Szex, siklás, zuhanás: extrém munkák

Átrepülni a kínai Nagy Fal fölött, fejjel lefelé lógni egy rúdról, esetleg tíz emelet magasan reklámokat kipányvázni. Szokatlan hivatásáról faggattuk Pirner Alma sztriptíz-világbajnokot, Simonics Péter siklóernyőst és Szabó Dénes ex-barlangászt, ma főállású ipari alpinistát.

„Ez aztán az igazán extrém! A csaj fejjel lefelé lóg a trapézról!” A szövegkörnyezetből nem derül ki, hogy a felkiáltást egy átlagos cirkuszi mutatvány váltotta ki. Fejjel lefelé lógott az artista. Na és? Ez a munkája. Az 'extrém' jelző létjogosultsága tehát ebben az esetben megkérdőjelezhető. Inkább veszélyes. Nem szokványos. És még sorolhatnánk. Összeállításunkból kiderül, hogyan jellemzi hivatását a sztriptíztáncosnő, a siklóernyős és az ipari alpinista.

Rúdon innen és túl

Pirner Alma © www.pirneralma.hu

„Tizenéves voltam, amikor eldöntöttem, hogy revütáncos szeretnék lenni, de mivel a műfajnak itthon már nincs kultúrája, sztriptíztáncos lettem” - mesél a kezdetekről Pirner Alma. A dekoratív hölgy számos nívós férfimagazin címlapján megmutatta már magát, itthon és külföldön egyaránt. Alma, aki az Erotika kiállítások gyakori vendége, egy évig a Moulin Rouge szólótáncosa volt.

„Kilenc éve dolgozom erotikus-sztriptíz és revütáncosként, de aerobikoktatói végzettségem is van. A sztriptíz-aerobikkal Amerikában 'találkoztam', és rögtön arra gondoltam, jó lenne ezt a kizárólag nőknek szóló műfajt itthon is népszerűsíteni. Három éve megnyitottam saját iskolámat - mondja Alma, hangsúlyozva, hogy a tánc eme szórakoztató és nőies változata nincs korhoz kötve. A legfiatalabb tanítványa tizennégy, a legidősebb hetvenéves.

A sztriptíztánc Alma szerint önmagában nem tekinthető extrém munkának.  „Ünnepnapokon, így karácsonykor és szilveszterkor is dolgozom. Hétközben a tánciskolában tanítok, péntek reggel pedig rendszerint külföldre utazom, ahol fellépések várnak rám. Amikor hosszabb turnéra indulok - Alma az interjút követően három hónapos kanadai körúton vesz részt - hetente hat napot dolgozom, hetente 24-25 fellépésem van (egy műsor 25 perces). Vasárnaponként aztán másik városba utazom tovább, ahol minden kezdődik elölről. Ez már extrémnek számít” - avat be a kulisszatitkokba a sztriptíztáncosnő.

A feszített munkatempót látva óhatatlanul is fölmerül a kérdés: ebben a szakmában meddig maradhat a csúcson valaki? „Eddig azt gondoltam, harminc éves kor után már nem érdemes sztriptíztánccal foglalkozni. Amikor Kanadában jártam, kiderült, hogy a leghíresebb táncosnők 35 év körüliek. A lényeg: ki, hogy tartja magát, és meddig képes arra, hogy megújuljon.”

Extrém munka a tengerentúlon

Amerikában az extrém munka fogalmát másképp értelmezik, mint itthon. A Harvard Business Online magazin egyik írásában részletesen kitér azokra a kritériumokra, amelyek az extrém munkát jellemzik. (Ha tíz felsorolt jellemzőből legalább öt illik a munkavállalóra, biztos, hogy ebbe a csoportba tartozik) . Ezek sze-rint, aki heti hatvan óránál többet dolgozik, rendszeresen utazik, munkabeosztása kiszámíthatatlan, szoros határidők sakkozzák be, felelőssége pedig jóval nagyobb a megszokottnál, egész biztos, hogy munkafüggő.

A szakma számos előnnyel kecsegtet: jó kereseti lehetőség, rugalmas munkaidő, és sehol egy főnök, aki megszabná, hogy a beosztott mikor, mit csináljon. Ám mindezért kőkeményen meg kell küzdeni: egy igényes műsor begyakorlása hosszú hónapokat vesz igénybe, ahhoz pedig, hogy a táncosnőt megismerje a szakma, alkalmi munkákat is el kell vállalnia, mert ha egyszer nemet mond egy fellépésre, előfordulhat, hogy legközelebb nem hívják. „Gyakran betegen is dolgozom. Ahhoz, hogy valaki az élmezőnybe kerüljön, és itt is maradjon, elsősorban tehetség kell, kitartás, szorgalom, jó kommunikációs készség és alázat. Ha valakinek nincs erős egyénisége, könnyen beszippantja az éjszaka, az alkohol, a drogok rabjává válhat - vázolja hivatásának árnyoldalait Alma, akinek van egy biztos pont az életében: fellépéseit, utazásait férje készíti elő, utazásaira is ő kíséri el.

A kiemelkedő kereseti lehetőségek mellett arról már kevesebb szó esik, hogy ha egy sztriptíztáncosnő komoly nemzetközi versenyen szeretné megmérettetni magát, bizony több százezer forintra rúgnak a felkészülés költségei. A befektetés azonban legtöbbször megtérül: ismertséget, újabb és újabb felkéréseket hozhat. Különleges vetkőzőszámával - egy kilenc méter hosszú selyem anyagon egyensúlyozva dobta le magáról ruháit - Alma a 2007-es Sztriptíz vébén első helyezést ért el,  emellett elnyerte az Év Előadóművésze, valamint a Média kedvence különdíjat is. Hogy mi hajtja előre? A táncosnő erről így vall: „A tánc nemcsak hivatás, hobbi is. Nem is lehetne másképp.”