G. Tóth Ilda
G. Tóth Ilda
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az LMP-s Csárdi Antal úgy lett a párt egyetlen egyéniben megválasztott parlamenti képviselője, hogy hárman is visszaléptek a javára. Ennek ellenére bírálja az ellenzéket, mondván, teszetoszaságát a szavazók is visszaigazolták. HVG-portré.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában
Csárdi Antal kereskedő, új LMP-s honatya

„Hatéves lehettem, amikor azt mondtam édesanyámnak: egyszer majd politikai gyilkosság áldozata leszek” – utal politikusi elszántságának csírájára a 41 éves vállalkozó, aki Budapest belvárosában a múlt vasárnap országgyűlési képviselői mandátumot nyert. Anyai ágon az első budapesti polgármester, Kamermayer Károly leszármazottja. „Korábban azt mondogattam, hogy a szépunokája vagyok, aztán azóta kiderült, hogy neki nem is volt gyereke, vagyis valamiféle oldalvágásból származhatunk.” Pesterzsébeten született, a Ceglédi Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett 1997-ben, majd könyvelői és programozói végzettséget szerzett. Szülei évtizedekig zöldségüzletet vittek a Fővám téri Nagycsarnokban, amit 1998-ban fiuk vett át. „Sokáig úgy tűnt, hogy az öcsém fogja örökölni a családi vállalkozást, miután ő kereskedelmet tanult. Aztán mire befejeztük a tanulmányainkat, én már a piacon dolgoztam, ő pedig helyettem informatikus lett.” Telefonos ügyfélszolgálatosként dolgozó nővérével nagyon közeli a viszonya. Egy időben fontolgatta, hogy beiratkozik a jogi egyetemre, de több okból lemondott erről az álmáról. Az LMP-be 2009-ben lépett be, 2010 és 2014 között önkormányzati képviselő volt Ferencvárosban, 2014-ben pedig a fővárosban szerzett mandátumot.

Az Üllői úton, társasházi lakásban él. Első házasságából két lánya született, Kamilla és Jázmin, ők 10 és 14 évesek. Jelenlegi párja eredetileg uniós pályázatokat menedzselt, most ő veszi át a piaci üzlet vezetését. „Nagy munkabírású az én drágám, húszfős stáb munkáját végezte el a kampány alatt is, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Tökéletes csapat vagyunk mi ketten.” Hobbira nincs ideje: „Ha az ember komolyan veszi a képviselői munkát, akkor 24 órából 18-ban ezzel van elfoglalva.”

HVG: A választások után azonnal árulónak kiáltották ki az LMP-t, mivel több választókörzetben nem léptette vissza a jelöltjeit az esélyesebb ellenzéki jelölt javára, amivel elősegíthette a Fidesz kétharmadát. Eközben önhöz percenként lép ide valaki gratulálni a Nagycsarnok melletti kocsma teraszán. Egyszemélyes hősnek érzi magát?

Cs. A.: Egyáltalán nem érzem magam hősnek, a kétharmad senkinek sem jó. De korántsem arról van szó, hogy éppen lecsúsztunk a kormányváltásról! Egyszerűen az történt, hogy a társadalom visszaigazolta az ellenzék teszetoszaságát. Nem foglalkoztunk eleget a választókkal, ehelyett a pártok egymással voltak elfoglalva. Persze elő lehet venni felelősként a Fidesz ipari mennyiségben előhúzott taktikai lépéseit – az álrezsicsökkentéstől a migránskártya kijátszásáig –, de egy biztos: enélkül is nyertek volna, mert mi nem végeztük el a munkánkat.

HVG: Ez már-már kisebbfajta őszödi beszéd! Ön milyen munkát végzett? Nem inkább azért nyerhetett, mert a körzetében három esélyes jelölt is visszalépett az ön javára?

Cs. A.: Én itt, a piacon töltöm a napjaim jelentős részét. Dolgozom bent az emberek között, aztán kijövök ide – szintén az emberek közé. Ha bárkinek bármilyen problémája van, azzal a valós hittel fordulhat hozzám, hogy ha nem is tudom megoldani helyette, meg tudom mutatni, hová forduljon. Például most, hogy a Középső-Ferencvárosban masszív városrehabilitáció folyik, megkeresett egy idősebb hölgy: segítsek, mert olyan cserelakásokat ajánlottak neki, amelyek vagy rettentő rossz állapotú házban, vagy lift nélküliben, felső szinten vannak. Ő is tudja, ha én bemegyek a hivatalba, akkor meghallgatnak, mert én vagyok a „képviselő úr”, ő meg csak az egyik polgár.

HVG: Azért legalább egy sörre meghívta itt a kiskocsmában az ön javára visszalépőket, például Juhász Péter és Fekete-Győr András pártelnököket?

Cs. A.: Nem ismerjük igazán egymást, Juhász Péterrel például csak a kampány alatt találkoztam. Tudom, hogy sokat tett az előző ciklusban Rogán Antal korrupciós ügyeinek feltárásáért. És ne felejtsük el, hogy az olimpia témája azért tudott a felszínen maradni a Momentum felbukkanásáig, mert én nemmel szavaztam a budapesti szervezésre a Fővárosi Közgyűlésben. Mi kezdtük el úgymond „lélegeztetőgépre lefordítani” azt a 3 ezermilliárd forintot, amibe az olimpiarendezés került volna.

Csárdi Antal kereskedő, új LMP-s honatya
©

HVG: Jól jövedelmező családi vállalkozása van, és láthatóan jól érzi magát a kereskedői közegben. Miért állt politikusnak?

Cs. A.: Azt szoktam mondani, hogy azért, mert egy korábbi választás reggelén arra ébredtem: nem tudok kire szavazni. Valójában már a középiskolában is diákönkormányzati elnök voltam. Nyilván szeretek szerepelni, és minden politikus ilyen. De annyira nem, mint azok, akiknek a háttérembereik kaparják ki az ügyeket, ők meg kiállnak az eredménnyel büszkélkedni a kamerák elé. A munkámat óriási mértékben segíti, hogy nap mint nap találkozom az „utca emberével”. Most pénzt keresek itt, de akár pénzt is hajlandó lennék tenni abba, hogy ezt a közvetlen kapcsolatot ne veszítsem el. Arra amúgy mindig nagyon kényesen figyeltem, hogy a megélhetésem ne függjön a politikaitisztség-vállalásomtól.

HVG: Mit tanult az első budapesti polgármestertől, Kamermayer Károlytól, aki a rokona volt?

Cs. A.: Számomra példaértékű a Fővárosi Egylet a civil tagjaival. Nonszensz, hogy ma, 150 évvel később, küzdenünk kell azért, hogy ennek a nyomai előkerüljenek. Szétverik ezt a gyönyörű várost egy szűk gazdasági kör érdekéért! Nekem Budapest nem irodalmi kérdés, hanem az életem.

HVG: Az előbb idejött önhöz egy hölgy, és azt mondta: az Orbán-kormány migránssá tette a gyerekeinket. Mivel győzi meg a két lányát, hogy maradjanak itthon?

Cs. A.: Nem fogok tiltakozni, ha egy időre külföldre akarnak menni tanulni, de azt kérem tőlük, hogy a hazáért dolgozzanak. Ha a mostani körülmények között nem lehet előrelépni, akkor meg kell teremteni ennek a feltételeit.

HVG: Nem naivitás azt gondolni, hogy ez az érv működni fog?

Cs. A.: Nem tudom, hogy tömegesen itthon lehet-e tartani ezzel a fiatalokat, de abban biztos vagyok, hogy az én lányaimat igen. Hiszen a harcosságot látják tőlem, nyilván ezt a habitust fogják követni.

HVG: A harcos habitusával már egyszer kudarcot vallott, amikor tavaly az LMP tisztújításán Hadházy Ákos társelnök kihívója volt. Most újra itt az esély, hiszen ő lemondott.

Cs. A.: Pont amiatt maradtam alul, mert nem értettem egyet a többiekkel a választási stratégiában. Ákosék arra akarták helyezni a hangsúlyt, hogy meg kell egyezni a többi párttal, én viszont azt mondtam, hogy a választókkal kell megegyezni. Hát az ő elképzelésük egy centit sem vitt minket előre.

HVG: Legfeljebb önt, aki talán pont ezért nyerhetett! A választások előtt viccek terjedtek arról, melyik párt milyen betegség vagy milyen ital lenne. Ha zöldség vagy gyümölcs lehetne a szimbólum, e témában tapasztalt szakemberként ön kinek mit osztana?

Cs. A.: A Fidesz mindenképpen romlott narancs volna. Amikor megjelent a politikai palettán, friss erő volt, pont úgy tekintettek rá, mint a déligyümölcsökre ősszel, amikor felbukkannak a pultokon. Mindenki jó ízzel tudta fogyasztani. Aztán elmúlt az ősz és a tél, jött a kora tavasz, és a narancsnak megvastagodott a héja, kiszáradt, elveszítette a szaftosságát. Azért vagyunk kénytelenek most is narancsot enni, mert nincs más. Az LMP szerintem a jó magyar zöldalma, friss és harsogó – csak nem olyan népszerű, mint a narancs, amikor annak szezonja van.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!