Szex, siklás, zuhanás: extrém munkák

Átrepülni a kínai Nagy Fal fölött, fejjel lefelé lógni egy rúdról, esetleg tíz emelet magasan reklámokat kipányvázni. Szokatlan hivatásáról faggattuk Pirner Alma sztriptíz-világbajnokot, Simonics Péter siklóernyőst és Szabó Dénes ex-barlangászt, ma főállású ipari alpinistát.

„Szállj velem!”

Szelek szárnyán © Fly Away

„A siklóernyőzés nem csak egy sport, meditáció is” – avat be életfilozófiájába Simonics Péter, a magyar siklóernyős válogatott szövetségi kapitánya solymári főhadiszállásán. Címeit, helyezéseit sokáig lehetne sorolni, ám ő csak szerényen legyint, ha ezek szóba kerülnek. Saját bevallása szerint nem az elért eredmények éltetik, inkább az, hogy tapasztalatait megoszthassa tanítványaival. A műhelyben, amely siklóernyős elméleti óráknak is helyt ad, nem a falra aggatott oklevelek ragadják meg a figyelmet, hanem a takarosan felhalmozott sisakok, ernyők, műszerek és szaklapok sokasága.

A háromgyermekes családapa húsz éve a sportág szerelmese, mai napig ő az egyetlen magyar siklóernyős, aki társával (Forgó Szilárddal) világcsúcsot repült: 2002-ben Brazíliában például 285 kilométert szárnyalt. „Ez az életem”- meséli Simonics, aki eleinte a hegymászás szenvedélyének hódolt, mígnem a nyolcvanas évek végén egy hegyi túrán megismerkedett a siklóernyőzéssel. Szerelem volt első látásra, olyannyira, hogy bár a siklóernyőzés ekkoriban még nem számított felkapott sportágnak, hiszen Nyugat-Európában éppen csak megalakultak az első „sejtek” (klubok), a férfi itthon megalapította saját iskoláját. 

„Az 1992-es Európa bajnokság volt az első, amin indultam, 1995-től 2000-ig a világkupa mezőnyben versenyeztem. Azóta bejártam a világot: Mexikóban egy vulkán, Afrikában a Kilimandzsáró oldalán repültem, elsiklottam a kínai Nagy Fal fölött, átrepültem az Egyenlítőt, jártam Ausztráliában és Japánban is” - idéz fel néhány emlékezetes pillanatot Simonics, megemlítve egy spanyolországi, 4689 méterről történő repülést is.

Simonics világcsúcsot repült © Fly Away

„Az én értékrendem szerint az extrém sport nem azért „extrém”, mert veszélyes, hanem azért, mert a siklóernyősök a konvencionálistól eltérő környezetben mozognak. Vannak önmagukra és a környezetükre veszélyes emberek. Ám a sportág nem az. Ha valaki betartja a szabályokat, nem éri baj” - hangzik a szakember véleménye. „Ahhoz, hogy valaki magas szinten űzhesse a siklóernyőzést, kitartás kell, nyitottság, és az sem árt, ha az illető jártas a keleti filozófiában” - summázza az ideális siklóernyős tulajdonságait Simonics Péter. „Amikor elszakad a lábad a  földtől, egészen új dimenziók nyílnak meg előtted. A legtöbb siklóernyős, aki tériszonnyal küzd, előbb-utóbb legyőzi rettegését” - teszi hozzá.

A magyar siklóernyős válogatott szövetségi kapitánya szerint az oktatás egészen másfajta kihívást jelent, esetenként különleges feladatokkal: Simonics Péternek például több nyugdíjas diákja is van. „Nagy kihívás őket tanítani. Egészen más a mozgáskoordinációjuk, mint egy huszonévesnek. Emellett komoly élettapasztalatokkal bírnak, így nehezebben fogadják el, hogy lehet nekik újat tanítani.”

Hogy az élményszerzés költségei se maradjanak homályban: egy középkategóriás siklóernyős-felszerelés a szakember számításai szerint 150-250 ezer forintból kijön: ebben benne van a siklóernyő, a mentőernyő, és a beülő. Ehhez jönnek még a kiegészítők: sisak, ruha, GPS, esetleg kombinált műszer.  Bár egy három hónapos képzést követően (hozzávetőlegesen hetvenezer forint) bárkiből lehet siklóernyős, nem praktikus rögtön új felszerelést venni, érdemes használt darabokból összeállítani a kellékarzenált, míg az ernyős megbizonyosodik róla, hogy a repülés élete részévé vált, nemcsak futó szeszélyről volt szó.