 1699 szavazókörének mindegyikében külön-külön megnézte, hogy a jogosultak közül hányan vettek részt a voksoláson. A részvételi arányokat aztán összepárosítottuk a négy nagy párt, illetve pártszövetség – a fentieken kívül, negyedikként az LMP – listája mellé az illető szavazókörben behúzott ikszek számával.

A sejtett összefüggés nagy vonalakban beigazolódik. Azokban a szavazókörökben, amelyekben magasabb volt a részvétel, a kormánypárt valamelyest gyengébb eredményt ért el; a Fidesz jellemzően ott remekelt, ahol kevesebben mentek el a voksolásra. Ezzel ellentétesen mozog az akkori legnagyobb ellenzéki erő, a baloldali összefogás eredménygörbéje: minél többen fordultak meg az urnáknál, annál magasabb arányban szavaztak erre a formációra. A vizsgált 17 választókerület átlagában ez azt jelenti, hogy ahol a jogosultak kevesebb mint 45 százaléka ment el szavazni, ott 51 százalékos voksaránynak örülhetett a Fidesz, és 19-cel kényszerült beérni az MSZP, ahol viszont a 75 százalékot is meghaladta a részvétel, ott a kormánypárt eredménye 45 százalékra fogyott, az ellenzéki összefogásé pedig 33-ra hízott (lásd ábránkat).

©

Dörzsölheti a tenyerét Orbán Viktor: ezeket a vonalakat meghosszabbítva azt látjuk, hogy csak azokban a körzetekben haladná meg a baloldal eredménye trendszerűen a Fideszét, amelyekben a választási részvétel 100 százalék fölött lenne. Ez, mondani se kell, képtelenség. Az viszont hosszabbítgatás nélkül is kiderül a grafikonokból, hogy a választási részvétel alapján nem lehet jól prognosztizálni az eredményt. Sokféle oka lehet az átlagosnál magasabb részvételi hajlandóságnak – a kulturális különbségektől egészen addig, hogy az adott helyen éppen a kormánypárt mozgósított nagyon jól. A rendelkezésre álló adatok alapján tehát nem barkácsolható olyan algoritmus, ami megmondaná, hogy ha egy százalékkal többen mennének el szavazni, akkor X százalékkal javulna az ellenzék esélye, és Y százalékkal romlana a kormánypárté.

Már csak azért sem, mert a választótáborok sem stabilak. A Fidesz-agytröszt például abban bízik, hogy a sajtónak, különösen a populáris részének az elfoglalásával, a sorosozással és a migránsos riogatással bővíthető a két és negyed milliós szavazótábor. Az ellenzék erői pedig azt számolgatják, mennyit nyerhetnek és mennyit veszíthetnek valamiféle összefogással. Ezzel kapcsolatban egyébként a HVG által vizsgált egyhatod Magyarország 2014-es adatai azt mutatják, hogy a baloldal által most intenzíven szagolgatott Jobbik szavazótábora, bár kétségtelenül jelentős, de markánsan korlátos. Azokban a szavazókörökben, amelyekben 45 százalék alatt volt a részvétel, még 20 százalék fölött mérték a Jobbikot, a legmagasabb részvételt produkáló helyeken viszont – hajszálnyival – 10 százalék alá esett az átlaga. Azaz 2014-ben sokkal inkább erre a pártra volt igaz az, amit a Fideszről szokás gondolni: volt egy meglehetősen stabil a tábora, amin nem nagyon tudott túllépni. De Vona Gábor pártja azóta igencsak buzgón ügyködik azon, hogy hagyományos bázisán kívülre is eljuttassa a kampányüzeneteit.

©

Ma is érvényesek viszont a 2014-es összefüggések a területi különbségek tekintetében. A községekben szinte kiapadhatatlannak látszik a kormánypárt tartaléka: minél többen szavaznak, a nagy átlaggal ellentétben a kistelepüléseken annál markánsabb a Fidesz előnye, és annál inkább lefelé konyul az ellenzéki pártok görbéje. A városokban fordított a helyzet: minél magasabb a részvételi arány, annál soványabb a kormánypárt előnye. Bonyolultabb a kép a fővárosban. A budai hegyvidéken kiemelkedően magas a szavazási hajlandóság, mégis igen erős a kormánypárt, míg a pesti oldalon fej fej mellett van Orbán és ellenzéke, de ahol többen szavaznak, ott az utóbbinál van az előny.

A négy megye között is jócskán vannak különbségek. A két szélső érték Csongrád és Vas, éspedig nem csak geográfiai értelemben. A Dél-Alföld fővárosában és környékén egyetlen ponton sem törik meg a trend: minél nagyobb a szavazási részvétel, annál inkább visszaszorulnak a kormánypártok, és annál jobb a baloldali összefogás eredménye. Nem ilyen tankönyvszerűen egyenletes az emelkedés és a csökkenés, de alapvetően hasonló a helyzet Hevesben és Komárom-Esztergomban. Vasban viszont minden fordítva van: minél többen mennek el szavazni, annál erősebb a Fidesz, és annál inkább maga alatt van a baloldal. Ebben a legnyugatibb megyében, Szombathely mellett van a listarekorder Horvátlövő is, az aprócska falu 124 szavazója közül 115-en a Fidesz logója mellé tették az ikszet 2014-ben.

Alapvetően tehát igaz, hogy minél többen mennek el szavazni, annál jobb esélyei vannak az ellenzéknek. A tényleges arányok azonban mindenhol mások, sokszor gyökeresen mások. Van, ahol a kormánypártnak lehetnek tartalékai, és van, ahol az ellenzéknek. Ebben a helyzetben pedig nyilván azok a pártok tudják a leghatékonyabb kampányreceptet kidolgozni, amelyeknek megvan a maguk jól karbantartott Kubatov-listája.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!