Kire tartozik a munkavállaló testi-lelki állapotának karbantartása? Mit tehetnek a vállalatvezetők, hogy alkalmazottaikat ne őrölje fel a mindennapi stressz, hogy a konfliktuskezelésben való jártasság ne csak vágyálom maradjon, és a megváltozott munkaképességű dolgozó is beilleszkedhessen a munkahelyi környezetbe? A munkapszichológia és humánerőforrás-menedzsment egymásba fonódó területeiről, feladatairól beszélnek szakemberek.
|
|
„Egy hónapig dolgoztam egy tizenöt fős vállalatnál ügyfélszolgálatosként. Nem próbaidősként kerültem oda, örültem, hogy végre normális állásom lesz. Két hét után már éreztem, hogy nem bírom idegekkel, a problémás ügyfelek, a felfokozott tempó és az új környezet kikészített” - meséli Veronika, akit ismerőse ajánlott be a céghez. A legnagyobb nehézséget nem is a hajtás jelentette a harmincéves nőnek, inkább az viselte meg, hogy senki sem segítette a beilleszkedését. Bedobták a mélyvízbe, ha valamit nem értett, egyik kollégája magyarázott, csak úgy félvállról. Egy vita után Veronika besokallt, felmondott. Telefonon. Elmondása szerint többé be sem teszi a lábát az irodába. Hol volt a munkapszichológus vagy a személyzetis (humánerőforrás-menedzser)? – teszi fel a kérdést. „A cégnek nem tellett rá, és különben is úgy gondolták, hogy a fölmerülő problémákat, konfliktusokat a főnök is kezelni tudja.”
Segítség. Céghez megy. © sxc.hu |
A klasszikus értelemben vett munkapszichológusok ma már kihalóban vannak, a rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején megszűnt az utolsó laboratórium is, ahol kizárólag munkapszichológiával foglalkoztak. A munkapszichológusok tevékenységi köre átalakult, kibővült, köszönhetően a humánerőforrás-menedzsment felértékelődésének, a vállalatok körében itthon is egyre elterjedtebb társadalmi felelősségvállalásnak. „Mindehhez az is hozzájárult, hogy a cégek szép sorjában kiszervezték azokat a tevékenységeket, amely nem vág a profiljukba” – magyarázza egy neve elhallgatását kérő munka- és szervezetpszichológus, egy tizenötezer főt foglalkoztató hazai nagyvállalat szakértője.
A hatvanas években virágkorukat elő munkapszichológiai laboratóriumokban végezték a vállalathoz belépő szellemi és fizikai dolgozók műszeres - orvosi - alkalmassági vizsgálatát. Ha valaki balesetet szenvedett, nemcsak orvosi kezelést kapott, pszichológus is foglalkozott vele: a szakemberek közösen térképezték fel a dolgozó testi-lelki állapotát, és a tüneti kezelésen kívül az egyéb tényezőket - amilyen a koncentrációs és szabálykövetési képesség - figyelembe véve döntötték el, hogy az illető alkalmas-e egy adott munkakör betöltésére.
Ma leginkább a munkaerő-kiválasztáshoz kérik a pszichológusok segítségét, bár sokan - tévesen - úgy vélik, a folyamatot teljes egészében a HR-esek vezénylik le. Ám a cég által meghirdetett munkakör felmérését, elemzését, azaz, hogy milyen készségek, képességek szükségesek ennek betöltéséhez, és ezt hogyan, milyen eljárásokkal, alkalmassági vizsgálatokkal (tesztekkel, interjúkkal) lehet mérni, a pszichológusok végzik.
Némely nagyvállalat úgy pótolja a pszichológusok hiányát, hogy szerződik egy alkalmasság vizsgáló céggel - multinacionális cégek magyarországi leányvállalataival vagy kisebb hazai társaságokkal -, akik saját tesztjeiket, módszereiket értékesítik. Előfordul, hogy betanítják a cég HR-esét, hogyan bonyolítsa le a munkaerő-kiválasztást, ahogy a vezetőséget is beavatják: milyen szempontokat mérlegeljenek az új dolgozók felvételekor. Az sem egyedi eset - elsősorban a több ezer főt foglalkoztató multiknál -, hogy a vállalat külsős pszichiáterrel köt szerződést, akit az alkalmazottak nemcsak benti problémáikkal (munkahelyi konfliktusok, beilleszkedési nehézségek, állandósult stressz), hanem személyes, magánéleti gondjaikkal is felkereshetnek. Ezt a vállalat finanszírozza. A szolgáltatás velejárója a titoktartás, így a cégvezetés nem rúghat ki senkit azért, mert igénybe veszi a klinikai pszichológus, pszichiáter segítségét.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm

