Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A civil szervezeteknél végzett önkéntes munka nyugaton ugyanolyan munkatapasztalatnak számít a karrier szempontjából, mint a "for-profit" szektorban eltöltött évek. Ugyanakkor Magyarországon erre még nincs kialakult gyakorlat, vagy a fejvadászok, munkáltatók nem tekintik egyenértékűnek az ilyesmit.
|
|
Vida Viktort, a Védegylet munkatársát, Kelemen Orsolyát, a Focus Consulting tanácsadóját, Nagy Ádámot, a Civil szemle főszerkesztőjét és Balázs Bálintot, a Múlt-kor történelmi portál és az ESSRG kutatócsoport munkatársát kérdeztük, mi a helyzet a civil szervezeteknél végzett önkéntes munka terén nyugaton és itthon.
Mi a tapasztalat magyar viszonylatban, hogyan vélekednek az emberek a civil szervezeteknél végzett munkáról?
Kelemen Orsolya: Hogy értékelhető-e a civil szervezetnél szerzett munkatapasztalat, nagy mértékben függ attól, hogy milyen területről, illetve pozícióról beszélünk. Általánosságban elmondható, hogy a versenyszférában egy pozíció betöltésénél a hasonló területen szerzett releváns szakmai tapasztalat jelenti a legnagyobb előnyt. A civil szervezetektől érkező álláskeresők helyzetét némileg nehezíti, hogy nálunk nem ismerik elég alaposan e szervezeteket, illetve ezek felépítését, működését, és ebben Nyugat-Európa nálunk jóval előrébb tart. Ha a versenyszféra szakemberei alaposabban ismernék a civil szféra működését, ez talán hozzájárulna ahhoz, hogy a non profit és a profit szféra mindinkább átjárható legyen az álláskeresők számára is.
Nagy Ádám: A civil szektorból a profit szektorba való átmenet ma még kevésbé elismert. Bár kétségtelen, hogy egy adománygyűjtő tevékenység mégis hasonló egy „sales” típusú feladathoz, egy projekt gyakorlatilag ugyanazt jelenti egy multinál is, mint egy civil szervezetnél, ahol adott esetben az erőforrás problémák és az önkéntesség miatt talán nehezebb sikereket elérni. Intézményes átjárás ma még nincs, ha a fejvadásznál civil tapasztalatra hivatkozik a jelölt, kinevetik. Jelei már vannak, hogy a szektor nagykorúságához érkeztünk, vannak már ikonikus szervezetek, melyek széles körben ismertek a multik HR-esei, döntéshozói előtt. Például a Védegylet adta a köztársasági elnököt, láthatóan komoly érdekérvényesítő képessége van. Ugyanúgy, mint a zöld szervezeteknek, amelyek meg tudták akadályozni a NATO lokátor építését a Zengőn. Függetlenül attól, hogy ezt helyesnek tartjuk vagy sem, maga az eljárás, az érdekérvényesítés olyan ügyes technikáját mutatja, amire egy multinak vagy egy lobbicégnek érdemes lenne felfigyelnie. Mindezek ellenére ma még nem jellemző, hogy egy-egy multi kifejezetten arra kérné a fejvadászt, hogy bizonyos civil szervezetektől vadásszon számára jelöltet.
Hogyan működik ez külföldön? Miben különbözik a többitől egy olyan önéletrajz, amiben az önkéntes munkát is feltüntetik a jelöltek?
Vida Viktor: Egyértelműen nagyobb szerepe van a külföldi önéletrajzokban a civil önkéntességnek. Általában az egyéb tapasztalat, vagy az érdeklődés rovatban a legnagyobb természetességgel tüntetik föl. Aki látta az örökbecsű Nagy franc a kis francia című német-angol-amerikai vígjátékot, emlékezhet rá, hogy a texasi gimi szeme fényét alakító egyik főszereplő elvégez egy sor önkéntes munkát pusztán a saját karrierje érdekében. Mindenféle elhivatottság nélkül gyűjti a civilkedéséről a bizonyítékokat saját előmenetele érdekében, mert ott ezt értékelik, sőt, elvárják. Mindez egy magyar néző szemében nemhogy furcsa, de szinte értelmezhetetlen.
Nagy Ádám: Az EU régebbi tagországaiban ez jóval fejlettebb, az Egyesült Államokban pedig egy kialakult rendszer. A civil és a profit szektor közötti átjárások ún. életkori sajátosságok: amikor a 20-as éveiben járó milliomos csemete „civilkedik”, az egy bevált tanulási forma, amely során sokféle tevékenységen keresztül megtanulja a projekt menedzsmentet. Az Egyesült Államok ebből a szempontból más szociokulturális környezet, ahol az önérvényesítés sokkal jellemzőbb. Az önéletrajzban nem hobbiként, hanem munkatapasztalatként tüntetik fel a közösségi aktivitást. Külön értékelési szempont, hogy milyen típusú közösségi tevékenységet fejtett ki, milyen tapasztalata van valakinek. Például, ha olyan civil szervezetnél volt önkéntes, ahol fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkozott, teljesen természetes - talán ezen a területen már Magyarországon is -, hogy hasonló tevékenységű állami intézménynél elfogadják és értékelik ezt a munkatapasztalatot. Nyugaton viszont akkor is beszámítják az ilyen jellegű munkát, ha nem teljesen profilba vágó tapasztalatot szerzett, de az elsajátított készségek - például projekt menedzsment, rendezvényszervezés, költségtervezés - hasznos lehet a profit szektorban végzendő munka során is.
Balázs Bálint: Tény, hogy az önkéntes munka nálunk meglehetősen alulértékelt. Gyakran lehet olvasni hazai civil kutatások beszámolóiban, mennyire elmaradt az európai modelltől a hazai non-profit szektor a közösségi szolgáltatások ellátásában. Az ellenkezőjére számos európai és amerikai példát említhetnénk - számomra a legmeggyőzőbb Clintonék esete, Hillary és Bill Clinton önéletrajzában meghatározó a közösségi és önkéntes munka (volunteering). A Szent István Egyetem Közösségi Tanulás és Önkéntes Központja 2005 és 2007 között megpróbált az egyetemi rendszerbe bevezetni egy programot, hogy a diákokat önkéntes tevékenységek végzésére sarkallja, összekösse az egyetemet a Gödöllő környéki és régiós civil szervezetekkel.
| Civil jelentés 2007-2008 |
Nemzetközi összehasonlításban a hazai non-profit szektor foglalkoztatási kapacitása meglehetősen alacsony, ami azt sejteti, hogy hosszabb távon a finanszírozási körülmények megfelelő alakulása mellett ezek a számok tovább nőhetnek. Komoly problémát jelent a civil szektor által nyújtott fizetések versenyképessége. Sajnos e tekintetben a legtöbb esetben meglehetősen rosszak az eredmények, így az itt dolgozóknak komoly elhivatottsággal kell rendelkezniük. A civil szervezetek menedzselése komplex tudást, kellő rugalmasságot és munkabírást igényel. |
Kinyomtatom
Elküldöm
