Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Rács mögött töltött évek, bizonytalan jövő: egy világ, ahol még az alantas munka sem nagy ár egy szál cigarettáért. A fiatalkorú bűnözők kilátásai elrettentőek, ám az elkövetők száma évről-évre nő. Késelő kiskamasz, apagyilkos serdülő lány, erőszakoskodó gimnazista. A börtön a kezdet vagy a vég? Ki ad munkát a rovott múltú fiataloknak, milyen esélyük van egy új életre? A rács két oldalán.
|
|
A Váltó-sáv Alapítvány működését – mint a legtöbb hasonló profilú szervezetét –, hogy mikor, hány embernek és milyen formában tud segíteni, az aktuális pályázati kiírások határozzák meg. Kevés a magánadomány, s hogy az elítéltek betagozódásának elősegítése kinek a feladata, még mindig szakmapolitikai kérdés. Egy-egy pályázat keretében az alapítvány évente 80-100 fiatalt karolhat föl. Mivel a büntetés-végrehajtási intézetekben a fogvatartottak zöme 20-40 év közötti, a „rászorulók” köre elég széles. Hogyan választják ki azokat, akik részt vehetnek a programokban? „Állandó együttműködési megállapodásunk van a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával. Minden projektre velük vagy az egyes intézetekkel kötünk együttműködési megállapodást. Intenzív kapcsolatot tartunk fenn a kecskeméti és tököli intézettel (Fiatalkorúak Büntetésvégrehajtási Intézete), van egy érettségire felkészítő programunk a sezgedi, váci, tököli, egri és kecskeméti intézetben. Ha adódik egy projekt, megnézzük, melyik intézményben lehet hasznos, hol indíthatjuk el, majd felvesszük a kapcsolatot az intézetparancsnokkal” – ismerteti a menetrendet az alapítvány vezetője.
© Müller Judit
|
Elmondása szerint a programokon való részvétel elsődleges szempontja az önkéntesség, a változni és változtani akarás, a motiváció. Ezt beszélgetéssel „mérik”. Érettségire felkészítő programok esetében is a motivált, önálló tanulásra képes fiatalok jelentkezését várják, akik vállalják a vizsgákkal járó kötelezettségeket. A szabadulásra felkészítő programoknál objektív feltételeket kell figyelembe venni: hány évet kapott az illető, mikor szabadul. Nagyítéleteseknél optimális esetben két évvel a szabadulást megelőzően elkezdik a felkészítést: beszélgetnek velük, hogy kialakuljon egy bizalmi kapcsolat, amire aztán a szabadulás krízisében építhetnek. Ám hiába a gondos előkészítés, amikor a fiatalok szabadulnak, más problémákkal szembesülnek, mint az átlagemberek.
„Annyira más a benti világ, mások a problémák, amelyek elsősorban a kapcsolattartásra vonatkoznak, vagy arra, hogy a benti élet során a személy jogai hogyan csorbulnak (kevés az étel, nem engedik őket telefonálni - a szerk.), de nem kell a villanyszámla befizetésén gondolkodniuk, vagy azon, mit főzzenek, hogyan, miből éljenek” – magyarázza Mészáros Mercedes. Ha valaki 20 évesen bekerül a börtönbe, tíz évet kap, meghatározó időszak esik ki az életéből: a tanulással eltöltött évek, elhelyezkedés, párválasztás időszaka. Az alapítvány vezetője szerint más, amikor valaki 28 évesen kerül be az egyetemre, a börtönben ugyanis a benti normák szerint élt, másképp szocializálódott, mint a többi fiatal. „Nekünk az az igazi siker, ha valaki szabadulás után bűnözés nélkül tud élni. Ha lesz munkahelye, állása, tanul, esetleg felveszik az egyetemre” – mondja. Más kérdés, hogy a diplomával büntetett előéletűként mihez tudnak kezdeni. Az erkölcsi bizonyítványt ugyanis szinte minden munkahelyen kérik, így a „rovott múltúak” döntésre kényszerülnek: vállalják a börtönben töltött éveket, vagy letagadják, eltitkolják.
„Én rögtön elmondtam, hogy most szabadultam, rovott múltam van, előtte drogoztam. A munkaadóm nem csinált ebből gondot” – meséli Attila, hozzátéve: azt vette észre, hogy őszintesége, ahelyett, hogy negatív érzéseket váltott volna ki az emberekből, pozitív megnyilvánulásokra ösztönözte őket. Véleménye szerint azzal, ha eltitkolta volna múltját, később még kellemetlenebb helyzetbe sodorta volna magát. A fiatalember már másfél éve dolgozik teljes munkaidőben egy vállalkozónál, parkfenntartással, kertépítéssel foglalkoznak. Emellett esti tagozaton végzi a gimnáziumot és egyetemre készül. Segíteni akar a cigányokon, mint mondja, nem szégyelli származását. Neki szerencséje volt. Szabadulása után egy-két napig bolyongott, majd az egyik unokatestvére vette magához. Az alatt a néhány hónap alatt, míg nála lakott, kapott ruhát, élelmet, és volt ideje, hogy munkát keressen.
Kinyomtatom
Elküldöm
Nem jogsértő a hegedűs játékának szintfelmérése »
Egyetemek, amik nagyot buktak a válságban »
Brutális fizetéscsökkentést élnek át a belga állami cégvezetők »
Új vezérigazgatója van a Dunamenti Erőműnek »
