szerző:
HVG
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A rendszerváltás táján elkezdődött heraldikai reneszánsz óta már a 3178 hazai település több mint 90 százalékának van saját címere. HVG-Ténytár.

Nem egy közönséges ladik vagy holmi tutaj, hanem tekintélyes háromárbócos kereskedelmi hajó úszik dagadó vitorlákkal az egyik legapróbb alföldi falu, a 390 lakosú Tiszainoka települési címerének főhelyén. A papír meg a címerpajzs sok mindent elbír: a háromlobogós karavella fölött ötágú nemesi címer pihen, a hajótest alatt pedig aranyhal ficánkol, utalva talán a dicső múltra, amikor Inokát ezernél is többen lakták a hajdani Külső-Szolnok vármegyében. A rendszerváltás táján elkezdődött heraldikai reneszánsz óta – ma már a 3178 hazai település több mint 90 százalékának van saját címere – nem csak a Tiszazugban mernek nagyot álmodni.

©

A török időkben kihalt, majd sokáig csak településrészként egzisztáló Pest megyei Csörög község – amely az önállóságát csupán 2002-ben nyerte vissza – címerállata például egy aranyszínű főnixmadár lett, amely, ahogy kell, lángnyelvek közül emelkedik fel, éppen a csörögi dombokról a magasba. A jászsági Jánoshida viszont bibliai jelenettel, a térdeplő Jézusnak Keresztelő Szent János általi megkeresztelésével kívánja valamelyest meghatározni a település identitását a XXI. század elején, habár a 2011-es népszámláláskor a helybélieknek több mint a 40 százaléka nem nevezte magát vallásosnak.

©

A címertan sok száz éves reguláit a helységek egy része manapság elég szabadon látszik kezelni. A Fejér megyei Kápolna, amelynek területén nevezetes csata folyt 1849 februárjában, Kossuth-címeres honvédcsákót tett fel címersisak gyanánt például a pajzs felső peremére. A hevesi Abasár pedig egyenesen húszágú kerek napkorongot nevezett ki települési címernek, mondván: a falu eredeti kabar neve – „Saár” – valójában fényt és ragyogást jelent.

©

A heraldika egyik (igaz, sokszor figyelmen kívül hagyott) előírása szerint a címereknek kevés, de markáns szimbólummal érdemes operálniuk. A Duna mellett fekvő Rajka ennek megfelelően egyetlen vörös folyami rákot tett fel a világoskék címerpajzsra. Nem zsúfolta agyon jelvényét a közeli Hegyeshalom önkormányzata sem, amikor csőrében ezüstpatkót tartó madarat választott jelképül. Legfeljebb az különös, hogy a szóban forgó állat nem gólya vagy daru, netán kócsag, hanem monumentális afrikai strucc. Nem ékeskedik idegen tollakkal viszont a Balaton-felvidéki Dörgicse archaizáló szimbóluma, amit megformálása alapján akár az építész Kós Károly is készíthetett volna. A pajzson a helyi Árpád-kori templom fametszeti kontúrja látható, a sarokban elhelyezett NKD monogram pedig a hajdani Nemes Királyi Dörgicse névre, az 1082-es szám pedig a falu első írásos említésének az időpontjára utal.

Az utóbbi évtizedekben egyre inkább divatba jött címertant – akad olyan település, amely 1990 után elfogadott címerét is lecserélte már újabbra – egy időben középkori tudománynak tekintették. A második világháborút követően a nemesi címereket leverték az épületekről, 1949-től kezdve pedig már az efféle városi jelképek használatát sem engedélyezték. A tilalom csak negyedszázad után kezdett enyhülni, akkor indult el a szocialista heraldika bizarr időszaka az úgyszólván kötelező vörös csillagokkal, a szinte elmaradhatatlan fogaskerekekkel. A régi kommunális rangjelzők részleges rehabilitálásához valamelyest talán az is hozzájárul, hogy bizonyos ikonikus ábrák – különféle logók és védjegyek – a gazdasági életben sűrűn használatosak. A mai települési címerek olykor maguk is erősen emlékeztetnek például bizonyos márkajelzésekre. Martfű aranymezőben ülő oroszlántestű fekete griffmadaráról (elsősorban a színvilág hasonlatossága folytán) nem nehéz például az egykori Agip cég totemállatára asszociálni, habár az kutya, ráadásul nem kevesebb, mint 6 lábbal áll a földön.

Jelvény híján

Néhány település, amely nem használ települési címert: Pettend (Baranya), Öregcsertő (Bács-Kiskun), Balajt, Dédestapolcsány, Egerlövő (Borsod-Abaúj-Zemplén), Kóny (Győr-Moson-Sopron), Tarnaszentmiklós,  Alsópetény, Legénd, Szécsénke (Nógrád), Tésa (Pest), Benk, Mánd, Tiszaadony (Szabolcs-Szatmár-Bereg), Balatonudvari (Veszprém), Zalaköveskút (Zala).

A 19 megye közül nyolcban – Fejér, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Somogy, Tolna, Vas – valamennyi város és falu megalkotta a települési címerét a Magyar címerek című weboldal szerint.

A cikk a HVG 2018/22. számában jelent meg.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!