Hamvay Péter
Hamvay Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Orbán nem megváltoztatni akarta a magyar társadalmat, hanem ismeri, kiszolgálja és a saját céljainak megfelelően felhasználja annak félelmeit és igényeit – mondja Tóth István György szociológus, a Tárki vezérigazgatója.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

HVG: Csaknem tíz éve írt a Tárki egy hosszú tanulmányt, amelyből az derül ki, hogy a magyar népesség értékrendje a nyugati kultúrától távol, az ortodox kultúrájú országok közelében helyezkedik el. Zárt, bizalomhiányos társadalmat írtak le, ahol az állampolgár a meggazdagodást, az egyéni boldogulást csak korrupcióval, szabálykerüléssel tudja elképzelni, viszont folyton az állam segítségére számít. Nem ebből a kottából építette fel az utóbbi nyolcéves kormányzását és a kampányát a Fidesz?

Tóth István György: Megnyugtatom, nem a Tárki írta a Fidesz kommunikációs stratégiáját. Az viszont igaz, hogy a Fidesz az efféle politikára irányuló kereslet kielégítésén dolgozott. De azért ne mentsük fel az ellenzéket. Lehetséges lett volna másfajta politikai narratívát felépítenie, de nem tette meg.

HVG: Pedig az ellenzék csupa szépet és jót ígért, visszaállította volna a demokráciát, rendbe tette volna az egészségügyet, oktatást, soroljam?

T. I. Gy.: Csakhogy ez az üzenet nem igazán jutott el a választókig. Nem az ellenzék tematizálta a kampányt, hanem futott az események után. Botka László volt az egyetlen, aki proaktív volt azzal, hogy önálló narratíva mentén, a társadalmi igazságosságra felfűzve kezdte felépíteni a maga baloldali kampányát. De a pártja az első kudarcok után feladta ezt az irányt. Sokat beszélt az ellenzék az egészségügyről és az oktatásról, anélkül hogy érthető és megvalósítható víziót adott volna a társadalomnak, s valójában megmaradt a korrupció témájánál.

Orbán-hívők nagygyűlésen. Vezérre várva
©

HVG: Miért nem vett tudomást az ország fele Mészáros Lőrinc vagy Kósa Lajos ügyeiről?

T. I. Gy.: A rövid válaszom az volna, hogy olvassa újra Móricztól a Rokonokat, sokat tanulhatunk belőle a mai magyar működésmódot illetően is. De van hosszabb válaszom is. Magyarországon az utóbbi évtizedekben – a megszilárduló törzsies logikák mentén – kialakult egyfajta morális relativizmus is. Ha a mieink követik el a morálisan elítélendő tetteket, akkor könnyebben túltesszük magunkat rajtuk. Az ön által említett Tárki-felmérésnek volt egy 2013-as utánkövetése, ahol meglepve tapasztaltuk, hogy nőtt az intézményekbe vetett bizalom. Aztán kiderült, ennek az az oka, hogy ennyivel nőtt a kormánypártiak számaránya: az első, 2009-es vizsgálat idején gyenge támogatottságú szocialista kormány adta a hátteret, a 2013-as kutatáskor pedig az erős támogatottságú Fidesz. Azaz akkor bízunk az intézményeinkben, ha a „mieink” irányítják, és 2013-ban többen érezték magukénak az aktuális kormányt, mint 2009-ben. Ez a relativizálás nem új keletű, a baloldali kormányzatok idején is hasonlóan működött. A magyar társadalom nem szokta meg, hogy vannak politikától független intézmények és ezek a köz érdekében nagyon is hasznosak. Ezért is tudta olyan könnyen átlépni ezeket a hatalom.

HVG: Eszerint nincs is baloldali alternatíva?

T. I. Gy.: Az ezredforduló idejétől látjuk, hogy a magyar társadalom egyre nagyobb része határozza meg önmagát jobboldaliként. Ha ez így van, akkor igencsak nehéz baloldali identifikációt kínálva megnyerni a választásokat, pláne ha ezzel a címkével jelentős kínálati tülekedés alakul ki a balos térfélen. Az ellenzéknek ilyenkor nyilván inkább azon kellene dolgoznia, hogy próbálja átdefiniálni, keresztbe metszeni a politikai teret a hagyományos bal és jobb térfélen egyaránt. A magukat jobboldalra helyezőknek is be lehet mutatni, hogy a nyitottabb, kreativitásra épülő társadalom hosszú távon sikeresebb, mint a bezárkózó, hierarchiára épülő struktúra.

HVG: Miért tolódott jobboldalra a magyar társadalom, és milyen értékválasztást jelent ez?

T. I. Gy.: A Fidesznek még a kétezres években sikerült régi baloldali ígéretekkel átcsalogatnia a korábban balra szavazókat. Ilyen volt a rezsicsökkentés, a szociális népszavazás, az oktatás és egészségügy piacosítása iránti kísérlet elleni támadás. De a hagyományosan baloldali mozgósítási eszközöket is – petíció, népszavazási kezdeményezések – jóval ügyesebben használta a Fidesz, mint a baloldal. Ezután már csak az volt a feladat, hogy a lényegében anyagi ígéretekkel megszerzett szavazótömegeknek olyan jobboldali világértelmezést is kínáljon, amelyben otthonosan érzik magukat. Az egykori baloldali szavazók nyitottabbak lettek a nemzeti tematikára, mint a globalistára, és ezzel elszakíthatók lettek a magasabb iskolázottságú „saját” értelmiségüktől. Ez egyébként nemcsak lokális, hanem világjelenség. Azok, akiknek a  technológiai fejlődés és a  globalizáció veszélyezteti az egzisztenciáját, nyitottabbak az állami gondoskodás és a protekcionista megoldások iránt. Például amikor Magyarországon két éve egy nagy, nemzetközi vizsgálatban feltették azt a kérdést, hogy a megkérdezettek gazdaságilag prosperáló, ám szabadsághiányos országban szeretnének-e élni, vagy szabadabb, ám gyengébb gazdaságú országban, akkor a magyar népesség hetven százaléka az elsőt választotta. Hasonló értékeket Oroszországban és Törökországban mértek. Ezzel a hozzáállással van egy morális probléma, hiszen a szabadság – legalábbis szerintem – nem áldozható fel a növekedés érdekében. Ráadásul hosszú távon a szabadabb országok gazdaságilag is sikeresebbek, mint a kreativitást, az egyéni kezdeményezést elnyomó rezsimek. Ugyanakkor ez a populáris attitűd kiváló táptalaj azoknak a politikai erőknek, amelyek meg vannak győződve arról, hogy a Nyugathoz felzárkózást nem demokratikus hatalomgyakorlással kellene elérni.

HVG: Miért lehet egy olyan társadalmat éveken át félelemben tartani a menekültekre hivatkozva, ahol alig láttak menekültet?

T. I. Gy.: A Keleti pályaudvar környékén láttak, és a kormánymédia mindent meg is tett azért, hogy ez a kép beleégjen a lakosság retinájába. Nem volt nehéz dolga, hiszen a magyar társadalom korábban is inkább xenofób volt. Aminek az lehet az oka, hogy Magyarország Európa talán leghomogénebb nemzetállama, nincs tapasztalatunk a más nyelvű, kultúrájú népesség kezelésében. Ráadásul kevés információnk van a világról, keveset utazunk, kevesen beszélünk nyelveket. De én ebben a tematikában látok a migrációs kérdésnél is nagyobb veszélyt. A menekültválság könnyű terepet adott ugyanis arra, hogy óriási csúsztatással a nyitott társadalom eszméjét (aminek lényege a tekintélyelvűség visszaszorítása és a racionális diskurzus, a nyitott, innovatív működés) egyenlőnek hazudják a határoknélküliséggel és a „muszlim invázió” lehetőségével. A nyitott társadalom a kihívásokhoz való rugalmas alkalmazkodás záloga. Ha a fenti hazugság révén kidobjuk az ablakon, a saját társadalmunkat tesszük sérülékenyebbé.

Tóth István György szociológus. Nehéz megmagyarázni
©

HVG: Az erős állam és a karizmatikus vezető igénye miben gyökerezik?

T. I. Gy.: Már a kilencvenes években arra a következtetésre jutottunk Kornai Jánossal végzett felmérésünkben, hogy a magyar társadalom nyitott a paternalizmusra, és jóval többet vár el az államtól, mint amire az képes, és amire piacgazdaságra épülő demokráciában szükség lenne. Ez elsősorban a Kádár-korban gyökerezik, de a rendszerváltás után is arra szoktatták rá az embereket, hogy majd az állam megoldja helyettük a gondjaikat, akár úgy is, hogy túlterheli a szociális ellátórendszereket. Ebből persze önmagában nem következne az erős vezető igénye, de nem is tesz rosszat a paternalista mezben feltűnni vágyó vezetőknek.

HVG: Ennyire egyszerű a magyar társadalom, hogy rezsicsökkentéssel és migránsozással megvehető?

T. I. Gy.: Nem hiszem. Ráadásul sok olyan gazdasági eredmény van, amit a népesség az utóbbi években kézzelfoghatóan megtapasztalhatott. Nagyon alacsony az infláció és a munkanélküliség, nőtt a foglalkoztatottság, emelkedtek a reálbérek, csökkentek a hitelkamatok. Persze elemzők látják és elmondják, hogy a  többi visegrádi országtól elmaradunk, a versenyképességi mutatóink is romlanak, ám ez nem jut el az állampolgárok jó részéhez. A relatív növekedési különbségek következményeit majd később fogják olvasni az újságokban.

HVG: Mennyire járul hozzá a sikerhez, hogy Orbán „megmondja a tutit”, lerázta magáról a politikai korrektség bilincsét?

T. I. Gy.: Nem ő volt az első, aki átlépte a „píszí”, azaz a politikai korrektség tabuit, hanem a 2002-es szocialista kampány, amelyben a magyarigazolvány elleni fordulatként 23 millió román érkezésével ijesztgették a magyar társadalmat. A másik pedig a Jobbik volt, amely épp a nyílt cigányozással építette fel magát a semmiből nagyjából tíz évvel ezelőtt. Az első Orbán-kormány még polgári Magyarországot épített és panelprolizott. Az igaz, hogy mostanra a hangnem totálisan megváltozott, és a legutóbbi kampány hangneme már nemcsak a píszí tabuit hajította el, hanem már a civilizált állampolgári kommunikáció minden szabályát felrúgta. Tegyük hozzá, hogy ez a beszédmód semmiféle pozitív energiát nem szabadít fel. A píszí elleni lázadásnak persze megágyazott az a rendszerváltás utáni első másfél évtizedben domináns balliberális beszédmód is, amely a romák helyzetével kapcsolatban csak a többségi társadalom felelősségéről és hibáiról volt hajlandó beszélni. A szocialisták szavazói ezért is özönlöttek át különösen az ország keleti és északi felében a Jobbikhoz. A Fidesz innovációja volt viszont az az ipari méretekben folytatott ellenségképgyártás, ami ilyen formában korábban nem volt a magyar politika része.

HVG: Le lehet győzni Orbánt a saját fegyverével, baloldali demagógiával?

T. I. Gy.: A magyar társadalom nemcsak jobboldali Rózsa Sándorok iránt, hanem a  baloldali Robin Hoodokra is fogékony. Engem azonban egyik figura dominanciája sem tesz boldoggá.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!