Az országnak milliárdos veszteséget okozott a közlekedési dolgozók sztrájkja. Munkaadói körökben már a laza sztrájkjog szigorítását javasolják, a kormány a döntést az Országos Érdekegyeztető Tanácsra hárítja.

Az utóbbi idők közlekedési sztrájkjai egyre élesebben vetik fel a kérdést, túszul ejthet-e egy-egy érdekérvényesítő munkavállalói csoport egy várost, netán az egész országot. Klasszikus esetben a sztrájk a munkaadó és a munkavállaló között kialakult vita következménye, vállalati belügy, a munkabeszüntetés célja pedig nem más, mint a munkaadót rákényszeríteni a dolgozói bérigények teljesítésére, a munkakörülmények javítására. Más a helyzet a közszolgáltatást végző vállalatok esetében, mert a cégnek okozott kár eltörpülhet az ország veszteségei mellett. Még sajátosabb, ha a közszolgáltató állami tulajdonban van, így a dolgozói követelések a központi költségvetést és így a kormányzati politikát érintik. Ráadásul a legutóbbi közlekedési munkabeszüntetések során a felek az úgynevezett elégséges szolgáltatásról - vagyis a sztrájk idején is nyújtani kötelező minimális teljesítményről - sem tudtak megállapodni.

© Pataky Zsolt
Elsőként a munkaadók elégelték meg, hogy az állami vállalatoknál alkalmazott közlekedési dolgozók - akik az utóbbi években mindig a versenyszférát meghaladó fizetésemelést értek el - rajtaütésszerű munkabeszüntetésekkel blokkolják a gazdaság működését. A péntekre beígért 24 órás BKV-sztrájk, amelyre feltehetően ismét rászervezi a maga akcióját a Gaskó István vezette Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ), a korábbinál is kezelhetetlenebb közlekedési káosszal fenyeget. Az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) múlt csütörtöki ülésén szenvedélyes vita robbant ki a felek között amiatt, hogy a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) a sztrájktörvény módosítását szorgalmazta. Mivel Dávid Ferenc VOSZ-főtitkár maga mellé állította a teljes munkaadói oldalt, a szervezet véleménye közös nyilatkozatban került az OÉT elé. Ebben a sztrájk jogának deklarált elismerése mellett annak érdekében sürgetnek módosítást a munkaadók, "hogy az ország lakossága biztosan hozzájuthasson az általa megfizetett alapvető közszolgáltatásokhoz". Azt kívánják elérni, hogy a módosított jogszabály immár konkrétan határozza meg a munkabeszüntetés kezdetének és végének bejelentési kötelezettségét, egyértelműen definiálja az elégséges szolgáltatás biztosításának kötelezettségét és annak tartalmát, rögzítse a sztrájkjoggal való visszaélés alapeseteit, szabályozza a munkaadók és munkavállalók együttműködési normáit a sztrájk előtti tárgyalásokon és a munkabeszüntetés ideje alatt egyaránt.

A jelenlegi sztrájkgyakorlat olyan alkotmányos jogokat sért, mint például a munkaadók tulajdonhoz való jogát, valamint a munkavállalók jogát a munkavégzéshez - véli Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének képviselője. A szakszervezetek képviselői az OÉT ülésén felzúdultak, és kinyilvánították, a törvény úgy jó, ahogy van, "nem kellene babrálni" - ahogy Borsik János, a mozdonyvezetők képviselője fogalmazott. Csakhogy a közlekedésiek még a szakszervezetek körében is kezdenek elszigetelődni. Egy érdekvédelmi vezető például azt fejtegette a HVG-nek, hogy nem a törvénnyel, hanem annak értelmezésével van a gond, és szerinte az egész szakszervezeti mozgalmat lejáratja a VDSZSZ bizonytalan időre szervezett és mindig bizonytalan időre felfüggesztett sztrájkja. A kormányzat az OÉT-re bízná, hogy a sztrájkkal kapcsolatos, puhán szabályozott kérdésekben a felek egyezségre jussanak, ám a törvényt nem tartja örök érvényűnek. Herczog László, a munkaügyi tárca szakállamtitkára a HVG-nek diplomatikusan kifejtette, bár a törvény szigorítását nem támogatják, egyértelmű eljárási szabályokra volna szükség, amelyek a tárgyalások módját jobban körvonalazzák; az elégséges szolgáltatásról pedig meg kell állapodni, akár döntőbíráskodás útján is.

Második oldal (Oldaltörés)

Eltérő módon becsülték meg a sztrájkolók és a károsultak a múlt heti BKV-munkabeszüntetés anyagi következményeit is. A legelszabadultabb kalkuláció a Városi Tömegközlekedési Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége nyilatkozatában jelent meg, mely szerint a kár 80 milliárd forint volt. Gulyás Attila, a szakszervezet elnökhelyettese a HVG-nek elmondta, ez az összeg nem saját számításon alapul, hanem "valahol a médiában hallottuk". Nem sokkal megalapozottabb Demszky Gábor főpolgármester és stábjának számítása, amely azon a semmivel nem igazolható feltételezésen alapul, hogy közlekedési sztrájk idején a főváros gazdasági teljesítménye egynegyedével csökken, és így múlt hétfőn egymilliárd forintos kár keletkezett. De még ez az összeg is mellékes ahhoz képest, hogy - mint azt Petz Rajmund, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzője hangsúlyozta - Magyarország versenyképességének a rendszerváltás után az egyik legfontosabb pozitív eleme az ország stabilitása volt, ami 2006 őszén, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülését követő zavargások nyomán tört meg, s ezen a mostani sztrájkok már nem rontanak jelentősen, Magyarország inkább csak belesimul a térség átlagába.

Sztrájkoló buszvezetők
© Stiller Ákos
A nehezen becsülhető nemzetgazdasági kár jó része abból származik, hogy a sztrájk miatt sokan nem értek be időben a munkahelyükre, vagy egyáltalán nem mentek dolgozni. "A közlekedési dolgozók munkabeszüntetése senkinek nem ad felmentést az alól, hogy a munkahelyén megjelenjen. Amennyiben a munkavállaló az elvárható legnagyobb erőfeszítést megtette annak érdekében, hogy munkahelyére eljusson, de a közlekedési nehézségek miatt ez mégsem sikerült, az igazolt hiányzásnak minősül, tehát a munkáltató nem alkalmazhat emiatt szankciót, de a távol töltött időre munkabér sem jár - fejtette ki a HVG-nek Lehoczkyné Kollonay Csilla, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar munkajogi tanszékének vezetője. - A munkaadó dönthet úgy, hogy a kiesett időt a munkavállaló ledolgozhatja, vagy erre szabadságot vehet igénybe. Mivel az igazolatlan mulasztás a legsúlyosabb munkahelyi vétségek egyike, minden alkalmazott köteles az elvárható erőfeszítést megtenni azért, hogy eljusson a munkahelyére, sőt lehetőség szerint értesítenie kell főnökét a várható késésről vagy hiányzásról" - fűzte tovább a gondolatmenetet. Ha a munkaadó úgy véli, mulasztás történt, és emiatt szankciót alkalmaz, a bíróság előtt neki kell bebizonyítania, hogy az alkalmazottnak lett volna módja megjelenni a munkahelyén.

Attól azonban óv a munkajogász, hogy egy ilyen hiányzást bárki ürügyként használjon fel arra, hogy a dolgozót elbocsássa, mert a rendkívüli felmondásnak szigorú, a dolgozót védő törvényi előfeltételei vannak. A munkaügyi perben a bíróság ezek meglétét - különösen azt, hogy a magatartás szándékos vagy súlyosan gondatlan volt-e - teljes körültekintéssel vizsgálja. Ezek hiányában az eltávolított alkalmazottat visszahelyezheti a munkakörébe, és ki kell fizetni az elmaradt munkabért. Ha pedig a visszahelyezésre nem kerülhet sor, a bíróság kompenzálásként 2-12 havi munkabért ítélhet meg a számára, ezenfelül a dolgozó jogosult a felmentési időre járó fizetésre és végkielégítésre.

A törvény szigorúan tiltja, hogy jogszerű sztrájkban részt vevő dolgozóval szemben retorziót alkalmazzanak - tette hozzá Lehoczkyné Kollonay Csilla. Mivel a sztrájktörvény szövege viszonylag tágan fogalmaz, Magyarországon - kisebb helyi munkabeszüntetésektől vagy egy-két figyelmeztető sztrájktól eltekintve - végleges bírói döntés még nem mondta ki azt, hogy egy sztrájk jogellenes lett volna. A sztrájkolóknak viszont minden esetben pontosan meg kell jelenniük a munkahelyükön, és ott kell bejelenteniük, hogy megtagadják a munkát. A munkajogász szerint a szélsőséges eseteket leszámítva a munkabeszüntető dolgozók tömegeivel szemben akkor sem lehet törvényes szankciót alkalmazni, ha a bíróság a sztrájkot utóbb törvénytelennek nyilvánítja. De a szakszervezeti vezetőkkel szembeni felelősség érvényesítéséhez is a munkaadónak kellene bizonyítania a bíróságon, hogy szándékos vagy gondatlan jogellenesség történt. Viszont politikai célokért sztrájkolni - summázta a munkajogász - jogellenes. Bár utóbbi megállapítás a sztrájktörvényből többé-kevésbé levezethető (az első paragrafus szerint csak "gazdasági és szociális érdekeik biztosítására" illeti meg a dolgozókat a sztrájk joga), ez nem akadályozta meg a VDSZSZ-t, hogy tavaly december 17-én az ellen tiltakozzék, hogy az Országgyűlés elfogadja a pénztártörvényt. A parlamenti szavazás után a szakszervezet a sztrájkot azonnal leállította. A munkabeszüntetést pedig azzal indokolta, hogy az egészségbiztosítás is gazdasági és szociális érdek, amivel egyúttal azt is bizonyította, hogy a törvény erre vonatkozó passzusa valóban nem a legprecízebb.

SÁGHY ERNA