„A cél, hogy kicsináljanak. Kíméletlenül, módszeresen”

A munkahelyi terror – mobbing – szép lassan beszivárgott a hazai munkakultúrába, bár még mindig sokan nem ismerik föl, vagy tagadják, hogy a jelenség egyáltalán létezik. Hogyan és miben ölt testet a zaklatás? Kik az áldozatok és hogyan lehet védekezni a testet-lelket megnyomorító támadásokkal szemben? Szakértők és szenvedők beszélnek minderről.

„Közel húsz éve dolgozom a vállalatnál, ahol sok egyéb mellett adatrögzítéssel foglalkozom. Idén a tulajdonosváltást követő gyökeres átszervezés után – amelyet költözés követett – új csapat alakult, amelybe a régi kollégák is betagozódtak. Ám azok, akikkel egykor együtt dolgoztam, megváltoztak. Lenéznek, úgy kezelnek, mint egy hülye gyereket, és csak az alkalmat keresik, hogy megszégyenítsenek, kiosszanak” – meséli egy neve elhallgatását kérő, nyugdíjazás előtt álló 55 éves nő. „Előfordult, hogy az ügyfelek előtt ordítozott velem az egyik kollégám, hogy szúrhattam el valamit előző nap – mikor nem is dolgoztam –, máskor a főnök előtt vontak kérdőre, miközben úgy állították be, hogy hazudtam” – teszi hozzá, miközben a kitolások lehetséges okaként a nagyravágyást, féltékenységet említi. „Félnek, hogy elveszítik az állásukat, be kell bizonyítaniuk, hogy nélkülözhetetlenek, akár azon az áron is, hogy kipécéznek valakit, akit egyesült erővel kikészítetnek: nem riadnak vissza a 'besúgástól', rágalmazástól sem, minden napra jut valami, folyamatos a lelki nyomás ” – vázolja a helyzetét a támadások kereszttüzében élő nő.

Sokkoló üzenetek, aggasztó tünetek © sxc.hu

Egy európai felmérésből kiderül, hogy 2000-ben az unió munkavállalóinak 9 százaléka szembesült már munkahelyén a megfélemlítéssel. A mobbing nem hirtelen felindulásból fakad, nem egyszerű szurka-piszka, hanem hosszú folyamat, amelynek célja a kiszemelt kolléga ellehetetlenítése. A lelki „kicsinálás” része lehet a veszekedés, ha valaki folyton rosszindulatú megjegyzések céltáblájává válik, bírálják munkáját, összesúgnak a háta mögött, pletykálnak róla, lebecsülik képességeit, esetleg kirekesztik a csoportból, levegőnek nézik vagy szóban megfenyegetik. A munkahelyi pszichoterror következtében az „áldozat” lassan kikészül, az állandó stressz, feszültség következtében fogékonyabb lesz a különböző betegségekre: depresszió, krónikus alváshiány, emésztési zavarok is kialakulhatnak nála, nem beszélve az ezeket kísérő lelki bajokról. „A szivatás rosszul is elsülhet – esetenként tettlegességig fajulhat –, ilyenkor akár munkahelyi baleset is lehet belőle” – nyilatkozta a hvg.hu-nak korábban Spronz Júlia, a Habeas Corpus Munkacsoport jogsegélyszolgálatának munkatársa. Mit tehet az alkalmazott, ha úgy érzi, munkahelyi pszichoterror áldozata?

Nem könnyű meghatározni, hogy mi tartozik ebbe a körbe, éppen ezért a jogsegélynyújtás is bonyolult – mutat rá a probléma sokrétűségére Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elnöke. „Ha valakit rendszeresen megalázó helyzetbe hoznak, megszégyenítenek, megfélemlítenek, akkor ez a zaklatás tényállásának felel meg az egyenlő bánásmódról szóló törvény szerint” – vázolja a helyzetet Demeter, hozzátéve, hogy ezt akkor követi el valaki, ha egy másik ember védett tulajdonságaival összefüggésben – faji, nemi, felekezeti hovatartozás, életkor, nyelv, politikai nézet stb. – sérti meg az egyenlő bánásmód követelményét, az emberi méltóságot sértő zaklatást.

Gyakorlat

2007-ben az Egyenlő Bánásmód Hatóság 29 jogsértést megállapító határozatot hozott (2005-ben ezek száma 27 volt). Ezeknek 12 százaléka a diszkrimináció formáját tekintve a zaklatás tárgykörébe tartozott. A hatóság 2007-es beszámolója több konkrét esetet is megemlít, amelyben a zaklatás tényét megállapították. Ezek közül az egyik egy óvódavezetői pályázat benyújtása körül történt: az állás betöltésére kiírt pályázaton a vezető mellett az egyik (roma származású) óvónő is indult, ám a vezető „lejárató hadjáratot” indított: munkatársait ellene hangolta, majd egy létszámleépítés alkalmával elbocsátotta. A sértett állítása szerint származása miatt. A hatóság megállapította, hogy nem roma származása, hanem úgynevezett „egyéb helyzete” miatt (pályázott a vezetői posztra) érte diszkrimináció.

A legnehezebb helyzetben akkor van a munkavállaló, ha nem valamilyen nevesített védett tulajdonság alapján, hanem egyéb körülmények miatt éri diszkrimináció, mert ebben az esetben a bizonyítás is bonyolultabb. Demeter Judit szerint ilyen, ha valakit alacsony iskolai végzettsége miatt hoznak megalázó helyzetbe, esetleg az illető korábban pert nyert a munkáltatójával szemben, és még mindig nála dolgozik. Egy elvesztett munkajogi per megtorlásra ingerelheti a munkáltatót, ami diszkriminációba, zaklatásba torkollhat. Az eljárás során a bizonyításnál kényes pont a tanúkihallgatás, ugyanis nyilvánvaló, hogy aki tanúvallomást tesz – igazolja, hogy a sértettet zaklatták –, megtorlásnak teszi ki magát. Jóllehet a törvény erre is kínál jogorvoslatot, egyetlen dolgozó sem szívesen vállalja ezt a tortúrát.

„Minden esetben megpróbálunk egyezséget kötni, ugyanis hatékonyabb lehet a szankcióknál, ha lefektetik a munkahelyi magatartásszabályokat, a munkáltató megígéri, hogy a jövőben nem fordul elő ilyen” - beszél a lehetséges megoldásokról az EBH elnöke, hozzátéve, ha szankciók nélkül nem sikerül rendezni a helyzetet, sor kerülhet az eltiltásra, felszólításra (a munkáltató szüntesse meg a jogsértő gyakorlatot), végső esetben pedig bírság kiszabására. Ennek összege 50 ezertől hatmillió forintig terjedhet. A jogsértő határozattal óvatosan kell bánni, csak abban az esetben szokták nyilvánosságra hozni, ha ezzel megelőzhetik a hasonló jogsértéseket – mindkét oldalon.